Koronavírus

A koronavírus kapcsán bevetett hatósági intézkedések jelentősen befolyásolhatják a szerződéses kötelezettségek teljesítését. A gazdasági szereplők már szembesülhetnek a szállítási késedelmekkel, a hosszabb szállítási idők kialakulásával.

A szerződési jog egyik alapelve, hogy a szerződéses kötelezettségeket teljesíteni kell, így a felek csak kivételes, külső és előre nem látható okokra hivatkozva mentesülhetnek kötelezettségeik teljesítése alól. A teljesítést megnehezítő események, mint például a gazdasági recesszió önmagában általában nem tekinthető kivételes eseménynek.

Abban az esetben, ha valamely fél külső körülményre hivatkozva nem képes teljesíteni kötelezettségeit, akkor először is utána kell járni, hogy maga a felek között kötött szerződés szabályozza-e a külső körülmény esetét és annak jogi következményeit. Ha a szerződés tartalmaz ilyen kikötést, akkor azt kell követni, azonban ha nem, akkor a vis maiorra vonatkozó rendelkezéseket kell követni. Ha azok túl általánosak, akkor a jogkövetkezmények megállapításához a vonatkozó jogszabályokat és a bírói gyakorlatot szükséges figyelembe venni.

Vis maior esetén a Polgári Törvénykönyv alapján alkalmazható jogkövetkezmények a kártérítési kötelezettség alóli mentesülés, a szerződés megszűnése (lehetetlenülés), illetve a szerződés tartalmának bíróság általi módosítása.

Ha például egy beszállító a vírus vagy a karantén miatt nem tudja időben leszállítani a megrendelt terméket vagy további feldolgozásra szánt alapanyagot, akkor ezzel a megrendelőnek kárt okozhat. Ebben az esetben gyakori, hogy a beszállítók a szerződésben kártérítési felelősségüket meghatározott összegre korlátozzák. Azonban ha a szerződés nem tartalmaz ilyen kikötést, akkor a beszállítónak a Polgári Törvénykönyv alapján lehetősége van bizonyítani, hogy a késedelmet, és az annak következményeként kialakult kárt rajta kívül álló körülmény okozta. Ha sikerül igazolnia, akkor mentesülhet a felelősség alól. Fontos hangsúlyozni, hogy a mentesülésre csak akkor van lehetőség, ha az említett körülmény a vírussal közvetlen összefüggésbe hozható, következményei észszerűen elvárható intézkedésekkel sem elháríthatók, és az a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható (megkötésekor a koronavírus-járvánnyal és annak konkrét esetében felmerült következményeivel még nem lehetett számolni). Felmerül a kérdés, hogy mely időpont az, amely alapul szolgálhat ehhez. Ennek megállapítása esetenkénti mérlegelést igényel, számos tényező (pl. termék jellege, üzem földrajzi elhelyezkedése) jelentősen befolyásolja.

Abban az esetben, ha a vis maior nem csupán késedelmet, de szerződés teljesítésének lehetetlenségét okozza, akkor a szerződés megszűnik. Jelen esetben a felek kötelesek elszámolni egymással, vagyis a teljesítés lehetetlenné válása előtt nyújtott szolgáltatás pénzbeli ellenértékét meg kell téríteni, az előlegek visszajárnak.

A bírósági szerződéses jogviszony módosításra csak rendkívül szűk körben, számos feltétel együttes fennállása esetén van lehetőség. Sőt még ekkor sem kötelessége a bíróságnak a szerződés tartalmát a fél kérelmének megfelelően módosítani. A bíróság általi módosításra csak akkor kerülhet sor, ha a tartós jogviszonyban a szerződéskötést követően előállt egy a szerződéskötéskor előre nem láthatott körülmény, amit nem a szerződő fél idézett elő, nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe, valamint a kialakult körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdeket sértene. Azonban mivel a törvény nem ad felhatalmazást arra, hogy a gazdasági élet egészét érintő változás miatt a bíróságok az egyes szerződéseket módosítsák, így nem kell azzal számolni, hogy a koronavírus-járvány miatt tömeges szerződés módosítások fognak bekövetkezni.

Amennyiben egy szerződő fél a koronavírus-járványra hivatkozva kíván szerződéses kötelezettsége alól szabadulni nagy körültekintéssel, és az összes vonatkozó körülmény alapos mérlegelését követően ajánlott lépnie, hiszen a vírusra való hivatkozás önmagában nem elégséges. Ennek fényében különösen jelentős lesz annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a járvány következményei mennyire voltak előreláthatók, valamint hogy az adott szolgáltatás teljesíthetőségét miért és mennyiben nehezítette meg. Ezek alapján elképzelhető, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel a szerződő felek a jövőben nagyobb hangsúlyt fognak fektetni a vis maior-helyzetek kezelésének részletesebb rögzítésére.

További részleteket a PWC oldalán olvashat.

Dr. Szűcs Viktória/NAK