Cikksorozatunk kezdő részében a természeti, táji és kulturális örökségi értékeket egyaránt hordozó, a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot feltételrendszerén belül megőrzendő tájképi elemként nagy számban kijelölt „kunhalmok” főbb típusait vettük sorra. Ebben az írásunkban a mezőgazdasági hasznosítás alatt álló síkvidékeinken található halomsírok, kurgánok jelentőségéről és értékéről adunk rövid áttekintést.
A régészeti korokban temetkezési céllal létesített domború (félgömb, kúp alakú) földművek elnevezése: halomsír, halom, kurgán. Utóbbi főleg az őskori (rézkori, bronzkori), akár az egyiptomi piramisoknál is régebbi halmainkra használatos. Különböző korú kurgánjainkban közös azonban, hogy építőik az eurázsiai sztyeppei nomád kultúrkörből érkezve telepedtek meg a Kárpát-medencében az elmúlt évezredekben. Az e kultúrák által a sztyepp övezetben valaha épített halmok számát milliós nagyságrendűre becsülik. Legnyugatabbi képviselőik hazánk síkvidékeinek kurgánjai, amelyek eredetileg feltehetően több tízezres(!) sokaságot alkottak. Túlnyomó részük azonban − elsősorban az elmúlt 300 év emberi behatásai miatt − mára nyomtalanul eltűnt. Egy átlagos méretű kurgán megépítése 500(!) fő egynapi folyamatos munkájával egyenértékű erőforrást igényelhetett. Ehhez képest a modern kor technológiájával végzett tájalakítások során játszi könnyedséggel pusztították el ezeket a régészeti, kultúrtörténeti szempontból európai szinten is jelentős értéket képviselő emlékeket.
A jellemzően intenzív, nagytáblás mezőgazdasági művelés alatt álló síkvidékeink tájképi egyhangúságát mérsékli a termesztett kultúrák tengeréből kiemelkedő, gyeppel borított halmok látványa.
Azok a halmok, amelyeket meredek oldaluk miatt nem szántottak fel, a természetes élővilág szempontjából is szigeteket alkotnak: 5000 évvel ezelőtti bronzkori gyepekre jellemző növényfajoknak is jelenthetnek − talán végső − menedéket a tájban (a művelésből szintén kihagyott mezsgyék, partoldalak mellett).
A kurgánok különböző irányú lejtőin eltérő adottságú (pl. nedvesebb, szárazabb; hűvösebb, melegebb) élőhelyek vannak, amelyeken különböző igényű növényfajok telepedhetnek meg. Ezért egy sík gyepből kiemelkedő halmon a környezeténél változatosabb a növényzet. A természetes gyeppel borított kurgánok ily módon tehát a biológiai sokféleség fenntartásában is szerepet játszanak.
A halmok fontos „lépőköveket”, „állomásokat” jelentenek a mezőgazdasági területeken a természetes fajok terjedéséhez, elősegítve genetikai változatosságuk fennmaradását, valamint szerepet játszhatnak arra alkalmas területeken természetes vagy ahhoz közeli fajok visszatelepülésében. Ökológiai jelentőségük ezért nem csak lokálisan, kisméretű természetes élőhely-szigetekként, hanem akár táji léptékben is érvényesülhet.
A fentiek alapján kétségtelen, hogy a kurgánok a mezőgazdasági művelés alatt álló síkvidékeink több szempontból is értéket képviselő, különleges helyszínei, amelyek természetességi állapotát óvni, javítani érdemes!
A Kunhalmok megőrzése mezőgazdasági területeken. Gyepek megőrzése és helyreállítása kurgánokon című könyvben további információk találhatók a mezőgazdasági területek kurgánjainak értékeiről és jelentőségéről.
Cikksorozatunk előző része:
A következő részben áttekintjük, hogy a halmok jó állapota miért előnyös és hasznos a gazdálkodás szempontjából.
Forrás: Árgay Zoltán, táj- és természetvédelmi szakreferens, Agrárminisztérium
NAK / Sztahura Erzsébet
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön