A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti állapot szabályai szerint védett tájképi elemek (gémeskutak, kunhalmok, fa- és bokorcsoportok, magányos fák, kis kiterjedésű tavak) megőrzése kötelező, s ezen túlmenően a zöldítésben is elszámolható, mint ökológiai fókuszterület.
A kunhalmok és gémeskutak nyilvántartása elérhető az MVH honlapján keresztül a fizikai blokkazonosító,a középponti koordinátapár, valamint kunhalmok esetében a sugár feltüntetésével. A gémeskútra vonatkozó előírás nem tartalmazza a kút műszaki állapotának javítását, kizárólag a kút kiindulási állapotának megőrzését írja elő. A gémeskutak állapotának terepi felmérése során a kiindulási állapot rögzítésre került. Tekintettel arra, hogy az előírás lényege a gémeskút - mint tájképi elem - megőrzése, ezért az nem feltétel, hogy a kutat üzemeltesse a gazdálkodó.
Víz nélkül nincs élet, ami legtöbbször csak akkor tudatosul igazán, ha nincs belőle elég. Megfelelő mennyiségű és minőségű víz nélkül pedig szinte lehetetlen mezőgazdasági termelést folytatni, ami különösen igaz volt a 19. századi folyamszabályozási munkák, mely következtében sorra jelentek meg az igazi aszályos évek. 1863-ban addig nem látott aszály sújtotta Magyarországot. Ekkor a Nagykunság állatállományának mintegy 78 %- a elpusztult, a Dunántúlon kiszáradt a Velencei és a Fertő tó. Az Alföldön már az ókor óta egy speciális ártéri gazdálkodási rendszer működött.
Ennek egyik eleme a legeltető nagyállattartás volt, amely a legjelentősebb anyagi forrást biztosította. Az állatok növekedéséhez azonban nem csak a jó legelőterületek kellettek, hanem ugyanilyen fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz. A vízviszonyokat, pedig a Tisza vízjárása határozta meg. A nyíltvízi itatás rendelkezésre állt, azonban veszélyeket is hordozott magában. A nyári melegben a sekély állóvizek hamar algásodtak, a benne lévő növényi maradványok rohadtak, ezáltal a víz bűzössé és ihatatlanná vált. Ezért a hatóságok a 18. századtól igyekeztek megtiltani a természetes itatóhelyek használatát és ezzel egyidőben kutakat ásattak. A kezdetleges kútformák (gödör, sírjút) többnyire csak ideiglenes megoldások voltak, hiszen hamar megmohosodtak, beomlottak, vagy kiszáradtak. A „mai” kutak, amelyek minőségi változást hoztak a vízellátásban a gémeskutakkal jelentek meg. Ez biztosította az aránylag gyors és biztonságos vízkiemelést a kétkarú emelő elvének alkalmazásával. Ez a kútforma annyira hozzátartozik a mai napig az alföldi tájhoz, elsősorban a Hortobágyi térséghez, hogy nélküle azt el sem tudnánk képzelni, így a puszta egyik jelképévé vált. A gémeskutak az Alföldön nemcsak vízbeszerzésre voltak alkalmasak, hanem útjelzőként, tájékozódási pontként, valamint hírtovábbító eszközként is használták. A pásztorok és a tanyasi emberek kútgémmel „beszélgettek” egymással, így a távíró és a telefon őse is a gémeskút.
Hogy miről is árulkodtak?
1. A kútgém fel van eresztve úgy, hogy a vízmerő dézsa a kút állójára van téve. Jelentése: vigyázz, hivatalos ember érkezett (pusztagazda, mezőőr, olvasó bizottság, csendőr).
2. A kútgém fel van eresztve, a vízmerő dézsa a kifolyó csatornán áll. Jelentése: hajtsák a jószágokat az itatóhoz.
3. A kútgém fel van eresztve, a vízmerő dézsa a káva mellett kívül a földre van letéve. Jelentése: Elkészült az ebéd, jöjjetek ebédelni. (Ezt a jelzést csak ősszel és tavasszal alkalmazták, amikor egész nap legelt a nyáj.
4. A kútgém fel van eresztve úgy, hogy a dézsa a magasban szabadon lóg. Jelentése: Nagy baj, szerencsétlenség történt (jószágkár, emberhalál). Amikor ezt meglátták azonnal siettek a szomszédos legelőkről segítséget nyújtani.
5. A kútostor a dézsával a kútágasba vert szögre van akasztva. Jelentése: a gulyába, vagy a ménesbe befogadott idegen jószágot sürgősen el kell tüntetni, mert keresik, vagy megérkezett az olvasó bizottság.
6. A vízmerő dézsa teljesen bele van nyomva a kútba. Jelentése: vigyázz, látogató gazdák érkeztek, ha nem a saját lovadon ülsz, cseréld át a magadéra. Ezt csak a csikósok ismerik.
7. A dézsa nincs a kútostoron, ez pedig fel van téve az ágasra. Jelentése: a kút vize nem iható, mert valaki beleölte magát, vagy jószág fulladt bele.
8. A kútgém felengedetten áll dézsa és kútostor sincs rajta. Jelentése: a kút rossz, beomlott, vagy vize nem jó. Ne gyere a közelébe sem.
9. A kút koloncára szűr van terítve, a gém vízszintes helyzetben áll. Jelentése: a számadó nem tartózkodik a legelőn, haza, vagy a csárdába ment.
10. A vízmerő dézsa a kút állóján van, a kútgém hegyére női kendőt, vagy kötényt kötöttek. Jelentése: rideg nő tartózkodik a pásztorszálláson. Elvégezte a pásztorok ruhájának mosását, foltozását és hajlandó szerelmi szolgáltatásokra is.
11. A vizesdézsa a kútkáva tetején áll, a kútgém hegyére rossz szűr van akasztva. Jelentése: megérkezett az ócskás. Vette a bőrt, hullott szőrt, gyapjút és pipaszárat, rámás tükröt, bicskát, bajuszpedrőt árult.
(NAK/Tasnádi Gabriella - forrás: karpatmedence.net)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön