Környezetgazdálkodás

A jogszabályi kötelezettségek – Nitrát rendelet, integrált növényvédelem - illetve pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodónak kötelező a szűkített vagy a bővített talajvizsgálat elvégeztetése. Mi is a lényegi különbség a két vizsgálat között?

Szűkített talajvizsgálat: pH (kémhatás), humusztartalom, KA (Arany-féle kötöttség), vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O.
Bővített talajvizsgálat: pH, humusz tartalom, KA, vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O, Na, Mg, SO4, Mn, Zn, Cu.

Fentiekből látszik, hogy a bővített vizsgálati eredménnyel képet kaphatunk talajaink mező- illetve mikroelem-koncentrációs viszonyairól. Ezt mindenképpen javasoljuk megismerni, hiszen sok esetben nem a nitrogén-, a foszfor-, illetve a káliumtartalom hiánya a meghatározó növényeink fejlődésének elmaradásában, hanem, mint az emberi szervezetnél is, a mezo- vagy mikroelem hiánya.

Fentiekhez a klasszikus Liebig-féle minimumtörvény adja az alapokat, miszerint hiába jut hozzá a növény az összes tápelemhez, mert ha a kalcium nem elegendő a talajban, akkor a növény sárgulni fog, és végül elpusztul. Tétele szemléltetésére egy olyan öreg hordót használt, amelyiknek a dongái már különböző hosszúságig elkorhadtak. Azt mondta, hogy hiába egészséges a legtöbb donga, a hordót mégis csak a legjobban elkorhadt donga magasságáig lehet feltölteni; a növényélettan nyelvén az van minimumban.

Forrás: novenytaplalas.hu

Magnézium (Mg)

A Mg viselkedése a talajban sok tekintetben hasonlít a Ca-éhoz. A Mg-karbonátok vízben való oldhatósága jobb, mint a Ca-karbonátoké, ezért a talajok először mindig Mg-ban szegényednek el és csak utána Ca-ban. A növényekben a Mg, mint a klorofill alkotórésze, fontos szerephez jut az asszimilációs folyamtokban, de fontos enzimaktivátor is. Hiánya esetén csökken a növények szénhidráttartalma, pl. a burgonya keményítőtartalma. A Mg-hiány tünetei először az idősebb leveleken jelentkeznek, és a klorofillpusztulásból erednek. Ennek következtében az alsóbb levelek sápadttá válnak, de közben az érintett levelek főér és környéke továbbra is zöld marad. A hiány előre haladásával a klorotikus felületeken sárga, narancssárga, vörös, majd barna elhaló foltok alakulnak ki. A túlzott káliumtrágyázás magnéziumhiányt produkálhat. Magnéziumtöbblet esetén kalciumhiány alakul ki, amelynek hatására a növény gyökérzete károsodik, a hajtáson pedig kalciumhiányos tünetek jelennek meg.

Vas (Fe)

A vas hiánya hasonlóképpen az erezet sárgulásával jelentkezik, mint a magnézium hiányánál, de ebben az esetben először a fiatal növények sárgulnak, s erőteljes hiánya esetén az egész növény sárgul , „klorotikus” tünetek jelentkeznek. Ez különösen meszes talajok jellemzője, ahol a mész csökkenti a vas felvételi lehetőségét. A vas nem alkotórésze a klorofillnek, azonban hiányában csökken a klorofill képződése.

Mangán (Mn)

A mangán hiánya hasonlóképpen jelentkezik, mint a vas és magnézium hiánya, ezért ha ezek a tünetek jelentkeznek a legjobb elvégezni a talaj elemzését. A mangán is enzimaktivátorként vesz részt az élettani folyamatokban, és a Mg-hoz és a Fe-hoz hasonló szerepet tölt be. A mangán kedvezően hat a szénhidrátok képzésére a növényekben, a jó Mn-ellátás növeli a cukorrépa cukortartalmát. A Mn-ellátásra – de a vaséra is – érzékeny a zab, és hiányára ún. „szárazfoltossággal” reagál. Mn-igényes növények még a spenót, borsó és a rizs. A kétszikűeknél háló-, illetve mozaikszerű klorózis figyelhető meg a levélerek között, később a levélszövetek elhalnak, barna pontok, illetve foltok jelennek meg. Mn-hiány elsősorban a nagy szervesanyag-tartalmú láptalajokon és karbonátos, lúgos kémhatású talajokon fordul elő.

Cink (Zn)

A cink hiánya a növény fejlődését gátolja, a növények kis leveleket hajtanak és szélei deformáltak lehetnek. A cink felvételét a gyakorlatban döntően a talaj kémhatása és foszfortartalma határozza meg. Feltételezik, hogy a túlzott foszforellátás a növényben is zavart okozhat, gátolja a cinkigényes karbohidráz enzim működését. A cink enzimaktivátor, mely által szabályozza a növények növekedését. Nem érzékenyek a cinkhiányra a gabonafélék, így a zab, a búza, az árpa és a rozs. Valamivel érzékenyebb a burgonya, a paradicsom, a cukorrépa, a lucerna és a vörös here. Érzékenyen reagál a cinkhiányra a kukorica, a komló, a len és a bab. Ugyancsak érzékenyek a különböző gyümölcsfélék és a szőlő. A cinkhiány többnyire klorózis formájában figyelhető meg a fiatalabb levelek interkosztális részein. A levelek kicsinyek („little leaf”).

A térkép világoskék színnel „valószínűsíthetően cinkhiányos" területeket jelzi, sárgával a „feltehetően nem cinkhiányos" talajok területeit. (A cinktartalmon kívül a városokat narancssárgával és az erdőségeket zölddel jelölik a térképen).

Réz (Cu)

Ezen elem hiánya ritkán fordul elő, mivel a növényeknek kevés mennyiségben van rá szüksége. Ha hiánya mégis előfordul, a tünetek a gabonaféléknél a levélcsúcsok fehéredésével kezdődik: keskeny, összesodródott levelek képződnek, deformálódnak. Hiányára legérzékenyebbek a zab, az árpa, a búza. A Cu-hiány kedvezőtlen a generatív szervek képződésére. Nem kellő Cu-ellátás estén hiányos a buga- és kalászképződés, illetve csökkent szemképződés figyelhető meg, üres kalászok alakulnak ki. A rézhiány tehát kedvezőtlenül hat a generatív szervek képződésére, ami terméskieséshez vezet. Újabban a növények rézellátottságának jellemzésére a Cu/N hányadost használják, mivel a réztartalom függ a nitrogénellátottságtól. A Cu elősegíti a szénhidrát- és fehérjeszintézist, megvédi a klorofillt az idő előtti lebomlástól.

Molibdén (Mo)

Ennek hiánya szintén ritkán fordul elő. Az öregebb majd fiatalabb levelek szürkészöldek, míg az új hajtások elhalnak, gátolt növekedés figyelhető meg. A molibdén számos enzim komponense. Hiányában csökken a cukortartalom, és az aszkorbinsav bioszintézise gátolt, továbbá a növényekben a klorofilltartalom kisebb. Az egyes kultúrnövények molibdénigénye eltérő. A keresztesvirágúak és ezek közül a káposztafélék (karfiol, bimbós kel) több molibdént igényelnek. A karfiolnál a molibdénhiány a rózsaképződés elmaradását okozza. A kétszikűek molibdénigénye nagyobb, mint az egyszikűeké. A pillangósok, illetve a pillangósok gümőbaktériumai is molibdénigényesek.

Korábbi cikkeink a témában:
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek V.
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek IV.
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek III.
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek II.
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek I.

(NAK/Sztahura E.)