Mezőgazdasági termelés

Ahogyan a cikk címében is szerepel, még nem késő a szőlő ültetése és érdemes is a tartós fagyok kezdetéig az ültetéssel végezni.

Az újra kiírt szőlőtelepítési pályázat is ösztönzi a szőlő ültetését. A szőlőnövény eredése, a most jellemzően mindenhol kellően nedves talajban mindig jobb, mint a tavaszi döntően száraz talajban, ahol a begyökeresedésnek majd a kihajtásnak is közel egyidőben kellene megtörténi. Különösen felemelő érzés, de ugyanakkor fokozott felelőséget is jelent egy olyan növénykultúra ültetése, mely több évtizedig egy adott tenyészterületen tölti az életét. Nem beszélve arról, hogy az ültetést számos munkafolyamat (terület előkészítés, a meglévő kultúra eltávolítása, talajmunkák, trágyázás, kitűzés, a szaporítóanyag megrendelése, előállítása a fajták kiválasztása) és piaci és egyéb szempontok tervezése előzi meg. Vagyis az ültetés munkafolyamata az utolsó technológiai folyamat. Itt hibázni már nem illik.  Egyszerű hasonlattal élve, olyan ez, mint a tudom és a tudogatom közti különbség. Az első a biztos sikerhez, az utóbbi pedig a biztos kudarchoz vezető út.

Azonban, hogy az utóbbit elkerüljük, jelen cikkünkben a szőlőnövény ültetési anyagának előkészítéséről és a helyes ültetés mozzanatainak legfontosabb tudnivalóiról szeretnénk a tisztelt olvasót tájékoztatni és a figyelmet felhívni. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy mi kunszt van a szőlő és úgy egyébként egy növény ültetésében. Biztos mondják is sokan, hogy akinek két keze van, meg egy ásója, az már tud, jelen esetben szőlőt is ültetni. De azt is biztosan tudhatjuk, hogy ez közel sem így van, és bízunk benne, hogy sokaknál, akik a cikket végig olvassak bebizonyosodik, hogy valóban hasznos információkat kaptak a szőlőnövény helyes ültetéséről.

A szőlőnövény az emberiség egyik legrégibb kultúrnövényé, és a mai napig is vezető helyet foglal el a termesztett kultúrnövényeink sokféle listáján. Nem mellesleg az egyik leghosszabb életű termesztett állókultúránk is, melynek termesztésbe állítása az ültetéssel kezdődik. Az ültetési anyag megfelelő előkészítése és a helyes ültetés kivitelezése a szőlő életében és a későbbi évek, évtizedekben is meghatározó és visszafordíthatatlan folyamat.

Ültetési anyag előkészítése (Fotó: Komma L.)

Az ültetési anyag előkészítésének általános szempontjai

Általában gyökeres oltványt, gyökeres alanyt vagy sima alanyvesszőt, vagy ritkábban immunis homoktalajon sima nemes vesszővel történik az ültetés. Sima (gyökérnélküli) vesszővel ültetve, az ültetési anyag (szaporítóanyag) akkor alkalmas ültetésre, ha a vessző átvágva élénk, zöld színű, továbbá, ha az átvágásnál a metszlap nedves, felületén szinte látható vízcsepp keletkezik. Ha a vessző átvágva egészséges, és az előbbieknek megfelelő, de nem kellő víztartalmú, akkor az ültetés előtt néhány napig a vessző kétharmadáig állítsuk tiszta, lehetőleg szobahőmérsékletű vízbe, hogy az ültetésre vízzel telített állapotba kerüljön. Az áztató vizet célszerű reggel és este is cserélni, de legalább naponta, mert az állott vízben a vessző oxigén hiányos állapotba kerül, továbbá káros mikroorganizmusok szaporodhatnak el. Az áztatás ideje a vessző víztartalmának állapotától függ és több napig is tarthat. A vesszők áztatását addig kell folytatnunk, amig a vessző átvágásakor a metszlapon vízcsepp nem jelentkezik, ezt érdemes két nap után naponta figyelemmel kísérni. A jelenség a vessző megfelelő vízzel telítettségét jelzi és így a vessző telepítésre alkalmas. Akár gyökeres, akár sima vesszővel telepítünk, a gyökereket és a vesszőket, mindig közvetlenül az ültetés vagy áztatás előtt metsszük vissza, mert a beszáradt metszlapú vesszők vízfelvétele jelentősen akadályozott és rosszabbul erednek.

Sima vesszővel való ültetés esetén a legalsó rügy alatti csonkot (nódusz) 3 - 4 milliméterre visszavágjuk, mert a gyökerek képződése közvetlen a rügy alatt várható. A visszavágáshoz éles, fertőtlenített metszőollót használjunk, nehogy a bélrekesz behasadjon, mert akkor a vessző vége bekorhad, és nem tudunk szabványos szaporítóanyagot előállítani, rosszabb esetben a vessző pusztulásával is járhat.

Gyökeres vesszők és gyökeres oltványok előkészítésénél a gyökereket és vesszőket vissza kell metszenünk. Ha fúróval készített lyukba ültetünk, akkor a talpgyökereket 1-2 cm hosszúra visszavágjuk, az oldalgyökereket és a felette lévő harmatgyökereket pedig tőben lemetsszük. Erre azért van szükség mert csak így tudjuk a növényt az ültetőlyukba helyezni. A rövidre visszavágás a mi éghajlatunkon nem jelent problémát. A hosszúra metszett gyökérzettel ültetve a gyökerek visszahajlanak, amit mindenképpen kerülnünk kell, mert előbb- utóbb a növény pusztulásával jár. Az egyéves vesszőket két rügyre metsszük vissza. Vegyük azt is figyelembe, hogy a gyökeres vessző a vermelőben is sok vizet veszíthet, mivel a gyökérzet csak kevés felszívó gyökeret tartalmaz, ezért ültetés előtt a gyökérzet és a vessző visszavágása után 2- 3 napra állítsuk vízbe, hogy az estleges vízvesztést pótolni tudja a szőlő.

Gödörbe ültetésnél, melyet jellemzően szántatlan területen alkalmazunk, főleg házikerti viszonyok között, ott a talpgyökereket 10-12 cm hosszúra metsszük, az oldal gyökereket rövidebbre, a harmatgyökereket pedig csonkmentesen tőben vágjuk le. Itt is ajánlott az ültetés előtti vízben áztatás.

Az ültetés kivitelezése

A telepítés kezdetéig a növényanyagot ideiglenesen is vermelni vagy műanyag zsákban takarni kell, védeni a kiszáradástól, mert főleg a gyökeres vessző percek alatt képes a „halálpontig” kiszáradni.

 Fúróval történő telepítés esetén, többnyire hegyes vasrúddal a következőképpen célszerű ültetnünk: A tőke helyén egy dolgozó kb.40-50 cm mély lukat készít, és azt előre hátra mozgatással kitágítja. Majd az ültetőanyagot elosztó dolgozó egy növényt a lyukba helyez, úgy, hogy annak felső rügye 3-5 cm-rel a talaj felszíne felett maradjon. A lyukba starter foszfor túlsúlyos folyamatos feltáródású műtrágya és talajfertőtlenítő is helyezhető. A lyukba tett növényt először mélyebbre dugjuk és utána húzzuk fel a kívánatos magasságig. Ezzel a mozzanattal segítjük elő a gyökerek megfelelő lefelé irányuló elhelyezkedését. A harmadik mozzanat a növény beszorítása, rögzítése a lyukba, ezt is az ültetővassal végezzük. Az ültető vasat a lyuk mögött kb. 5-6 cm re függőlegesen beszúrjuk a szőlő talpgyökérzetéig, majd előbb magunk felé húzzuk az ültetővasat és utána magunktól a növény felé toljuk. Ezzel a módszerrel tudjuk a növény ültetését légmentesen végezni, ami az ültetés sikerét alapvetően meghatározza. A jó ültetés után két ujjal a növényt nem tudjuk kihúzni. Majd 2-3 liter vízzel beiszapoljuk. A földből kiemelkedő vessző felső részét felkupacoljuk, de csak porhanyós földdel fedjük, hogy tavasszal a fakadó hajtás könnyen át tudja törni. A felkupacolás a kiszáradás, jégverés, állatti rágás ellen is véd és a rügyek idő előtti fakadását is késlelteti. Mindenképpen jelöljük meg az ültetés helyét, hogy tavasszal is megtaláljuk.

Gödörbe ültetésnél a kijelölt tőhely mellett háromszög alakú 40-50 cm mély ültetőgödröt készítünk lehetőleg az ültetéssel egymenetben. A tőke kijelölő pálcika mindig a gödörnek azonos sarkában maradjon, a kitermelt földet a pálcikával ellentétes irányba tegyük. A gyökerek a gödör fenekén egyenletesen szétterítve terüljenek szét a vessző felső részét pedig a jelzőpálcika melletti sorhoz illesztjük úgy, hogy az egyéves vesszőcsap a föld felszíne fölé kerüljön. Ezután kapával félig behúzzuk a gödröt, természetesen itt is célszerű talajjavítóanyagot, talajfertőtlenítőt elhelyezni. Majd kissé megrázogatjuk a növényt, hogy a föld a gyökerek közé rázódjon, majd alaposan légmentesen tömörítve betapossuk és beiszapoljuk. Beöntözés után a gödröt feltöltjük földdel és megtapossuk. A felkupacolásra itt is gondoljunk. Konténeres burkolt gyökerű szőlőt is ültethetünk, de leginkább csak pótlásként, házikerti ültetésnél alkalmazzuk.

Az ültetés után készítsünk térképet, az ültetésről, ahol a tábla, sor és tőhely, fajta, származás, ültetés ideje szerepeljen. Vásárolt növény esetén, csak ellenőrzött szőlőiskolából, vagy kertészeti árudából vásároljunk, ahol az egészséges szaporítóanyag és fajtaazonosság biztosított.

Természetesen gépi ültetésre is van lehetőség, melyek jellemzően ültetőgödör-ásó gépek, vízfúros gépek, résnyitó ültetőgépek, melyek különböző elven működnek, de minden esetben ugyanazokat az elveket kell biztosítanunk, amit az előzőekben részleteztünk, a szőlőnövény eredése érdekében.

A szőlőnövény nyugodtan állíthatjuk, hogy a legősibb és a leguniverzálisabb kertészeti kultúrnövényünk, ahogy a néhai Dr. Sz. Nagy László tanár Úr is oly sokat emlegette. Szinte bármilyen tőkeforma kialakítható belőle, a megújjíthatósága folytán, szinte bármennyiszer újra nevelhető a tőke, sok évtizeden át. A legkisebb házikertben is megteremthető a szőlő ültetésének lehetősége. Kordon művelésű tőkeforma estén a kerítés mentén a sövények kiváltására is szolgálhat, mely tavasztól – késő őszig zárt, esztétikus lomb felületet biztosít, a gyakran kellemetlen szárító szeles időjárás és a betekintés ellen. De a napjainkban egyre inkább jellemző, a napközben szinte elviselhetetlen, perzselő napsugárzás ellen is.

 Ez ellen védekezve, a szőlőt pergolára futatva a kertben, biztosítja a kiülés lehetőségét a legnagyobb forróság idején is, egy pohár bor, vagy a csemegeszőlőnk elfogyasztása mellett, melyet a kertünk szőlőtermése is biztosíthatja.

Bízunk benne, hogy a cikk elolvasása után sokaknak sikerült hasznos információkkal szolgálnunk, a szőlő helyes ültetésével kapcsolatban, és bátran fogjanak a szőlő ültetéséhez, mely egészen a talaj lefagyásáig lehetséges.

NAK/ Komma László