2025. júliusában a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara (NMNK) több vármegyei szervezete jelezte, hogy helyenként szokatlan kártevők tömegesen jelentek meg.
Először Bács-Kiskun, majd Fejér és Tolna vármegyében észlelték a rovarokat. A tolna vármegyei megfigyelések már értékes kultúrák -pl.: fűszerpaprika, őszibarack, napraforgó és kukorica -veszélyeztetettségéről számoltak be. Egyes esetekben a lakóházak környékén hatósági szemlék után rovarirtást is végeztek. A felmérések szerint Tolna, Bács-Kiskun, Fejér, Somogy, Baranya, Csongrád-Csanád és Pest vármegyében figyelték meg a kártevőt, tehát az ország középső és a déli része érintett.
A faji identifikációját követően állapították meg, hogy a kártevő a bodobácsok családjába tartozó, eddig természetes faunaelemként ismert déli fényes bodobács (Nysius cymoides) (1. kép). Az első felvételezések szerint a természetes növénytársulások mellett a betakarított repceterületek tarlója lehetett a gradáció kiindulópontja, ahol az árvakelésű repcén erősödve vándoroltak tovább a környező lakóterületekre, a szántóföldi és kertészeti kultúrákra. A polifág kártevő repcéről, napraforgóról és szójáról könnyen váltott paprika- és kukoricatáblákra, de zöldség- és gyümölcs kultúrákban is megfigyelték. Továbbá a betárolt repcén is tömegesen előfordult. A kártétel révén a leveleken és terméseken apró, sárgás-barna szúrásnyomok, foltok és szövetelhalás alakul ki. A palánták turgorukat vesztik, a magképződésben zavar következik be. Napraforgón károsodnak a kaszatok, paprikában és kukoricában súlyos minőségi veszteségek jelentkezhetnek.
1. kép: Déli fényes bodobács imágó (Forrás)
Egyedfejlődése kifejléssel történik. Feltételezhetően hazánkban évente egy generációja fejlődik ki, és az imágók telelnek át. A faj csoportosan fordul elő, kolóniáit különböző fejlettségű nimfák és szárnyas imágók együttese alkotja. Jellemző rájuk a hangyaszerű nyüzsgés, gyors mozgás, emellett jól repülnek. Aktivitásuk a meleghez kötődően fokozódik, míg estére a növényzet rejtekeibe húzódnak. A populációk ugrásszerű felszaporodásához a megfigyelések szerint nagy lökést adhat a betakarított repcetarlókon nagy felületen kelő árvakelésű repce, de a mustárt is kedvelt tápnövényük.
A gradáció és a fellépő kártétel közvetlen összefüggésben áll az egyre kitartóbb nyári hőséggel és az arid klímajellemzőkkel. Ez jól példázza, hogy az éghajlatváltozás következtében korábban háttérben élő, őshonos fajok is rövid idő alatt jelentős kártevővé válhatnak. Így a jövőben kiemelt figyelmet kell fordítani az őshonos kártevők monitoringjára is. A védekezés alapja, a megelőzés. A repcetarlók mielőbbi bedolgozása, a gyomnövények visszaszorítása, a veszélyeztetett kultúrák környezetének rendezése kiemelten fontos. Nagy egyedszám esetén indokolt lehet a kémiai beavatkozás, amelyet a tömeges jelenlét idejére, a meleg nappali órákra célszerű időzíteni. Tapasztalatok szerint riasztó hatású számukra a pirogénsav (faecet), inszekticidként pedig a felszívódó (pl.: flupiradifuron, ciántraniliprol) és kontakt (pl.: deltametrin, cipermetrin) hatóanyagok kombinált kijuttatásától várható hatékonyság.
NMNK / Lang Balázs
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön