A cikksorozatunkban olvashattak arról, hogy kinek és miért érdemes a programban részt vennie. Első cikkeinkben a szántóterületeken választható gyakorlatokat kezdtük egyenként elemezni úgy, mint a takarónövények, a kisebb táblaméretek szerepe, majd kitértünk a beporzók védelmének indokoltságára. Egy hosszabb lélegzetű cikkben a szántónk 10 %-nak nem termelő egységként történő hasznosítási módjait tekintettük át. Most a zöldítésből részben már ismert, de újragondolt terménydiverzifikációs választható gyakorlat alapszabályairól szólunk.
FONTOS, hogy a diverzifikáció megvalósítása 2023-tól nem kötelező elem, hanem választható gyakorlat az AÖP-n belül. Lehet, hogy ez egyes esetekben nem jelent problémát, hiszen egyébként is ekként hasznosítja földterületeit a gazdálkodó, míg máskor – választás esetén – kis áttervezést igényel.
Az is fontos elem, hogy nincs mentességi határ, tehát, ha a gazdálkodó úgy dönt, hogy az AÖP-ben ezen elemet választja, úgy azt a gazdasága egészén teljesítenie kell, akár az 1 ha vonatkozásában is.
Szántó hasznosítási mód esetén választható AÖP előírások 5.
Fentiek szerint tehát, ha a gazdálkodó 100 ha szántóterülettel rendelkezik s az AÖP-ben ezen gyakorlatot választja az elvárt 2 pontból egyiknek, úgy a vetésszerkezetben 4 növénykultúrát kell termesztenie (pl. kukorica, búza, napraforgó, árpa). Ebből a legnagyobb területen található növény nem lehet több 65 ha-nál, s a kettő legnagyobb összesen 80 ha-nál (pl. 50 ha kukorica+30 ha búza). A fennmaradó 20 ha-on kell osztozkodnia a másik kettő növénynek úgy, hogy a legcsekélyebb területnek is el kell érnie az 1 ha-t. Azonban, ha 30+30 +20+20 ha-os egységeket alakít ki, úgy máris választhatja + 1 pontért a 30-ha-nál nem nagyobb táblaméret előírást, melyről a cikksorozatunk 3. részében írtunk korábban. S szántó művelési ágban már el is érte az AÖP-hez szükséges 2 pontot.
A fenti gyakorlat is kapcsolódik céljában az előző kettő cikkünkhöz, miszerint a helyesen kialakított diverz táblák többféle funkcióval is szolgálják a területeink talajának védelmét, valamint a hasznos élőlények biodiverzitásának megőrzését (pl. beporzók, a károkozók természetes ellenségeinek védelmét). Úgyszintén a lejtős területeken a kapás és kalászos táblák egymás feletti elhelyezése védhet az eróziós károk elleni küzdelemben. Továbbá a mozaikosság hozzájárul a talajpotenciál megőrzéséhez és javításához, a talaj biodiverzitásának védelméhez is.
A terménydiverzifikáció hozzájárul ahhoz, hogy mozaikosabb legyen a táj. A több kultúra több táblán foglal helyet, s így növekszik a táblaszegélyek száma, elősegítve a vadon elő állatok élőhelyének megőrzését, növelését ökológiai folyosók biztosításával is.
Folytatjuk!
NAK/ Sztahura Erzsébet, Vadkerti Viktor, Gyenes Adrienn
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön