A 12. héten kialakult kedvező, derült időjárás alatt a búzatáblákat szemlélve ígéretes állományokkal találkozhatunk. Fontos azonban, hogy jó gazda módjára ne csak sétálgatva szemlélődjünk tábláinkon, hanem vegyük szemügyre az alsó leveleket is, széthajtva az állományt. Itt ugyanis találkozhatunk kórtani problémákkal.
A nagy dózisban megkapott nitrogén-fejtrágyázást követő csapadék hatására, búja zöldellő állományokat láthatunk. A növény juvenelitását fokozó nitrogén-trágyázás, ami a szövetek fellazulását okozza hozzájárul a biotróf kórokozók, mint a lisztharmat szaporodásához. A lisztharmat (alábbi képen) tünetei már ősszel jelentkezhetnek a leveleken látható fehéres, lisztes bevonat (a konídium láncok kialakulása) formájában. Tavasszal felerősödhetnek ezek a tünetek, az alsóleveleken és a levélhüvelyen, majd a fertőzés folyamatosan a felső levélemeletre terjed, ha nem védekezünk időben. A lisztszerű bevonat a kórfolyamat előrehaladtával nemezszerűen megvastagszik, szürkés, okkersárgává válik. A levélfelületén szabad szemmel is jól látható fekete pontok jelennek meg, az ivaros termőtestek a kazmotéciumok. A kórokozó következtében a levelek sárgulnak, majd elszáradnak. Fontos, hogy ne engedjük, hogy a kórokozó megfertőzze a zászlós levelet esetleg a kalászt, mert apró töppedt szemek alakulnak ki a kártétel következtében. Az ellene irányuló kezeléseket a többi levélbetegséggel egymenetben érdemes elvégezni széles hatásspektrumú készítményekkel.
A lisztharmat mellett találkozhatunk rozsdabetegségekkel is, mint a fekete-, sárga- vagy vörösrozsda (alább). A rozsdabetegségek apró pörsenéseket okoznak, az epidermisz alatt fejlődnek, ami felszakad, és ennek következtében fokozódik a növény légzése, párologtatása ez csökkent asszimilációhoz vezet, így terméskiesést okoz.
A levélbetegségek között érdemes megemlíteni még a fahéjbarna levélfoltosságot (Pyrenophora tritici-repentis) és a szeptóriás levélfoltosságot okozó kórokozókat. E nekrotróf gombák elsősorban az öregedő szöveteken okozhatnak jelentős kárt. A levélemeletek megjelenésének sorrendjében, (alulról felfelé) terjednek. A felső levélemeletet, amely a termés mennyiségére és minőségére a legnagyobb hatással van, csak az érési időszakban érik el. Levélszárító hatásuk kevésbé intenzív, mint a rozsdagombáké.
A korokozók mellett azonban fokozottan figyelnünk kell a vetésfehérítő bogarak (alább) betelepedésére is a kedvező időjárás miatt. A vetésfehérítő bogarak imágóinak betelepedése jellemzően akkor történik, mikor a hőmérséklet napi maximuma 15 °C fölé emelkedik. Először a táblák szélén alakul ki nagy egyedszám, majd a hőmérséklet alakulásától függő tempóban történik a tábla benépesítése. Tudnunk kell, hogy mind az imágók, mind a lárvák károsítják a növényünket, a levéllemezt rágják. Említést érdemel, hogy a kifejlett bogarak által okozott hosszirányú, érközi rágás jelentőségében elmarad lárvák hámozgatásához képest. Az imágók néhány napig tartó érési táplálkozás után párosodnak és lerakják tojásaikat gyöngyfüzérszerűen a levelek főere mentén, a levél színén. A lárvák kikelése általában egy hét múlva kezdődik a tojásrakást követően. A 12. hét hétvégéjére mondott lehűlés és esetleges csapadék következtében egyedszámuk csökkenhet, azonban fontos tábláink folyamatos szemrevételezése annak érdekében, hogy ne okozzanak jelentős kárt.
Azok a búzatáblák, ahol nem történ ősszel herbicides kezelés, szépen fejlett T1-es és T2-es gyomokat találunk. Főként a veronikafélék és árvacsalán, pipitér fajokkal találkozhatunk. A tavaszi gyomirtás időzítése kulcsfontosságú, hogy ne pénzkidobás legyen, hanem a kellő időben és hatékonysággal tudjuk elvégezni. Jelen helyzetben különösen fontos az előrejelzés nyomon követése, és a kedvező feltételek mellett a jól időzített kezelés.
NAK/Balázs Viktor
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön