Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi étrendi iránymutatások alábecsülhetik a hús táplálkozásban betöltött szerepét, továbbá, hogy kiemelten fontos biztosítani azt, hogy az étrendi iránymutatások úgy maradjanak összhangban az éghajlati célkitűzésekkel, hogy mindeközben garantálják a megfelelő tápanyagbevitelt is.
Az elmúlt években a mezőgazdasági inputköltségeinek meredek emelkedése jelentős aggodalmat keltett a globális élelmezésbiztonsággal kapcsolatban. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az ENSz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) által kiadott, a 2024-2033. közötti időszakra vonatkozó Mezőgazdasági kitekintés (Agricultural Outlook 2024-2033) ─ amely immár a 20. kiadásánál tart ─ átfogó, tízéves előrejelzést nyújt a mezőgazdasági árukról és halpiacokról nemzeti, regionális és globális szinten.
Az OECD és a FAO által közösen, a tagországok és a nemzetközi áruforgalmazó szervezetek hozzájárulásával készített kitekintés a szakpolitikai tervezés kulcsfontosságú hivatkozási alapjává vált. Ez a mérföldkőnek számító kiadás kitekintést nyújt a mezőgazdaságban az elkövetkező évtizedben várhatóan bekövetkező fejlődési irányokra, változásokra vonatkozóan. Az anyag előretekintő módon nyújt betekintést a fennálló gazdasági kockázatok, a megemelkedett energiaárak, valamint a COVID-19 világjárvány okozta tartós hatásokról, továbbá a növekvő geopolitikai feszültségek és az éghajlatváltozás hatásainak összefüggései tekintetében. Vizsgáljuk meg a 2024-2033. közötti időszakra vonatkozó jelentés legfontosabb megállapításait és perspektíváit, összpontosítva azokra a felmerülő kérdésekre, amelyek megkérdőjelezhetik és átformálhatják a már meglévő táplálkozási irányelveket.
Élelmiszer-fogyasztásra vonatkozó becslések - Mi az oka az egy főre jutó húsfogyasztás jelentős csökkenésének?
Már a 2023-2032. közötti időszakra vonatkozó kitekintés kidolgozása során is az élelmiszer-fogyasztás becslésére egy továbbfejlesztett módszert alkalmaztak, melynek során bizonyos statisztikai elemek beépítésével figyelembe vehetővé váltak az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás mértéke egyaránt, ezáltal is támogatva azon fenntartható fejlődési célkitűzést, hogy az egy főre jutó élelmiszer-pazarlás 2030-ig a felére csökkenjen. Az OECD-FAO 2022-2031. közötti és a 2024-2033. közötti időszakokra vonatkozó becsléseinek az összehasonlítása azt mutatja, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás minden kategóriában és az összes régióban jelentősen csökken. A legjelentősebb visszaesés a baromfi esetében tapasztalható, különösen az Egyesült Államokban (-17,2 kg) és az OECD-országokban (-10,4 kg). A sertéshúsfogyasztás mértéke továbbra is az Európai Unióban a legmagasabb, bár ez is csökken, míg a marha- és juhhús mérsékeltebb, de következetesebb csökkenést mutat az előrejelzések szerint.
Ezek a csökkentések azonban túl meredeknek tűnnek ahhoz, hogy az étkezési szokások tényleges változásait tükrözzék. Az ok egy módszertani váltásban rejlik: a kitekintés újabb ─ azaz a 2023-2032. és a 2024-2033. közötti időszakra vonatkozó ─ kiadásai már a „tényleges kiskereskedelmi fogyasztás”, azaz az egyének által ténylegesen elfogyasztott élelmiszer-mennyiség alapján számítják ki a fogyasztást, nem pedig a korábbi „látszólagos rendelkezésre állás” módszerével, amely nem vette figyelembe az ellátási láncban bekövetkező veszteségeket és a pazarlást. Ennek eredményeképpen a régebbi adatokkal való közvetlen összehasonlítás félrevezető lehet, ha nem veszik figyelembe a módszertani frissítést.
India és a délkelet-ázsiai országok, a globális fogyasztás új fő mozgatórugói
Az elmúlt 20 évben a fejlődő országokbeli feltörekvő gazdaságok egyre inkább alakították a globális mezőgazdasági és halászati piacokat és ez a tendencia várhatóan folytatódik. A fogyasztás növekedését az alacsony és közepes jövedelmű országokban a növekvő népesség és a javuló jövedelmi viszonyok hajtották, ami az innováció és a természeti erőforrások nagyobb mértékű felhasználása révén hozzájárult a termelés fokozódásához. Míg korábban Kína vezette a globális fogyasztás-növekedési listát, azonban befolyása az előrejelzések szerint csökkenni fog a lassuló jövedelemnövekedés, a kiegyensúlyozottabbá váló táplálkozás és a népességfogyás miatt. Ezzel szemben India és a délkelet-ázsiai országok várhatóan a globális fogyasztás fő mozgatórugóivá válnak és 2033-ra együttesen a növekedés 31%-át adják majd.
A mezőgazdasági és halászati termékek teljes felhasználása az előrejelzések szerint a következő évtizedben évente 1,0%-kal fog növekedni, főként az alacsony és közepes jövedelmű országokban. Elmondható továbbá, hogy a globális élelmiszer-fogyasztás az előrejelzések szerint évente 1,2%-kal nő a népesség növekedése és a jövedelemviszonyok javulása miatt. A legtöbb régióban a növények takarmányozási célú felhasználásának növekedése várhatóan meghaladja a közvetlen élelmiszer-felhasználás növekedését, amit az állati eredetű élelmiszereknek az étrendben való nagyobb arányú megjelenése felé való elmozdulás, valamint az állattenyésztési ágazat bővülése és intenzívebbé válása okoz. A kalóriabevitel az előrejelzések szerint a közepes jövedelmű országokban 2033-ig 7%-kal emelkedik, főként az alapvető élelmiszerek, állati termékek és zsírok magasabb aranyú fogyasztásának köszönhetően. Az alacsony jövedelmű országokban a növekedés mindössze 4%-os lesz, ami túl lassú ahhoz, hogy teljesüljön a 2. számú fenntartható fejlődési cél célkitűzése, azaz az éhezés 2030-ig történő megszüntetése. Az alacsonyabb jövedelmi viszonyok szintén akadályozzák a táplálkozás javulását ezekben a régiókban, ami az alapvető élelmiszerektől való folyamatos függőséghez vezet. Ezzel szemben a magas jövedelmű országokban a zsírok és édesítőszerek bevitele kiegyensúlyozottá válik vagy enyhén csökken, ami az egészséggel és fenntarthatósággal kapcsolatos növekvő aggodalmakat tükrözi.
Kevesebb élelmiszer-veszteség és -pazarlás, alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátás és kevesebb alultáplált ember
A következő évtizedben a mezőgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitása várhatóan csökkenni fog, mivel a termelés növekedése inkább a termelékenység fokozódásán, mint a termőterületek bővítésén múlik. Bár a mezőgazdaságból származó közvetlen kibocsátás az előrejelzések szerint 5%-kal nő, ez a növekedés lassabb, mint a termelés általános növekedése, ami a relatív szétválást jelzi. A termelékenység javulása növeli majd a kibocsátást, különösen a növénytermesztés, az állattenyésztés és a haltermelés területein. Ennek ellenére az alacsony és közepes jövedelmű országokban tapasztalható, továbbra is fennálló termelékenységbeli különbségek továbbra is befolyásolhatják a mezőgazdasági jövedelmek alakulását, az élelmezés-biztonságot és növelhetik az való függőséget.
Amennyiben az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás mértékét 2030-ig sikerülne a felére csökkenteni, akkor a mezőgazdaság globális üvegházhatásúgáz-kibocsátása 4%-kal mérséklődhetne és 153 millióval csökkenhetne az alultáplált emberek száma. Az idei évben kiadott kitekintés forgatókönyve azt mutatja, hogy az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás mérséklődésével csökkennének az élelmiszerárak, ami fokozná az alacsony és az alacsonyabb közepes jövedelmű országokban a fogyasztást. Miközben azonban mindez a fogyasztók és a környezet számára előnyös lenne, a termelőknek kihívásokkal kellene szembenézniük az alacsonyabb árak és a termelés csökkenése miatt.
A nemzetközi agrárkereskedelem továbbra is kulcsfontosságú a globális élelmezésbiztonság szempontjából, világszinten az élelmiszerekkel bevitt kalóriák 20%-a a nemzetközi kereskedelem révén válik elérhetővé. Míg a kereskedelmi volumen várhatóan növekedni fog, a geopolitikai feszültségek és a világjárványok sebezhetővé tették az ellátási láncokat. Latin-Amerika, Észak-Amerika és Európa nettó exportvolumene növekedni fog, míg Ázsia és Afrika egyre inkább az importra fog támaszkodni. A stabil, rugalmas kereskedelmi rendszerek elengedhetetlenek az élelmiszerhez való hozzáférés biztosításához és a vidéki térségekbeli megélhetés támogatásához. Bár a kulcsfontosságú árucikkek reálárai nemzetközi szinten némileg csökkenhetnek, ez az infláció, a valutaárfolyam-problémák és a magas helyi költségek miatt nem biztos, hogy csökkenti a kiskereskedelmi élelmiszerárakat, ami kockázatot jelent a kiszolgáltatott lakosság számára.
A meglévő étrendi iránymutatások alábecsülhetik a hús táplálkozásban betöltött szerepét
Az egy főre jutó húsfogyasztás becsült adatainak legutóbbi felülvizsgálata ─ melynek során már a látszólagos rendelkezésre állás” módszeréről a tényleges bevitelre való áttérés és az adatoknak az élelmiszer-veszteséggel és az élelmiszer-pazarlással történő kiigazítás megtörtént ─ számos fontos szempontot vet fel az étrendi iránymutatások kidolgozásával és aktualizálásával kapcsolatban. Egyesek aggályukat fejezik ki amiatt, hogy az újabb, pontosabb adatok szerint több régióban a tényleges húsfogyasztási szintek alacsonyabbak a korábban feltételezettnél, ezért kérdésként merül fel, hogy a jelenlegi táplálkozási ajánlásokat esetlegesen nem kellene-e felülvizsgálni. Ez felveti azt a kérdést is, hogy a jelenlegi iránymutatások nem becsülik-e akaratlanul alá a hús táplálkozásban betöltött szerepét, különösen ott, ahol a bevitel már így is elégtelen.
Egy másik kiemelten fontos szempont annak biztosítása, hogy az étrendi iránymutatások úgy maradjanak összhangban az éghajlvédelmi célkitűzésekkel, hogy mindeközben garantálják a megfelelő tápanyagbevitelt is. Fel kell mérni, hogy lehetséges-e egyensúlyt teremteni a közegészségügyi célok és a környezeti fenntarthatóság között anélkül, hogy a húsfogyasztás tovább csökkenne azokban a népességcsoportokban, ahol az már jelenleg is alacsony.
Szükségessé válik azt a kérdést is feltenni, hogy a jelenlegi iránymutatások reálisak-e és alkalmazhatóak-e az alacsony jövedelmű országokban, ott, ahol a gazdasági korlátok gátolják a tápanyagokban gazdagabb étrendre ─ beleértve az állati eredetű élelmiszereket magasabb arányban tartalmazó étrendekre ─ való áttérést. E kontextusban érdemes megvizsgálni, hogy az étrendi ajánlások tükrözik-e/tükrözniük kell-e a táplálkozási szükségleteket és a tényleges élelmiszer-hozzáférést.
Az élelmiszer-veszteség és a hulladékcsökkentési stratégiáknak az élelmiszertermelők megélhetésére gyakorolt lehetséges hatásai szintén aggodalomra adhatnak okot. A termelés mérséklődése és az árak csökkenése negatívan befolyásolhatja a gazdálkodók jövedelmi viszonyait, ami arra késztet, hogy feltegyük a kérdést: a húsfogyasztásra vonatkozó túlságosan korlátozó ajánlások károsíthatják-e a vidéki gazdaságokat anélkül, hogy jelentős közegészségügyi előnyökkel járnának? Végezetül felmerül az a kérdés is, hogy vajon az étrendi iránymutatások megfelelően figyelembe veszik-e a veszteségeket a teljes élelmiszer-ellátási lánc mentén, nem csak a fogyasztói szinten? Lehet, hogy hatékonyabb lenne rendszerszintű megközelítéseket alkalmazni az élelmiszer-felhasználás általános hatékonyságának javítása érdekében, ahelyett, hogy elsősorban az egyéni fogyasztás csökkentésére összpontosítani.
Forrás: https://meatthefacts.eu/
NAK/Borovka Zsuzsa
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön