Mezőgazdasági termelés

Az Európai Bizottság a Zöld megállapodás részeként 2020 őszén előterjesztette a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiát, mely anyag mérföldkőnek tekinthető, hiszen a metánnal kapcsolatos utolsó stratégiai dokumentum 1996-ban történő közzétételét követően ez az első olyan uniós szintű fellépés, amely a metánkibocsátás problémájára kíván komplex megoldást találni. 

 Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének becslése szerint az állattenyésztési ellátási láncok felelősek évi 7,1 gigatonna szén-dioxid-egyenértékű kibocsátásért, ami az összes antropogén ‒ azaz emberi tevékenységből származó ‒ ÜHG-kibocsátás 14,5 %-át jelenti. A szarvasmarha ágazat ‒ hús- és tejszektor együttesen ‒ felelős a kibocsátás 65 %-áért, és az állattenyésztéshez köthető teljes kibocsátásnak megközelítőleg 44%-a metán formájában történik, melynek két fő forrása a kérődzők emésztéséből (80,7 %), valamint a trágyakezelésből (17,4 %) származó kibocsátás. 

 Mint ismeretes az ÜHG-ok közül a szén-dioxid után a metán járul hozzá a legnagyobb mértékben az éghajlatváltozáshoz, a metánkibocsátás visszaszorítása tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy el tudjuk érni a 2030-ra kitűzött éghajlat-politikai célkitűzéseket, és hogy 2050-re Európa klímasemleges kontinenssé válhasson. 

 Az EU az elmúlt évtizedekben már számos károsanyag-kibocsátási intézkedést hozott, melyeknek eredményeként mezőgazdasága 1990 óta 20 %-kal csökkentette ÜHG kibocsátását, ugyanakkor 25 %-kal növelte fajlagos termelékenységét. A Bizottság által kijelölt ÜHG-csökkentési cél jelenleg az, hogy a következő évtizedben az 1990-es szinthez képest 55 %-kal csökkenjen az emisszió. Mivel a mezőgazdaságnak a biogén metán-kibocsátás csökkentésében betöltött szerepe kiemelkedő fontosságú, ezért a továbbiakban is nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az állattenyésztésben, -tartásban, valamint a szervestrágya kezelés és -kijutattás során minél nagyobb szerepet kapjanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a klíma- és környezetvédelmet, továbbá az állatjólétet szolgáló intézkedések.  

 A hosszú távú éghajlat-politikai és levegőtisztaság-védelmi célkitűzések elérése azonban csak globális gondolkodás által, szektorokon átívelő összehangolt tervezéssel és kollektív intézkedésrendszer kialakítása útján lehetséges, melynek kiváló eszköze lehet az Európai Uniós Metán Stratégia. A stratégia ugyanis fellépéseket határoz meg a metánkibocsátás európai és nemzetközi szintű csökkentésére egyaránt, továbbá jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket vázol fel többek között a mezőgazdaság tekintetében is. A stratégia fő prioritásai között szerepel a metánkibocsátás mérésének és a vonatkozó jelentéstételi módszernek a javítása, ennek keretében a gazdálkodókra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése, valamint a metánkibocsátással kapcsolatos adatok nyomon követésének, jelentésének és ellenőrzésének egyszerű és átlátható módszer által történő biztosítása. A stratégiában a fő hangsúly az innovatív metáncsökkentő technológiák, az állatok takarmányozásával és a tenyésztési módszerekkel összefüggő bevált gyakorlatok megosztásán lesz. Az intézkedések között szerepel továbbá a tartási- és takarmányozási technológiákra, a természetes alapú megoldásokra irányuló célzott kutatás is. 

 Fenti célokat, valamint az újra fel nem dolgozható szerves mezőgazdasági hulladékok és maradékanyagok biogáz előállítására történő felhasználását a közös agrárpolitika keretein belüli ösztönzőkkel és támogatásokkal kívánják megvalósítani. 

 Nem vitatható, hogy a kérődző állatok emésztőrendszerében lezajló fermentációs folyamatok, valamint a trágyában lévő szerves anyagok anaerob baktériumok általi bontása során keletkező – CO2-egyenértékben a mezőgazdaság összkibocsátásának 44 %-át adó – metánkibocsátás jelentős. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a kérődző állatok a humán táplálkozásba be nem építhető takarmánynövény fajtákat hasznosítanak, illetve olyan területek biomasszáját hasznosítják, melyeken kellő hatékonysággal emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer-alapanyagok nem termelhetők. A füves területek legeltetése pedig egyúttal a biodiverzitás megőrzésének és a kedvező talajszerkezet, valamint tápanyagtartalom megőrzésének a záloga is, ezáltal tehát jelentősen hozzájárul a talaj klímaváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességének fokozásához. A szerves trágya emellett életképes alternatívát jelenthet a fosszilis eredetű szintetikus műtrágya felhasználás mérséklésében. A szervestrágya alapú biogáz-előállítással továbbá nemcsak a keletkezett trágya metánkibocsátása csökkenthető nullára, de a képződött biogáz hasznosítása révén az energiatermelés károsanyag-kibocsátása is mérsékelhető, hiszen ehhez az típusú energia előállításához nem fosszilis üzemanyagot használnak.  

Hangsúlyozandó, hogy a mezőgazdasági eredetű metán ‒ különösen az állattenyésztéshez köthető szerves eredetű gázkibocsátás ‒ az üvegházhatású gázok természetes körforgásának részét képezi. A biogén metánforrások tehát ‒ rövid élettartamú, „áramló” klíma gázként ‒ a légkörben megközelítőleg 12 év alatt szén-dioxiddá és vízzé bomlanak, amelyek a fotoszintézis útján a biomassza (takarmány) és a talaj szénkészletébe beépülnek, ezáltal a mezőgazdaság természetes szénkörforgásának részét képezik, ellentétben a fosszilis forrásokból származó, hosszú élettartamú, „készlet” klíma gázokkal. 

Fentiekre tekintettel tehát a biogén és a fosszilis metán közötti különbségtétel, a kiegyensúlyozottabb megközelítés, valamint a tudományos bizonyítékokon alapuló klímapolitikai döntéshozatal kulcsfontosságú a metánkibocsátási probléma kezelése tekintetében. 

Különös tekintettel az állattenyésztési ágazat jelentőségére, mely a teljes európai agrár-élelmiszeripari termelés 40 %-át adja, megközelítőleg 170 milliárd euró értéket termel, és közvetlenül több mint 4 millió embert foglalkoztat. 

Kiemelendő továbbá, hogy az EU-ban a mezőgazdasági terület 35 %-a állandó gyep, mely területek biomassza tonnánként 2 tonna CO2-t képesek elnyelni, miközben 1,5 tonna oxigént termelnek. Legeltetéssel történő hasznosításuk révén hozzájárulnak a vidéki lakosság helybentartásához, az agroökoszisztémák biológiai sokféleségének fenntartásához, és fokozzák a gyepek szénmegkötési potenciálját. 

Összefoglalóan elmondható tehát, hogy az állattenyésztési ágazat fent említett pozitív környezeti szerepét sok esetben még mindig figyelmen kívül hagyják, sokszor tévesen hibáztatják az éghajlatváltozással összefüggésben, mely számos esetben az egyoldalú szemléletet tükröző és nem tudományos alapokon nyugvó megközelítések, egyes civil szervezetek általi kampányok megnövekedett számával is magyarázható. Az állattenyésztési ágazatok tehát nem csak részesei, hanem egyben elszenvedői is a klímaváltozással járó negatív hatásoknak és a túlzottan ambiciózus elvárásoknak, intézkedéseknek. 

Az állattenyésztés metán-hatékonyságának további javítása érdekében a jelenlegi éghajlat- és környezetvédelmi jogszabályok felülvizsgálata, további kutatások végzése, egy igazságos, ágazatokon átívelő szakpolitikai keret, valamint megfelelő támogatási és ösztönző rendszer kialakítása szükséges, mely kellő forrást biztosít a takarmányozás, az állomány-menedzsment, a tenyésztés, az állategészségügy és - jólét, a trágya- és gyepgazdálkodás területén történő fejlesztésekhez, valamint a klímaváltozással járó kihívások hatékony kezeléséhez egyaránt. 

Forrás: European Commission – Communication an EU strategy to reduce methane emissions 

Copa-Cogeca - Draft Reflection paper on the EU Methane Strategy 

Európai Bizottság – Sajtóközlemény 

Copa and Cogeca – Feedback on the Roadmap on the EU Methane Strategy 

 (NAK/Borovka Zsuzsa)