Az egyik legsokrétűbb, több tudományterületet felölelő szakma a mezőgazdaság. Különösen igaz ez a méhészetre, ahol a szakemberekre nagy felelősség hárul. A médiában rengeteget olvashatunk, hallhatunk hatalmas méhpusztulásokról, ahol több esetben elhamarkodottan a növényvédő szereket teszik felelőssé. Érdemes lenne azonban komplexebben vizsgálnunk a témát annak érdekében, hogy világosabb képet kaphassunk az adott problémáról.
Legfőbb célok egyike, hogy a méhpusztulások esetében ne csupán felelősséghárítás történjen, hanem megtaláljuk és megértsük a valódi okokat. Sokszor ezeket könnyelműen és félrevezetően egyszerűsítjük le a növényvédő szerek és a növénytermesztők számlájára írva. Sajnos a jelenlegi folyamat a méhésztársadalom és a növénytermesztéssel foglalkozó gazdák között az ellentétek elmélyítéséhez vezet. Ezt a folyamatot tovább élezik a közösségi médiában megjelenő, a valódi környezet- és természetvédő szakemberek hangját túlharsogó, egyoldalú és sarkított populista megállapítások.
Az elmúlt évtizedekben a méhcsaládok száma folyamatosan növekvő tendenciát mutatott Magyarországon, azonban a méhlegelők területe ezzel arányosan nem nőtt, így egységnyi területre ma lényegesen nagyobb méhsűrűség jut, mint 20 évvel ezelőtt. Ez magával hozta azt is, hogy a méheink vitalitása jelentős mértékben romlott az elmúlt esztendőkben. Míg az 1990-es években mindössze 727 ezer körüli volt a méhcsaládok száma, 2005-ben már 882 ezer, 2011-re pedig 1 millió 66 ezerre növekedett. Napjainkban megközelítőleg már 1,2 millió méhcsalád található hazánkban, ami 67 százalékos növekedést jelent és közel 500 ezer családdal több, mint a 90-es években. Ezzel szemben a méhlegelők területe kevesebb, mint 12 százalékkal emelkedett, mivel lehetséges területük véges.
Az egy családra jutó méhlegelők csökkenése a hordás mértékére is negatív hatást gyakorol. A méhész egyik fontos döntése, hogy az adott évben mennyit hagy a mézből a méheknek a téli időszakra. Ha túl sok kerül elvételre, romolhat a kedvező kondícióban történő áttelelés. A méz jelentős részének elvételét követően sok méhész cukorszirupot ad méheinek, ami egyes esetekben szintén ronthat a méhek általános egészségi állapotán, mivel az nem egyenértékű táplálék a kaptárban hagyott mézzel. Így a következő esztendőben már egy legyengült állomány kezdheti meg a gyűjtést. Az egyébként is gyengébb kondícióban lévő méhek egészségi állapotán tovább ront a fiasítás során jelentkező nyúlós költésrothadás, költésmeszesedés vagy lárvatömlősödés. A kifejlett, legyengült méheket pedig kifejezetten veszélyeztetheti a Nosema fertőzés, a varroa- és légcsőatkák.
Számításba kell venni azt is, hogy a méhek száma mellett a méhészek száma is jelentősen megnövekedett. Ezt sok esetben a támogatások eredményezték, ami a tapasztalatok szerint gyakran szakmai felhígulással is járt a méhészek körében. A szakma megkívánja, hogy kellő körültekintéssel és odafigyeléssel ápolják méhcsaládjaikat a méhészek, azonban ehhez elengedhetetlen a megfelelő szaktudás és tapasztalat. A betegségek felismerése, azok megelőzése kulcsfontosságú kérdés. A nagy méhsűrűség miatt az egyes családok nagyon könnyen átadhatják egymásnak a betegségeiket, így akár a jó vitális kepességekkel rendelkező családok is megbetegedhetnek. Számos esetben jelentős problémát okoz, hogy a méhészek nem megfelelően alkalmazzák az atkaölő és rovarölő készítményeket. Nehézséget jelent továbbá, hogy csökkent a védekezésre felhasználható készítmények száma, így a méhészek számára is nehezebb a jó egészségi állapot fenntartása. Figyelembe kell vennünk az idei évben is jelentős mértékű szúnyogirtás méhekre gyakorolt hatását. A szúnyogok elleni védekezés a biológiai készítmények mellett kiegészül rovarirtó szeres permetezéssel is, amely során deltametrin hatóanyagot alkalmaznak. Ez a hatóanyag kifejezetten veszélyes a méhekre.
A jelenlegi kedvezőtlen helyzetet (túlzsúfoltság, általánosan leromlott vitalitás, gyenge kondíciójú családok, szakértelem hiánya, fertőzött családok) csak fokozhatja a növényvédő szerek okozta méhpusztulás. A növényvédő szerek által kiváltott méhpusztulás tehát nem az elsődleges és egyedüli ok a méhállományok eltűnésére, pusztulására. A méhpusztulásért komplex tényezők felelnek, (ideértve a fokozott élőhely-vesztést, pl. túlhasznált és fajszegény gyepterületek) amelyek közül felelőtlenség egy-egy okot kiemelni és végül mindent a növényvédő szerekre fogni.
Nemcsak számos konfliktusforrásra ad okot, de fontos problémákról tereli el a figyelmet, hogy a média kizárólag a növényvédő szereket állítja be fő bűnösnek, ráadásul így a növénytermesztők és a méhésztársadalom között egy olyan szakadék alakul ki, amely a közös megoldást is megnehezíti. Ezt a szakadékot mind a kommunikáció hiánya, mind a fals információk egyre csak mélyítik. Alapvető érdekünk, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, ezért a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mediátorként kívánja felvállalni a kiegyensúlyozott és szakmai alapokon nyugvó kommunikáció fenntartását, kereteinek kialakítását és a minden szereplő számára megnyugtató megoldások megtalálását. Ezt segítheti a NÉBIH által indított reprezentatív felmérés is, amelynek eredményeit nemcsak az egész szakma, de az ágazatok sorsát szívén viselő szakemberek is nagyon várják.
A NAK továbbra is elkötelezett a magyar emberek egészségének védelme, a környezeti kockázatok csökkentése és a teljes magyar agrárium érdekének képviselete iránt, amibe beletartoznak a magyar termelők, a méhészek és maguk a méhek is.
(NAKlap, 2019. november/Balázs V., Dúl Ú.)
Közösen
A témához kapcsolódva rendeztek egy szakmai eseményt a közelmúltban, amelyen elhangzott, hogy a hasonló esetek a jövőben megelőzéssel elkerülhetők, amennyiben az érintett felek kölcsönösen együttműködnek és tekintettel vannak egymás tevékenységére.
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön