Erdőgazdálkodás

Néhány hónappal a „biodiverzitásbarát” erdőtelepítéshez, erdőfelújításhoz és faültetéshez, valamint az EU elsődleges és öreg erdők meghatározásához, feltérképezéséhez, nyomon követeséhez és szigorú védelméhez összeállított útmutatók megjelenését – melyről korábbi írásunkban már hírt adtunk – követően, a nyár második felében újabb iránymutatásokat tett közzé a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága (DG ENVI). Ezek egyrészt ugyancsak az EU 2030-ig szóló Biodiverzitás Stratégiájának, másrészt az EU új Erdészeti Stratégiája végrehajtásának támogatására születtek. Az útmutatók a természetközeli erdőgazdálkodáshoz, illetve az ökoszisztéma szolgáltatások kifizetési rendszeréhez kapcsolódóan tartalmaznak iránymutatásokat.

Fotó: Dósa Ildikó

 Az ökoszisztéma-szolgáltatások kifizetési rendszerére vonatkozó uniós iránymutatás számos olyan módot mutat be, amelyekkel a földhasználók, köztük az erdőgazdálkodók is, pénzbeli előnyökhöz juthatnak a különböző ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásából. Másképpen kifejezve ezen kifizetési rendszerek tehát alternatív lehetőségeket jelenthetnek a fenntartható és többfunkciós erdőgazdálkodásból származó jövedelem kiegészítésére. 

Az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások széles skálájának jelentős értéke és az irántuk mutatkozó növekvő kereslet ellenére az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók számára továbbra is a faanyagtermelés a fő - ha nem az egyetlen - bevételi forrás. Az egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokból származó pénzügyi bevételek még csak nagyon korlátozottan jelennek meg. 

Az útmutató tulajdonképpen információforrás, ami olyan tanácsokat kíván nyújtani, amelyek segítik az állami és magán szervezeteket, valamint az erdőtulajdonosokat és erdőgazdálkodókat az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások kifizetési rendszereinek kidolgozásában és végrehajtásában. Nem kötelező érvényű rendelkezéseket tartalmaz, alkalmazásuk önkéntes.

Információink szerint „bárki” létrehozhat egy ilyen rendszert, legyen szó állami vagy magán szervezetről. Azonban van néhány általános szabály a rendszert illetően: magas-integritásúnak kell lennie és el kell ismerni a természeti finanszírozási környezetben. Ilyenek többek között az irányítás, a monitoring-jelentés-ellenőrzés hármas, a szakmailag megbízható számszerűsítés és az átláthatóság biztosítása, valamint a kettős elszámolás tilalma.

Az útmutató két fontos fogalmat használ: 

• ökoszisztéma-szolgáltatások (ES): az ökoszisztémák hozzájárulása a gazdasági és egyéb emberi tevékenységek során igénybe vett hasznokhoz;
• az ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő kifizetések (PES): az ES-ek biztosítását növelő kiegészítő tevékenységek végzése érdekében a gazdasági szereplők számára nyújtott pénzügyi ösztönzőkre vonatkozó szabályok. 

Az anyag mindkét szempontból megadja a szükséges elemzéseket és értékeléseket: az egyik oldalon magukról az ökoszisztéma szolgáltatásokról, míg a másikon azok pénzügyi vonatkozásairól. 

Bizonyos esetekben a PES értékének kialakítására szolgáló módszerek meglehetősen egyszerűek lehetnek: ilyenek például az összehasonlítható termékek árain, az elmaradt jövedelmeken, vagy a felmerült kiadásokon alapuló kalkulációk. Ugyanakkor jóval komplexebb módszereket kell alkalmazni például az élőhely fenntartásából származó előnyök forintosítása esetében.

A dokumentum tárgyalja az állami erdőkkel kapcsolatos finanszírozási lehetőségeket is, elsősorban a KAP forrásokra helyezve a hangsúlyt. A magánerdőkre vonatkozóan pedig konkrét, nemzeti példákat is tartalmaz (pl. a Finn METSO program; a horvát kifizetési rendszer). A magánfinanszírozás legnagyobb előnye a rugalmasság lehet. 

Összegezve megállapítható, hogy az iránymutatás jó áttekintést nyújt a jelenlegi helyzetről, valamint a PES fejlesztésének kihívásairól. Ugyanakkor többek szerint a Bizottsági javaslatok egyelőre meglehetősen általánosak, nehezen megvalósíthatók, esetenként kevésbé reálisak. A PES-rendszerek tehát további fejlesztéseket igényelnek és ez várhatóan meg is fog történni.

A természetközeli erdőgazdálkodásról szóló útmutató egy önkéntes intézkedéscsomag a fenntartható, többfunkciós és biodiverzitás-barát erdőgazdálkodás elősegítésére. 

Az iránymutatás két alapelvre épül, úgymint az erdők növekvő szerkezeti összetettségének és a természetes erdődinamika érvényesülésének előmozdítása. 

  Ezek eléréséhez számos eszközt sorol fel: 

• a megfelelő fakitermelési feltételek biztosítása,
• a természetes felújulás elősegítése,
• az egyéb gazdálkodási beavatkozások minimalizálása,
• az erdőtalajok és a vízi ökoszisztémák megőrzése és helyreállítása,
• a holtfa visszahagyásának optimalizálása,
• a területek pihentetése, valamint
• a különleges fajok védelme.

  A természetközeli erdőgazdálkodásra való átállás egy komplex feladat, mely akár jelentős költséggel is járhat, tehát a pontos megtervezésen túl elengedhetetlen a megfelelő finanszírozás biztosítása. Az ehhez szükséges tudást, szakmai felkészültséget képzésekkel kell támogatni. Alapfeltétel továbbá a gazdasági életképesség megteremtése, a vizsgálatba vont terület biodiverzitásának, erdészeti trendjeinek feltérképezése, nyomonkövetése, valamint a klímaváltozással szembeni ellenállóképesség segítése. 

Az általános elvek minden tagállamra vonatkoznak, viszont a helyi körülményeknek megfelelő gazdálkodási megközelítéseket a regionális eszköztárak tartalmazzák (Alpesi, Atlanti-óceáni, Boreális, Kontinentális, Mediterrán régiók). Az iránymutatást önkéntes alapon használhatják a tagállamok, valamint közvetlenül azok az erdőgazdálkodók, akik a "természetközeli" erdőgazdálkodást, annak egyes elemeit gazdálkodási gyakorlatuk részévé kívánják tenni. 

  Aggodalomra adhat okot azonban, hogy a Bizottság útmutatóval kapcsolatos további céljai jelenleg még nem ismertek...

Összefoglalva, mindkét dokumentumot érdemes tanulmányozni (egyelőre még csak angolul érhetők el, de a Bizottság tervei szerint az EU összes nyelvén közzé teszi majd) hiszen, bár alkalmazásuk önkéntes, de - ahogy a bevezetőben említettük - a Biodiverzitás Stratégia és az Erdészeti Stratégia végrehajtásához szorosan kötődnek.

 NAK / Erdészet