Az Európai Bizottság összehívta a vízügy és az agrárszektor uniós döntéshozóit, szakértőit, annak érdekében, hogy munkacsoportokon belül tárják fel az egyes érintettek a különböző döntéshozói szinteken meglévő ismereteket, illetve tudáshiányosságokat.
A 2019. január 22-i brüsszeli fórumot az esemény házigazdái, az Európai Bizottság és a Közös Kutatóközpont (JRC) képviselői nyitották meg. Trine Christiansen, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség képviselője az EU második vízgyűjtő-gazdálkodási tervéről (továbbiakban: VGT-2), Európa vizeinek jelenlegi állapotáról tartott előadást. Elmondta, a VGT-2 elemzése során kimutatták, hogy a korábbi időszakhoz képest Európa folyóinak nitrát- és ortofoszfát-tartalma jelentősen csökkent, továbbá a felszín alatti vizek minősége is javult, azonban a felszíni víztesteké romlott és a legnagyobb probléma Közép-Európában mutatkozik.
Manuel Sapiano, a Víz- és Energia Ügynökség képviselője – egy általuk megvalósított öntözésfejlesztési megoldást mutatott be. A beruházás több mint 11 ezer hektár öntözését teszi lehetővé, amelyhez a szükséges vízmennyiséget az elfolyó esővizekből, a talajvízből és az újrahasznosított vizekből nyerik. A Közös Kutatóközpont képviseletében Bruna Grizzetti elmondta, hogy céljuk a vízminőség és -mennyiség tekintetében a tudásbeli hiányosságok feltérképezése és összegyűjtse, majd azok megosztása a vízügyi és az agrárszektor szereplői között. A tudásmegosztást egy online, interaktív térkép biztosítja majd, amely megalapozott hátteret jelent az EU víz- és az agrárpolitikai céljainak végrehajtásához, illetve elősegíti a szektorok közötti együttműködést. Az információs bázis – regionális léptékben – lehetőséget biztosít adatlekérdezésekhez, grafikonelemzésekhez, továbbá különböző szemléletes térképes megjelenítéséhez.
Az előadásokat követően a résztvevők a trágyázás és tápanyag-kijuttatás, az integrált növényvédelem és az öntözés, illetve a víz-újrafelhasználás témakörök szerint három munkacsoportot alakítottak, ahol a tudásbeli hiányosságok és azok betöltéséhez szükséges lehetőségeket tárták fel.
Az ülés zárásaként a csoportmunkák összefoglaló eredményeit hallgatták meg a résztvevők. A legfontosabb konklúziók az alábbiakban foglalhatók össze:
- a vízpolitikát összhangba kell hozni a többi szakágazati politikával (környezetpolitika, agrárpolitika),
- a tudomány és a gyakorlat közötti szakadék áthidalása továbbra is kihívás,
- a gazdálkodók alulképzettsége jelentős gátja a megfelelő tudásáramlásnak, így továbbképzésük sürgető,
- központi adatbázis kialakítására van szükség, amelyből a gyakorlat számára szükséges információkhoz (pl. növény vízigénye, víz rendelkezésre állása, infrastruktúra hozzáférhetősége, stb.) bárki hozzáférhet,
- az érintettek felvilágosítása a különböző alternatívákról, azok lehetőségeiről, kockázatairól jó gyakorlatokkal alátámasztva.
Végül a tudás megosztásának lehetőségeit vitatták meg a résztvevők. Szó volt arról, hogy a közös platform kialakításának akadálya a tagállamok különböző szabályozási rendszere, az eltérő indikátorok, illetve azok értelmezhetősége a gyakorlat számára. Lehetőségként egyetértés volt abban, hogy az információáramlás eszközeinek, illetve a partnerkapcsolatok fejlesztésének segítésére van szükség, illetve arra, hogy az információközlés egyszerű, kreatív, látványos, laikusok által is könnyen értelmezhető legyen (pl. interaktív térképek).
A csoportmunkák során egyöntetű véleményként fogalmazták meg a két szektor közötti kommunikáció és együttműködés hiányát, különös tekintettel az öntözésfejlesztés, a víz-újrafelhasználás, integrált növényvédelem és trágyázás, tápanyag-kijuttatás tématerületeire. Erre való tekintettel uniós és tagállami szinten egyaránt fontos a szektorok közötti kommunikáció serkentése.
(NAK/Szász Imola)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön