A hal a legnagyobb számban és legváltozatosabb formában előforduló gerinces állat, több mint 33 000 faja található az összes vízi ökoszisztémában. A halászatból és akvakultúrából származó hal emberek milliárdjai számára jelent fontos tápanyagokban gazdag táplálékforrást. Európában az akvakultúra a teljes haltermelés 20%-át teszi ki, és az európai halágazat több mint 40 különböző fajt tenyészt. Más haszonállatokkal ellentétben a tenyésztett halak jóléte csak viszonylag rövid ideje váltott ki tudományos aggodalmat és közérdeklődést.
A halak jólétével kapcsolatos tudományos ismeretek a legtöbb faj esetében még mindig hiányosak. A halak érző állatok, függetlenül tudati fokuktól vagy fájdalomérzetüktől. Következésképpen fontos annak biztosítása, hogy minden szükséges lépést megtegyünk az elkerülhető fájdalom, szorongás vagy maradandó károsodások minimalizálása érdekében, amelyek a tartásuk során előfordulhatnak.
Ezért a haltenyésztők elkötelezettek amellett, hogy a halak számára a lehető legjobb jóléti feltételeket biztosítsák minden egyes tenyésztési rendszerben és környezetben. Az ágazat a halak jólétére vonatkozóan élvonalbeli legjobb gyakorlatokat tartalmazó útmutatókat készített. Egyes útmutatók kizárólag a jólétre összpontosítanak, mint például az olasz „ Irányelvek a tenyésztett halak jólétének kezelésére a közúti szállítás során ” vagy a görög „ A mediterrán haljóléti útmutató a bevált gyakorlatokhoz és értékelési mutatókhoz ”.
Mások általánosabbak, de külön fejezeteket tartalmaznak a jólétről, mint például a lengyel „ A haltenyésztés helyes gyakorlatának kódexe ”, amely a tógazdasági- és lazactenyésztéssel foglalkozik. Néhány esetben pedig az ágazat az állatjóléti nem kormányzati szervezetekkel zökkenőmentes együttműködésben iránymutatásokat dolgozott ki, mint például a spanyol „ Útmutató a halak jólétéhez a spanyol akvakultúrában ”.
Ezekben a gyakorlatokban van valami közös: a halak jóléte ma éppúgy prioritást élvez a termelők és a haltenyésztési ágazat szakemberei számára, mint a tudományos közösség, a fogyasztók, a civil szervezetek, a szabályozó testületek és hatóságok számára.
A termelők törődnek az állatok jólétével, mert tudatában vannak etikai felelősségüknek, és tudják, hogy a tenyésztési körülmények befolyásolják az előállított élelmiszer minőségét. Emiatt gyakorlatokat és technológiákat dolgoztak ki és alkalmaztak a halak állapotának felmérésére, a teljesítmény ellenőrzésére és a jólét javítására. Ezen felül az irányító és szabályozó testületek, valamint a független szervezetek szabványokat és tanúsított jóléti rendszereket dolgoztak ki bizonyos tenyésztett halfajok számára.
Ez új kihívásokat jelent az ágazat számára, beleértve a jelenlegi tudományos vélemények felülvizsgálatát és a jogszabályi környezet frissítését. A jólét értékelése során specifikus, mérhető jóléti mutatókat fejlesztettek ki magának a hal jólétének felmérésére, mint például az egészség, a test növekedése, a táplálkozás és az étvágy, a külső megjelenés, a sérülések és a mortalitás, valamint környezeti tényezők, mint például az oxigéntelítettség, víz sótartalma, hőmérséklet, víz pH-értéke vagy zavarossága, világítás, állománysűrűség és működési technológia monitorozására. Ezeket a paramétereket a halgazdaságok munkatársai rendszeresen ellenőrzik, mivel ezek kulcsfontosságúak a halak jóléte szempontjából.
Ezenkívül mintákat vesznek a gazdaságban lévő halakból, és speciális laboratóriumokba küldik, hogy elemezzék és észleljék a diszkomfortérzés vagy a rossz környezeti állapot lehetséges jeleit, hogy azokat azonnal kijavíthassák, csökkentve a halak stresszét, megelőzve az egyének közötti agressziót, valamint javítva egészségi állapotukat és jólétüket. A higiéniai feltételek betartása mind a tenyésztőközegben, mind a kezelési eljárások során fontos a fertőzések és a halak megbetegedését okozó kórokozók által terjesztett betegségek kialakulásának megelőzésében.
Az ilyen jelenségek megelőzésére számos megelőző intézkedést hajtanak végre, mint például a specifikus kórokozók elleni vakcinázás, a lakosság egészségi állapotának értékelésére szolgáló mintavétel és a higiéniai feltételek fenntartása a műveletek során. A halak tartályokban történő tenyésztése során rendkívül fontos a vízminőség optimális szinten tartása és a szigorú higiéniai szabályok betartása az új betegségek megelőzésére.
Néhány állat-egészségügyi beavatkozás, például a termelési ciklus egy bizonyos szakaszában végzett vakcinázás, rutinszerű a halállományok esetében. Ezzel szemben más beavatkozásokat, beleértve az antibiotikumos vagy parazitaellenes kezeléseket is, csak szükség esetén hajtják végre, és ezek alkalmazási gyakorisága csökkenő tendenciát mutat. Mindenesetre az állatorvosi gyakorlatok végrehajtása elengedhetetlen a halak életkörülményeinek javításához.
Európa-szerte szigorú intézkedések és ellenőrzések léteznek az élő halak mozgására vonatkozóan, ahol a szállítás előtt betegségmentességet igazoló tanúsítványra van szükség. Az európai haltenyésztők és állatorvosaik továbbra is összehangoltan dolgoznak az állat-egészségügyi tervek és az optimalizált globális felügyeleti és megfigyelési programok kidolgozásán.
Az Európai Akvakultúra-termelők Szövetsége, a FEAP határozottan támogatja a helyes állatjóléti gyakorlatokat, és része az Állat-egészségügyi Tanácsadó Bizottságnak. Mivel az akvakultúra az egyik leghatékonyabb megoldás a növekvő globális népesség fenntartható táplálására, ezek a legjobb állatjóléti gyakorlatok elsődleges fontosságúak az emberek és állatok egészségének védelme, valamint az élelmiszerbiztonság és -minőség biztosítása szempontjából.
(Forrás: https://meatthefacts.eu/ Jó gyakorlatok az akvakultúra állatjóllétére)
NAK / Tóth Andrea
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön