Környezetgazdálkodás

Megszoktuk lassan, hogy a zöldítési támogatásért cserébe bizonyos előírásokat a gazdálkodóknak be kell tartaniuk. Ezen előírások egyike, amikor az elvárt 5 %-os ökológiai fókuszterületet a gazdálkodó csak a 0,3-as szorzóval szereplő másodvetéssel tudja megvalósítani.

 

Az ökológiai másodvetést legalább kettő növény keverékéből kell összeállítani, s a választható növények listáját a 10/2015. FM rendelet tartalmazza. A rendelet azonban nem mondja meg, és nem is mondhatja, hogy melyik területre mi a jó, hisz azt csak a gazdálkodó kísérletezheti ki a keverékek összetevői és a segítségek alapján. Sok esetben csak a hektáronkénti ár és a kötelezettség teljesítésének szükségessége a döntési alap. Azonban érdemes egy kicsit továbbgondolni, hogy mindez a gazdálkodó talajának, így közvetve a gazdálkodónak is jó lesz hosszútávon. Gondoljuk ki tehát először, hogy a kötelezettségen túl mire is használhatom még a másodvetésemet?

- Erózió elleni védelemre?
- Talajunk szervesanyag-készletének, így vízmegőrzésének javítására?
- Vadkáros területekről a vadat elcsalogatni?
- Beporzó rovarokat felszaporítani?
- Talajlazításra?

Nos, ha döntöttünk és ismerjük talajaink adottságát, azaz agyagos, homokos, kicsit szikes, meszes, vagy éppen savanyú, úgy meg kell nézni, melyik keverék lehet a célunk elérésére alkalma. Az alkalmazásuk nagyban függ a mikroklímától és a helyi viszonyoktól, így az igazán személyre szabott megoldásokat a helybeli gazdatársakkal összefogva alakíthatjuk ki, legyen szó a legjobban működő fajokról, keverékekről, a vetés módjáról vagy agronómiai megoldásokról.

A keresztesvirágú keverék jó talajlazító hatással bír, s az olajretek gyökerének fertőtlenítő hatása is ismert. Augusztusban vethető, bedolgozásra bimbós vagy virágzó állomány alkalmas még ősszel október vége november elején. Ezen keverékeket azonban zömmel repceterületek környezetébe ne használjuk a jelentős kártevő felszaporodás miatt.

Amennyiben célunk a főnövényünk tápanyagellátásának javítása, úgy figyeljünk az aláforgatás idejére is, hiszen a felvett és tárolt tápanyagok a beforgatást követő 4-10. hét között táródnak fel a legintenzívebben, akkor így időzítsük a takarónövény megsemmisítését, hogy a feltáródott tápanyag már a főnövényünk rendelkezésére álljon. Tehát inkább korábban, mint később. A takarónövények képesek felvenni a talaj mélyebb rétegeiben elérhető tápanyagokat, és azokat egész télen keresztül tárolni, majd átadni a következő főnövénynek.
Gyakran felmerülő panasz a gazdálkodók részéről, hogy fellép a nitrogénlekötés, illetve a növényi anyagnak lassú a bomlása. Ez elkerülhető, ha bimbós, vagy virágzó állományt forgatunk alá.

A pillangósok a légköri nitrogén megkötésével járulnak hozzá a talaj tápanyag-ellátottságához. Tehát, ha a talajunk kevés nitrogént tartalmaz, akkor egy pillangós túlsúlyú keverék (bíborhere, herefélék, bükköny stb.) lehet a jó választás, míg a túlzott nitrogén-ellátottság esetén az „éhesebb” keresztesvirágúakat és fűféléket érdemes vetni, amelyek hatékonyabban veszik fel és kötik meg a tápelemeket. Egyes fajok speciális tulajdonságaik – például a többi növény számára elérhetetlen foszfort felvevő pohánka – miatt lehetnek figyelemre méltóak.

Fontos lehet a korai vetés alkalmazása. A korai vetés alatt a főnövény betakarítását követő 1-2 napon belüli vetést értjük. Ekkor mérsékelhető leginkább a talajnedvesség csökkenése, így a növények megfelelő ütemű kelése és fejlődése nagyobb eséllyel biztosítható. Ezen korai vetésre illetve szárazabb klímájú területeken a pohánka, facélia és a négermag lehet célravezető a keverékben, A facélia egyben jó talajtakaró, gyomelnyomó is. A négermag és a pohánka fagyérzékeny növények (a négermag 5ºC alatt elfagy), ezért a zöldtrágya bedolgozását az őszi hidegek megérkezése előtt javasolt elvégezni.

Azon keverékek, melyek magasabb arányban tartalmaznak pillangóst, egyben segítik a beporzók védelmét is.

Vannak kifejezetten olyan keverékek is, melyek segítenek a zöldítés megoldása mellett „elcsalogatni” a vadakat a kultúrnövényekről, hogy ne a termés fogyjon. Összetevői változók, de lehet benne édeskömény, sárgavirágú somkóró, lucerna, takarmány káposzta, évelő rozs, pohánka, bíborhere, szarvaskerep, facélias stb.

Ilyen vadcsalogató lehet még pl. a meliorációs retek (Raphanus sativus longipinnatus), s mindemellett javíthatjuk a talaj szerkezetét, vízgazdálkodását és a talaj mikro- makro faunáját, ha tartósan alkalmazzuk. A hosszú jégcsap / meliorációs retek nem csak zöldtrágyaként, de vad eleségként is felhasználható. Magas cukor tartalma az elfagyás után biztosít szénhidrát forrást a hasznos mikroorganizmusok számára, melyek a bontó és raktározó folyamatokban vesznek részt. Ha talajunk nagyon tömődött, úgy igazi áttörő hatást csak a második évtől tapasztalunk.

Sokszor hallani azt is, hogy a másodvetésben alkalmazott zöldtrágya/takarónövény szárítja a talajt. Ez azonban zömmel csak időszakos állapot a talaj felsőbb rétegeiben. A későbbiekben a lazább és szerves anyagban dúsabb talajainkban a téli csapadék jobban hasznosul, magasabb talajnedvesség alakul ki, mint a fedetlenül hagyott területeken. Csökkenhet idővel a tavaszi aszályhatás.

Lehet, hogy elsőre nem sikerül, minden úgy, ahogyan szerettük volna, de türelem, s fontos azt is tudni, hogy a takarónövények a felszín alatt is dolgoznak, így elképzelhető, hogy a „csenevésznek” tűnő, 10-15 cm magas növény jó szolgálatot tesz a talajlakó élőlényeknek a gyökerével, s máris életet leheltünk talajainkba. Érdemes kikísérletezni a helyben a célunknak megfelelő igazi állományt és technológiát!

További hasznos információkat Zöldtrágyázás című kiadványunkban is olvashat.

 

NAK/Sztahura Erzsébet

Címkék:

Kapcsolat

Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Székhely: 1115 Budapest, Bartók Béla út 105-113. (Bartók Udvar)

Adószám: 18399257-2-43

E-mail: ugyfelszolgalat@nak.hu

Zöld szám: +36 80 900 365

Személyes ügyfélfogadás

 

Ügyfélszolgálati irodák elérhetőségei

 

Őstermelői adatok lekérdezése