Mezőgazdasági termelés

Jelenleg az aszályos időszak negatív hatásai miatt kerülnek előtérbe alternatív takarmányozási megoldások, ám a növekvő költségek, egyre kiszámíthatatlanabb időjárás miatt is érdemes áttekinteni a meglévő, kutatni az új lehetőségeket. Különösen aktuális lehet a szüretet követően a szőlőültetvényeken fennmaradó növényi részek alternatív hasznosításának lehetősége.

Szőlőlevelek, hajtások és vesszők

Bár végső soron itthon többnyire energetikai célokra használják, és a növényegészségügyi kezelések miatt nem minden esetben javasolt az etetésük, de hasznos takarmányanyag lehet.

A metszés során keletkező növényi maradványok mennyisége 0,56-2,01 kg/szőlő között változik a kordonos rendszertől és az évjárattól függően. A metszések becsült tömege (5000 növény/ha x 7 millió ha alapján) így 20 és 70 millió t között mozgott 2012-ben. A 20. század közepén, francia szerzők azt javasolták, hogy a hajtásokat még a levelek lehullása előtt vágják le, hogy megőrizzék tápértéküket. Általánosan elmondható, hogy alacsony a tápanyagtartalmuk, így alacsony igényű állatokkal lehet etetni, de akkor sem magában, hanem energia- és fehérjeforrásokkal kiegészítve.

A szőlőlevelek és a szőlőhajtások fehérjében viszonylag szegények, de rostban gazdagok. A szőlőlevél fehérjetartalma jobb (7-14% DM), mint a szőlőhajtások (3-7% szárazanyag), és alacsonyabb a rosttartalma (ADF 18-39% vs. 25-57% DM). Ezek miatt a tulajdonságok miatt a szőlő levelei és hajtásai leginkább kérődzők, lófélék és nyulak takarmányozására használhatóak.

A szőlőhajtások különösen gazdagok ligninben (a DM 10-25%-a), viszont fehérjetartalmuk a szüret után gyorsan csökken.

A hajtásokat feldarabolják, összetörik, esetleg finomra őrlik, hogy az állatok számára jobban fogyaszthatóak legyenek, ezután jól tömörített rétegekben, légmentes zárással silózzák. A szilázs 6 vagy 7 hét után felhasználható. A szilázsként elkészített szőlő növényi maradványait a 19. század vége óta ajánlják takarmánynak. A Földközi-tenger medencéjében, és hagyományosan a mediterrán területeken a leveleket és a hajtásokat a juhok és kecskék böngészik a metszést követően, Törökországban pedig a szőlőlevelek fontos takarmányforrást jelentenek a kérődzők számára a kritikus időszakban, amikor a legelő minősége és mennyisége korlátozott.

Korlátozó tényezők

• Növényvédőszer-maradványok: a Boscaliddal és Fipronillal kezelt aggályos lehet takarmányozási szempontból, így az ezekkel kezelt növényi részek etetése nem javasolt.
• Réz toxicitás: réz alapú gombaölő szerek használata az arra érzékeny juhoknál réz toxicitást okozhat, ha megeszik a növényi részekkel, így ilyen esetben az etetés nem javasolt, hacsak nem mossák le valamilyen módon a szert. Üszőknél is tapasztalták réz toxicitás szubklinikai tüneteit, mikor kezelt szőlőhajtásokat etettek azokkal. A tünetek azonban megszűntek, miután ammónium-molibdátot és nátrium-szulfátot adagoltak.
• Kondenzált tanninok: ronthatják az emésztést, mivel a kondenzált tanninok a növényi fehérjékhez és a sejtfal szénhidrátjaihoz kötődnek, ezáltal csökkentik a fehérje és rost emészthetőségét. A tanninonknak azonban lehetnek előnyös tulajdonságai is, például csökkentik az állatokban a gáztermelődést, így kibocsátást.
• Több olasz kísérletben is megpróbálták a szőlőhajtások tápértékét növelni karbamiddal vagy NaOH-val, de egyik módszer sem vezetett megfelelő eredményre a magas költségek és a korlátozott hatékonyság miatt.

Takarmányozható állatfajok

• Húsmarha: Olaszországban végzett kutatás alapján a hízóborjakkal a takarmány 30%-áig etetett szárított és őrölt szőlőhajtások kielégítő takarmányfelvételi, növekedési és hasított testjellemzőket mutattak. Egy fríz borjakkal végzett kísérlet kimutatta, hogy a metszés után egy hónappal gyűjtött szőlőhajtásokat tartalmazó takarmányozás relatív termelési javulást eredményezett, míg a metszés után 5-12 hónappal begyűjtött száraz szőlőhajtások jobban lignizáltak és kevésbé emészthetők.
• Juh: Romániában az anyajuhok vemhesség és laktáció alatti gyapjúnövekedése és testtömege, bárányaik kondíciója és növekedése 1,5 kg silózott szőlőtermés-maradvány mellett körülbelül azonos volt a kukoricaszilázs alapú takarmányokkal. Olasz kísérletek alapján lehetőleg frissen és apróra vágva kell felhasználni az energia- és fehérjetartalommal kiegyensúlyozott étrendben, legfeljebb az étrend 33%-ában.
• Lovak és szamarak: Franciaországban silózott szőlőhajtásokat használtak a lovak etetésére. A napi takarmány lovanként 15 kg szőlőből, 5 kg melaszos korpából és 1 kg tőből állt, az állatok szívesen fogyasztották ízletessége miatt.

Az alapanyagról szóló részletesebb leírás forrásmegjelölései mellett tápértéktáblázatok is megtalálhatóak a Francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet honlapján.

NAK/ Pető Krisztina