Fontos, hogy a jelenlegi változékony időben fokozottan figyeljük a kártevő aktivitására. Az őszi búza állományokban változó mértékben jelentkeznek rozsda és egyéb levélbetegségek a lisztharmattal együtt. A repcék az ország zömében szárnövekedés, rejtett bimbós, zöldbimbós állapotban vannak.
A 13. hét elején érezhető volt erős lehűlés, bizonyos megyékben hóesés miatt a vegetációs aktivitás megtorpant a repce és őszi búza esetében. A csapadék az ország egyes részein kedvező hatással volt talajaink nedvesség tartalmára. Növényvédelmi szempontból a hét első részében jelentős mértékben csökkent a repce szárormányos száma, illetve a búzákban a vetésfehérítő betelepedésének mértéke is. Ez nagyban köszönhető a hőmérséklet csökkenésének, illetve az ellenük irányuló védekezésnek. A 13. hét végére ismét beköszöntött a jó, kellemesen meleg idő, ami lehetőséget adott az őszi búzák gyomirtására.
A 14. hét elején, ami ismét lehűléssel kezdődött a repcék az ország zömében szárnövekedés, rejtett bimbós, zöldbimbós állapotban vannak. A nagy hőingadozásnak köszönhetőn a repcefénybogár kártétele, még több helyen nem éri el a védekezési küszöbértéket, azonban fontos a tábláink folyamatos szemrevételezése, mivel kártételének mértéke nemcsak a betelepülő imágók egyedszámától, hanem a repce fenológiai állapotától is függ. Ahol repcét termesztenek, a repcefénybogár és lárvája egyike a legjelentősebb kártevőknek, amit csak tovább fokoz a két évtizede kialakult és rohamosan terjedő piretroid hatóanyagokkal szembeni metabolikus rezisztenciája. A rajzás tömegessé válása pont a repce zöldbimbós állapotában a leggyakoribb, majd az időjárás függvényében általában elhúzódó jelleget ölt. Ha a bimbós fenológiai állapot a tartósan hűvös időjárás, a növények vontatott fejlődése miatt hosszabbra nyúlik, jelentős kárt képesek okozni.
Fontos, hogy a jelenlegi változékony időben fokozottan figyeljük a kártevő aktivitására. Az imágók a virágpor keresése közben kirágják a bimbókezdeményeket és a bimbókat. A táplálkozás következtében a bimbók elszáradnak és lehullnak, a virágtengely felkopaszodik. A tojásrakás is többnyire a bimbókba, a porzók tövéhez történik. A lárvák a pollenfogyasztás közben megsértik bibeszálat és a bibét is, a károsodott bimbók fejlődése emiatt leáll. Így jelentős termésveszteség alakulhat ki kártétele során.
Az őszi búza állományokban változó mértékben jelentkeznek rozsda és egyéb levélbetegségek a lisztharmattal együtt. Fontos, hogy a lombvédelemre is kellő figyelmet fordítsunk, mert a csökkent asszimilációs felület termésdepressziót okozhat. Sok érzékenyebb fajta esetében a levél felső része a hidegnek köszönhetően megbarnult, biostimulátorokkal, lombtrágyákkal segíthetjük az abiotikus tényezők okozta stresszhatások leküzdését.
NAK/Balázs Viktor
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön