A szüret után se hagyjuk magukra a gyümölcsfáinkat! Van, aki a letermett fák, bokrok permetezését, már a következő év növényvédelméhez sorolja. Valóban! Ezekkel a kezelésekkel már a jövő évi termést védjük.
„A betakarítással még nem fejeződik be a munka a gyümölcstermő ültet vényeken. Október végén az alma, a körte, a szilva, a cseresznye, a kajszi, a dió és az őszibarackosok levélzete még a fákon van. A szüret utáni első permetezések a rügyek tápanyaggal való feltöltésének utolsó időpontjai. Nagyon fontos ebben az időszakban a rügyek és a fák fiatal részeinek télállóságát kialakítani, mivel az idei évben lévő aszályos időjárás a következő évi gyümölcstermő részek kialakulását nagymértékben befolyásolja. Mivel csapadék hiányában a talajban nincs talajoldat, ezáltal nagymértékben gátolt a növény számára a télállóságot biztosító kálium és mikroelemek felvehetősége.
A fagyállóság alapköve a sejtek közötti folyadék magas káliumszintje és a lehető legtömörebb szövetállomány, amit bór, molibdén, cink és kálium együttes hatásával érhetünk el. A nem megfelelő nitrogén trágyázás és a nem megfelelő mikroelem ellátás következményeként a szövetek fellazulnak, a gombák számára behatolási lehetőséget biztosítanak. Továbbá a sejtek közötti hézagok alacsony káliumszintje miatt a szövetek könnyen elfagyhatnak.” Lévay László növényorvos kollégámtól idéztem a Kertészek és Kertbarátok Győr Városi Egyesülete honlapjáról. Itt a teljes cikket is megtalálják és még sok hasznos kiadvány közül válogathatnak.
Nemsokára mindenhol befejeződik a szüret. A szőlősgazdáknak is érdemes felvenni a permetezőgépet. A borvidékeink többségében is elvégzik, rögtön szüret után a kénes vagy még inkább a kénes-olajos lomblemosást. Tehát ez még nem az őszi lemosó permetezés! A szőlőlevél fényképén a sárga színű, az áttelelésre szolgáló „göbök” (kazmotéciumok) még éretlenek, most még gyéríthetőek a fenti szerkombinációval. De mellettük, már jónéhány fekete, keményfalú göböt is láthatnak. Ezek már felkészültek a télre, ellenállóak. Az őszi esőkkel lemosódnak a kordonkarra, tőkékre, támrendszerre és tavasszal majd innen pattannak ki a spórák, közvetlenül a közeli, fiatal levelekre. A tavaszi fertőzés nagyságát csökkenthetik ezzel a zárópermetezéssel.
Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a károsítók távoltartására, még mielőtt a kémiai növényvédő szerekhez nyúlnánk. A hasznos kerti madarakat se hagyjuk magukra. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján minden fontos tudnivalót megtalálnak a téli madáretetésről.
A fekete fejű, sárga hasú széncinkével gyakran találkozhatunk a kertekben. Már Alfred Brehm is sokat írt a fajról, a híres, sok kötetes könyvében, Az állatok világában. Jól látta, hogy „a széncinege sem abszolút hasznos, ő is imposztorkodik néhanapján; kiliggatja a mákfejeket, rászáll az érő szilvára, körtére, kivágja a vékonyabb héjú diót, melyet éppen ezért a Dunántúlon „cinegehéjú dió”-nak is neveznek. Rámegy az almára, utolsó szemig elhordja a napraforgót s egyéb többé-kevésbé érzékeny kártételei mellett különösen a méhesekben történő látogatásait szokták rossz néven venni.”
De elismerte, hogy a kártétele mellett jóval nagyobb a haszna. Ezért így zárja a széncinkés fejezetet:
„A széncinegére vonatkozó ismertetést tehát azzal a legkomolyabb intelemmel kell befejezni: föltétlen kímélet (legföljebb riasztás), téli etetés, mesterséges fészekodvak által a lehető legnagyobb mértékben való mesterséges telepítés.” Intelmei, javaslatai ma is aktuálisak.
(Zsigó György, NMNK)
