1971. február 2.-án írták alá az iráni Ramsarban a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek, és elsősorban az ott élő madárvilág védelméért.
A vizes élőhelyek bolygónk legértékesebb és legsebezhetőbb ökoszisztémái közé tartoznak. Ezek a területek nemcsak a biológiai sokféleség fenntartásában játszanak kulcsszerepet, hanem számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak az emberiség számára, mint például a vizek szűrését, tisztítását vagy a szénmegkötést. A Vizes Élőhelyek Világnapját először 1997-ben ünnepelték meg hivatalosan, azzal a céllal, hogy növeljék a társadalom tudatosságát a vizes élőhelyek fontosságáról és a megőrzésük szükségességéről. Az ENSZ Közgyűlése 2021-ben hivatalosan is elismerte február 2-át a Vizes Élőhelyek Világnapjaként.
A Ramsari Egyezmény története és céljai
A 20. század közepére a vizes élőhelyek világszerte drámai mértékben csökkentek az emberi tevékenységek, például a folyószabályozások, mocsárlecsapolások és urbanizáció következtében. Ezen élőhelyek pusztulása súlyos hatással volt a vízimadarak populációira és az ökológiai egyensúlyra. E problémák felismerése vezetett a Ramsari Egyezmény létrehozásához, amelynek célja a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek, különösen a vízimadarak élőhelyeinek megőrzése és fenntartható használata.
Az egyezményhez csatlakozó országok vállalják, hogy legalább egy vizes élőhelyet jelölnek a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, más néven a Ramsari Jegyzékre. Emellett kötelezettséget vállalnak ezen területek ökológiai jellegének megőrzésére, a vizes élőhelyek védelmének beépítésére a területrendezési tervekbe, valamint a kutatás és oktatás támogatására ezen a területen. Az Egyezmény a vizes élőhelyek erőforrásainak hasznosítását olyan módon célozza meg, melyek egyúttal azok ökológiai jellegét nem befolyásolják, tehát a hosszabb távú, fenntartható hasznosítást részesíti előnyben.
Magyarország 1979-ben csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és azóta is aktív szerepet vállal annak végrehajtásában mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Jelenleg hazánkban 29 vizes élőhely szerepel a Ramsari Jegyzéken, összesen mintegy 260 668 hektár területtel, ami az ország területének körülbelül 2,8%-át teszi ki. Ezek a területek magukban foglalják a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhelytípusát, mint például tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat és nedves réteket. Kiemelkedő jelentőségűek közé tartozik a Hortobágy, a Balaton, a Fertő tó és a Kis-Balaton, amelyek nemcsak gazdag biodiverzitásukról híresek, hanem turisztikai szempontból is fontosak. Külön érdekesség, hogy 2018-ban a Részes Felek 13. konferenciáján az Egyesült Arab Emirátusokban először osztották ki a „Ramsari Város” címet, amelyet a vizes élőhelyeit példamutatóan kezelő városok nyerhettek el. A rangos elismerést 18 város nyerte el, amelyek közé egy magyar város, Tata is bekerült.
Az elmúlt évek aszályos időjárása úgyszintén rámutatott arra, hogy mekkora jelentősége van a víznek a tájban, mekkora problémákat okoz a hiánya – így a meglévő vizes élőhelyeink még jobban felértékelődtek. A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében elkészült egy rövidfilm, amely közérthetően és szemléletesen mutatja be azokat a történelmi lépéseket, melyek a jelen helyzet kialakulásához vezettek. Ugyanakkor a film megoldási lehetőségeket és példamutató együttműködéseket is bemutat, melyek elszántan küzdenek a víz – egyik legfontosabb természeti kincsünk – helyben tartásáért. A film az alábbi linken tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=u67UE-ZkTSs
NAK / Gyenes Adrienn
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön