Számos cikk, előadás szól arról, hogy hogyan, miként csökkenthetjük a tápanyaggazdálkodás során inputanyag szükségleteinket, különös tekintettel a műtrágyák kiváltására. Bizonyára sokaknak nem mond újat az, hogy elsődlegesen talajaink állapotát mérjük fel. Az állapotfelmérés egyik megszokott módszere a talajvizsgálat, s az arra alapozott szakszerű, precízebb, vagy esetleg már precíziós gazdálkodás.
Azonban talajaink állapotának ismerete nem itt kezdődik, hiszen a vizsgálat egy kialakult állapot „vérképe”. A legfontosabb lépés az, hogy elsődlegesen alakítsuk ki a megfelelő szerkezetességet, melyhez kellő szervesanyagra, mikrobára, megfelelő kémhatásra van szükség az ásványi anyagok mellett. A kialakított szerkezetességgel, lazítással – a tömör talajrétegek megszüntetése – után a talajaink tápanyag- és vízgazdálkodása fokozatosan helyreáll, s máris sokkal kedvezőbb képet kapunk a tápanyagpótlási igények és vízszükségletek terén. A kialakított szemcsék nagyobb erővel képesek megtartani a kijuttatott tápanyagot, s kis szivacsként megtartani a vizet. Az ideális, vagy ahhoz közeli talajállapot kialakítása egy már leromlott szerkezetű talajban nem egy év alatt alakul ki, hanem kitartó munka eredménye. Azonban egyre többen észlelik azt, hogy a talajainknak már segítségre van szüksége ahhoz, hogy a gazdálkodójának nagyobb termésbiztonságot produkálhasson.
Nagyon fontos, hogy mindig élő gyökér segítse a talajélőlények munkáját. Miért is?
Kép: A rizoszféra-növények gyökerét körülvevő talajkörnyezet. A gyökérzónában a talaj mikroszervezeteinek száma nagyobb, mint a távolabbi talajrészekben, mert a gyökér egyes váladékanyagai a talajbaktériumok számára kedvező feltételeket teremtenek; a mikroszervezetek anyagcsere-termékei pedig hatással vannak a növényre.
Forrás: NAK Kiadvány, Talajtan biogazdálkodóknak II.
Cikksorozatunkban áttekintjük, hogy mely beavatkozással tehetjük élettelibbé talajainkat a fent említett jobb tápanyag – és vízgazdálkodás elősegítése érdekében, melynek eredményeként csökkenthető a direktbe kiadagolandó műtrágya hatóanyag, esetileg csökkenthető a kijuttatandó plusz vízigény.
Ha már a gyökerekkel kezdtük nézzük először a zöldítésben is ismert zöldtrágya/takarónövények hatásait.
A talajművelő eszközökkel ellentétben a folyamatos növényi jelenlét támogatja a talajbiológiát, elnyomja a gyomokat és intelligensen átlazítja a talajt. Azért mondhatjuk, hogy intelligensen, mert a növények az etilén korlátozott diffúziójából érzékelik, hogy a gyökereik tömör rétegbe ütköztek. Ha nem képesek ezt a hormont gáz formájában kibocsátani a talajba és az felhalmozódik a gyökérben, akkor a növény azon a helyen leállítja a gyökérnövekedést és egy másik pontra koncentrálja az erőforrásokat (Pandey et al. 2021). Forrás: Talajreform.
Az aratás után tehát célszerű mielőbb a talajainkat fednünk, s szármaradvánnyal, gyökerekkel táplálékot bevinni a talaj működését biztosító, s ezért létfontosságú mikrobák számára. Amennyiben lehetséges tehát hagyjuk a szármaradványokat kellően felaprítva, a kombájn vágóasztalának szélességében (vagy a lehető legszélesebben) szétteríteni. Ezzel megelőzhető a gyomnövények, az árvakelés és a direktben vetett takarónövények egyenetlen kelése. Ha lazításra van szükség, akkor azt érdemes ilyenkor elvégeznünk, nem pedig őszre hagyni, ismerteti a Talajreform a kísérletei alapján. Az egyenes késekkel szerelt, tüske, szárny és egyéb kiegészítő nélküli lazítók kiválóan alkalmasak erre a feladatra. Az eszközgyártók is ráálltak a vágótárcsával szerelt lazítók kérdésére. Ugyanakkor a lazítás hatását fenn kell tartani úgy, hogy vagy a szármaradványok védjék a talajt, vagy a gyökerek által teremtett kedvező talajélet miatt kerüljön a területre zöldtrágya/takarónövény. Ezen fedések olyanok a talaj számára, mint nekünk esőben az esőkabát, illetve nyáron, mint a szalmakalap. Enélkül a fellazított talajaink a saját súlyuk alatt vagy a túl sok csapadéktól is összetömörödhet, morzsás szerkezete – ha van még - szétrobbanhat apró porszemcsévé válva, eliszapolódva mire a következő főnövény vetésideje elérkezik. Így érdemes a nyári lazításokat minél hamarabb takarónövénnyel/szármaradvánnyal befedni. Kellő sűrűséggel, megfelelő csapadékkal, fajtával kialakított állományhoz az évben többet nem kell hozzányúlni a Talajreform csapatának eredményei szerint.
Amennyiben nem tartjuk meg kora tavaszig takarónövényeinket, úgy a szerkezetesség és a talajélet serkentésére tett lépéseink hatása megmarad, azonban tavasszal nem lesz olyan borítás, amely a T1-T2-es gyomokat visszaszorítsa, valamint egy esősebb időszak hatására a tömörödés ismét jelentkezhet.
A Talajreform csapatának értékelései szerint a télen is fennhagyott takarónövények az elért biomassza-tömegtől függően gyommentesen tartják a területet a február végi – március eleji felmelegedésekig. Arról, hogy az így takart talajt is le kell-e zárni márciusban, megoszlanak a vélemények. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem feltétlenül szükséges, mert ha kifagyott a takarónövényünk, akkor nem fogyasztja el a vizet, és a párolgást is képes megakadályozni az összefüggő növényi maradvány egy jól sikerült takarás után. A vetés előtti minimális talajmozgatásnak (pl. sekély rövidtárcsázásnak) látják a pozitív előnyeit a terméseredményeken, hiszen a felső rétegbe több levelő kerül, így ott megindul a mineralizáció.
A takarónövények és a csökkentett talajművelés aktívabb talajéletet, jobb tápanyag-gazdálkodást, jobb vízgazdálkodást és ezeknek köszönhetően jobb talajállapotot eredményeznek. Ez pedig nem csupán a növények egészségében, hanem a gazdálkodás jövedelmezőségében is megmutatkozik.
Folytatjuk a takarónövények további hatásainak bemutatásával, majd egyéb a talaj kondícióját elősegítő praktikák, technológiák bemutatásával, melyek közvetetten a direkt kiadandó hatóanyagok igényét csökkentik sajátos hatásmechanizmusaik által (pl. inhibitorok, huminsav, baktériumtrágyák stb.)
NAK/Sztahura Erzsébet
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön