Környezetgazdálkodás

Akik elolvasták cikksorozatunk előző részeit, már tisztában lehetnek azzal, hogy milyen jelentős és sokféle értékkel, haszonnal bírnak a mezőgazdasági területeinken lévő jó természeti állapotú halmok, kurgánok. Ezeket azonban helytelen gazdálkodási gyakorlatok komolyan károsíthatják. Egyes tevékenységek idővel akár az egész halom pusztulását okozhatják. Írásunkban ezekről a kerülendő tevékenységekről, gyakorlatokról adunk rövid áttekintést.

Magyarország területének európai összehasonlításban is jelentős – bár csökkenő – hányada áll mezőgazdasági művelés alatt. E területek táji, természeti és kulturális értékeire – köztük a kunhalmokra − döntő hatással van a gazdálkodási gyakorlat.

Mezőgazdasági területek kurgánjaira a legjelentősebb károsító hatással a szántóföldi művelés, az ennek során végzett mezőgazdasági talajmunkák vannak. A művelésbe vont halmokon az értékes természetes növényzet a legtöbb esetben már nyomokban sem lelhető fel. A rendszeres szántás kezdetben a földmű alakjának torzulásával, majd fokozatos ellaposodásával, végül a halom elegyengetésével jár. A folyamat vége a halomtest − és az abban lévő régészeti anyag − teljes megsemmisülése. Régi térképeken számos kunhalmot fedezhetünk fel, amelyeket ma már hiába keresünk a jelölt helyszínen járva. A kurgánokat szántó gazdálkodók sajnálatos módon aktívan hozzájárulnak szülőföldjük pótolhatatlan természeti, táji és kulturális értékeinek pusztulásához. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági (területalapú) támogatások hazai feltételrendszere (HMKÁ) a védett tájképi elemként kijelölt és a MePAR-ban ekként nyilvántartott kunhalmok esetében célzottan megtiltja a mezőgazdasági talajmunkát.

Amennyiben maga a halomtest nem áll művelés alatt, de a közvetlen környezetében szántóföldi gazdálkodás folyik, elsősorban a földmű peremét érhetik – kis odafigyeléssel elkerülhető – káros mechanikai hatások: előfordulhat, hogy a halom széléből a talajmunkák során kisebb-nagyobb sávot „lefarag” az eke. Ezáltal fokozatosan, lépésről lépésre torzul a kurgán alakja, csökken a rajta található gyepmaradvány, mint élőhely kiterjedése, a bolygatásnak kitett részen pedig gyomosodás indulhat meg. A nem körültekintő szántás és talajmunkák ilyen esetben méretbeli és minőségbeli romlást egyaránt okozhatnak.

Intenzív kultúrákkal körülvett vagy azokhoz közel lévő halmok esetében a környező terület tápanyagutánpótlása (műtrágyázás) okozta tápanyagterhelés, vagy növényvédőszerek nem körültekintő használata járhat a halom növényzetére és élővilágának egészére káros hatásokkal.

Gyep borítású, legeltetett területeken található kurgánoknál a túlzott állatsűrűség, vagy a nem megfelelő haszonállattal végzett legeltetés okozhat problémát. Intenzív taposás a gyep felszakadozásához, a nyílt, bolygatott talajfelszínen pedig gyomfajok megjelenéséhez vezethet. Súlyosabb esetben a halom egy részéről vagy akár egészéről is eltűnhet a növénytakaró. A csupasz talajfelszínen az intenzív taposás folytatódása elősegíti, gyorsítja az eróziót, ami már a halomtestet is károsítja. A legelő állatok trágyája okozta többlettápanyag-terhelés gyomfajok megjelenésének kedvezhet.

A helytelen, a kurgánokat károsító gazdálkodási gyakorlatok és kedvezőtlen hatásainak ismerete segítheti gazdálkodókat abban, hogy megelőzzék, elkerüljék ezeket. Reméljük, hogy A Kunhalmok megőrzése mezőgazdasági területeken. Gyepek megőrzése és helyreállítása kurgánokon című könyv hozzájárul ehhez a törekvéshez.

Cikksorozatunk előző részei:

Miért is fontos a kunhalmok/kurgánok megőrzése? - 1.rész

Miért is fontos a kunhalmok/kurgános megőrzése? - 2. rész

Miért is fontos a kunhalmok/kurgános megőrzése? - 3. rész

Cikksorozatunk folytatódik. A következő részben azzal foglalkozunk, hogy a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot feltételrendszerében milyen célzott előírások segítik a védett tájképi elemnek kijelölt kunhalmok megőrzését.

Forrás: Árgay Zoltán, táj- és természetvédelmi szakreferens, Agrárminisztérium

NAK / Sztahura Erzsébet