Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló ”European Livestock Voice”, azaz az ”Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagot tett közzé, melyben az állattenyésztési ágazat földterületeink kedvező állapotának fenntartásához való hozzájárulásáról, valamint a legeltetéses állattartás pozitív aspektusairól osztanak meg fontos információkat.
A fogyasztók ritkán tudnak arról, hogy az állattenyésztés milyen mértékben járul hozzá földterületeink kedvező állapotának fenntartásához, valamint kevés információval rendelkeznek a legeltetéses állattartás pozitív aspektusairól. Ehelyett az állattenyésztési ágazatra gyakran úgy tekintenek, mint egy olyan szektorra, ami egyszerűen csak kizsákmányolja a talajainkat és amely miatt egyre több földterületet vonnak be az állatok takarmányozásához szükséges növények termesztésére, olyan földterületeket, amelyeket inkább az emberi fogyasztásra szánt növények termesztésére használhatnánk.
Szóval nézzük meg a tényeket! Először is, Európában a mezőgazdasági- és a legelőterületek nagysága az elmúlt 60 évben szinte változatlan maradt. Másodszor, az állatállomány legeltetésére használt földterületek nagy része közvetlenül nem alkalmas szántóföldi növénytermesztésre.
Fotó: ELV - A few facts about livestock and land use
Az állattenyésztési ágazat által jelenleg világszerte használt összes mezőgazdasági területek nagysága 2,5 milliárd hektár, mely a világ mezőgazdasági területeinek megközelítőleg 50%-át és a Föld teljes szárazföldi területének mintegy 20%-át teszi ki. Az állattenyésztéshez kapcsolódó gazdálkodási tevékenységek nagy kiterjedésű területeken folynak, amely földterületeket főként legeltetésre és a takarmánynövények termesztésre használják. Az ágazat által használt területnek a legnagyobb részét, mintegy 2 milliárd hektárt az állatok által használt legelőterületek teszik ki.
További 1,2 milliárd hektárnyi – marginális, kedvezőtlen adottságú vagy magasan fekvő térségekben elhelyezkedő területekből, vagy sztyeppékből és cserjés ökoszisztémákból álló – gyepterület nem hasznosítható legeltetéses állattartással. Ezek a legeltetésre alkalmatlan területek azonban aktív szerepet töltenek be szénelnyelőként, tehát kiemelt jelentőségük van a szén légkörből történő megkötésében.
A szarvasmarhák által jelenleg használt 2 milliárd hektárnyi gyepterületből mintegy 0,7 milliárd hektárnyi területet lehetne potenciálisan szántóföldi növénytermesztésre használni. A fennmaradó 1,3 milliárd hektárnyi terület számos korlátozó tényező miatt – mint például a túlságosan meredek domborzati viszonyok, a talaj sekély termőrétege vagy a túl rövid vegetációs növekedési ciklus – nem lenne alkalmas hatékony szántóföldi növénytermesztésre. Ezért ezen területek hasznosításának leghatékonyabb, legtermékenyebb módja az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek előállítása az állattenyésztés, különösen a kérődző állatok, tehát a szarvasmarha, a bivaly, a juh és a kecske révén.
A legelőterületek mellett az állattenyésztési ágazat az abrak- és a takarmánynövények termesztéséhez a szántóterületekre is támaszkodik. Az állatok takarmányozásához használt összes szántóterület nagysága mintegy 0,55 milliárd hektárt tesz ki, ami a teljes szántóterületek 40%-át adja. Ezeknek a földterületeknek nagy részét elsősorban az emberi fogyasztásra szánt gabonafélék termesztésére használják. A szarvasmarhák takarmányozására az olajos magvak feldolgozásából származó melléktermékeket vagy a gabonafélék betakarításából származó növényi maradványrészeket is használhatják.
Az állatok a teljes biomassza 20%-át is elfogyasztják, ami évente 6 milliárd tonna szárazanyagot jelent. Valójában az állati takarmányok 86%-a főként olyan cellulózban gazdag növényi anyagokból – fűfélék, széna, növényi maradványok, gabonafélék és olajos magvak feldolgozásából származó melléktermékek – áll, amelyek közvetlenül emberi fogyasztásra nem alkalmasak.
Ráadásul a kérődzők komplex, speciális emésztőrendszerüknek köszönhetően nagyszerű ”értéknövelő újrahasznosítók”: az ember számára emészthetetlen, nem ehető rostos növényi anyagokat magas tápértékű, valamennyi esszenciális aminosavat tartalmazó állati fehérjékké alakítják át. Lényegében tehát olyan termékeket, amelyeket egyébként nem használnának fel, és ezért hulladékként, további környezeti terhelést okozva ártalmatlanítanának, tápláló hússá, tejjé és tojássá alakítanak át.
Javasoljuk, hogy tekintse meg Wilhelm Windisch-vel, a Müncheni Műszaki Egyetem munkatársával készült, a vegán élelmiszerek által átlagosan termelt nem ehető biomassza mennyiségekről, valamint ezen emberi fogyasztásra nem alkalmas biomasszarészek újrahasznosításának jelentőségéről szóló videóinterjút, melyet magyar nyelven itt érhetnek el.
Forrás: ELV – A few facts about livestock and land use
NAK / Borovka Zsuzsa
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön