Az európai szántóföldi növénytermesztés, benne a magyar is óriási dilemma előtt áll.
Hogyan járuljon hozzá a globális élelmiszer-ellátáshoz és miként tartsa fenn azt, miközben csökkentenie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, viszont tartsa fenn a biológiai sokféleséget, de szorítsa vissza a társadalmat és a környezetet potenciálisan károsító ráfordításokat, miközben biztosítja, hogy ne kerüljön ki több termőterület a termelésből? -teszik fel a kérdést az Agrárközgazdasági Intézet munkatársai az általuk írt tanulmányban.
Nem beszélve arról, hogy az éghajlatváltozás kezelésének egyre sürgetőbb szükségessége is többletfeladatokat ró az EU mezőgazdaságának döntéshozóira. Az Európai Zöld Megállapodás (GD) keretében a „Termőföldtől a villáig” (F2F) stratégia az éghajlat semlegességének 2050-ig történő elérését segíti elő, és 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55%-os csökkentését célozza meg. Ennek eléréséhez az élelmiszer-termelésben jelentős módosításra, a növényegészségügyi stratégiák átállítására és a mezőgazdasági ágazatban az innováció felgyorsítására lesz szükség. Szabó Levente és Nábrádi András tanulmánya ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, amely teljes terjedelmében itt olvasható.
NAK
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön