Szilárd vagy folyékony nitrogén (N) formák? Talajszkenner vagy N-szenzor? A látszólag összefüggést nem mutató szakmai filozófiák és korszakok találkozása helyezi fókuszba a témát. Aktuális, mert még emlékszünk az idei tavasz kihívásaira, tavasz és kihívás jövőre is lesz, ezért a felkészülést már a nyáron érdemes elkezdeni.
Magyarország az az ország, ahol termeszthető a paprika, a paradicsom, a kajszibarack, a repce, cukorrépa, burgonya. A felsorolásból érezhetjük, hogy e növények környezeti optimumai nagyon távol vannak egymástól. Változatos kultúrflóránk mellett a klímánk szintén nagyon változatos (változékony). Egyes évjáratokban szélsőséges, és amennyiben a klímajóslatok beválnak, ez csak fokozódik.
Szilárd vagy folyékony nitrogén (N) formák? Talajszkenner vagy N-szenzor? – kérdeztük a szakértőt. Lajos Mihály, az Agrofi-SZMI Kft. ügyvezetője szerint a mi viszonyaink között sokkal inkább az „és” mint a „vagy” a helyes problémafelvetés. Mindenképpen fontos az ökológiai és az agronómiai kérdések feltárása, a műszerek sokszínűségének és alkalmazhatóságuk megvilágítása. Közölte, az idei évjáratban is megéltünk mindent: kemény fagy, csapadékhiány, majd – országrészenként eltérően – csapadékbőség. A márciusi „hőség” után jött a fagyos április, illetve hol, melyik országrészben, melyik arcát mutatta meg a május.
Ilyen ökológiai körülmények közé nem lehet sémákat ajánlani (főként nem nyugati, atlanti klíma alól származó kliséket). Egyértelmű tendencia a folyékony N formák térhódítása. Azonban itt is hamarosan érvényesülni fog az „expander-elv”, azaz visszaáll a természetes egyensúly a két forma között. A szakértő leszögezte, a folyékony forma ilyen mértékű térhódítását szakmai indokok nem támasztják alá. A makrotápanyagokat a növények dominánsan a gyökéren keresztül veszik fel. Csapadék nélkül egyik N formánál sincs meg a felvétel lehetősége, talán a beoldás esélye nagyobb a folyékony változatnál, de a gyökérhez csak eső vagy öntözővíz juttathatja le.
Sokan még most tanulják a folyékony nitrogén használatát. Szórófejtípusok, keverhetőség, szél, csapadék, „házimixek”, minden közrejátszik abban, hogy milyen mértékű perzseléseket okozunk a különböző állományokban. Ahol lehet, előtérbe kell helyezni a kalászosok őszi N-trágyázását és tavasszal korai N-kijuttatást kell alkalmazni (formától függetlenül), esélyt adva a gyökérzónába való bejutásra. Ez csak annyira kockázatos, amennyire egy megkésett kijuttatás.
Meg kell érteni, a vázolt környezeti adottságok mellett nincs biztos séma. A nyugati trágyázási sémák mantrázása, majd a nitrátérzékeny területek és azok direktívája teljesen felforgatta a hazai szakmai elveket. Nem kalkulálunk a talajaink tápanyagmegtartó képességével és csak a N kilúgzásáról beszélünk. Pedig mérhető áthúzódó N-készletek maradnak egy-egy növénykultúra után a következő évre, veszteségek nélkül. Az „N-szenzorok” (ez nem egy készüléket, hanem egy eltérő elven működő, de azonos alkalmazású műszercsoportot jelent) és a műholdas, drónos biomasszatérképek pillanatnyi állapotokat mérnek fel.
Amennyiben rögtön történik is beavatkozás, klímánk szeszélyességéből adódóan lehet, hogy már akkor is elkéstünk. Erre az idei tavasz sokáig emlékezetes példa marad. A helyzetet tovább ronthatja, ha a mintavétel, a labor miatt még később tudjuk elkezdeni a szórást. Emiatt idén az is előfordult, hogy a precíziós gazdálkodás kárt okozott. Ilyen helyzet bármelyik évben kialakulhat.
Lajos Mihály szerint a mi éghajlatunk alatt a megoldás a megfelelő mélységű és minőségű talajszkennelés alapján történő zónalehatárolás. Annak validálása után, egy kora tavaszi ásványi-nitrogén információ nagyon jó szignalizációt (gyors előrejelzést) adhat az időbeni beavatkozáshoz, a várható N-igény kielégítésére. Az alkalmazott dózis kiegészítésének megalapozása már történhet bármilyen távérzékeléssel (drón, műhold, NDVI) vagy N-szenzorral és társaival, de az alapot, a felhasználandó nitrogén műtrágyamennyiség gerincét Magyarországon korán kell kijuttatni és ehhez időben kell az információ.
Ahhoz, hogy a precíziós gazdálkodás elveit nálunk is haszonnal lehessen alkalmazni, nehezen megkerülhető a talajszkennelés, amit a zónalehatároláshoz csak egyszer kell elvégezni (de akkor jól), és utána évekig, évtizedekig használható.
(NAKlap, 2017. június)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön