Élelmiszer-feldolgozás

A világ népessége a 2023-as nagyjából 8 milliárdról 2050-re közel 10 milliárdra nőhet. E hatalmas és növekvő népesség élelmezésének és táplálkozási biztonságának megteremtése, -miközben javítjuk a termelők megélhetését, hatékonyan megállítjuk az erdőirtást, helyreállítjuk a magas széntartalmú ökoszisztémákat, megóvjuk a természeti erőforrásokat, javítjuk a mezőgazdasági ellenálló képességet, és 1,5°C-ra korlátozzuk a felmelegedést- rendkívül nehéz, de létfontosságú. Sajnos a globális erőfeszítések az élelmiszer-termelésből, -veszteségből és -fogyasztásból származó kibocsátások csökkentésére még nem haladnak a kihívásokhoz megfelelő ütemben és mértékben.

A kibocsátások terhe

Az élelmiszerrendszer egésze a globális üvegházhatású gázkibocsátás (ÜHG) közel 30 százalékát adja, ami évente nagyjából 16 GtCO2e-t tesz ki. Míg a teljes élelmiszer-ellátási láncba beletartozik a földhasználat-változás, az energiához kapcsolódó kibocsátások és a hulladéklerakók metánja is, maga a mezőgazdasági termelés is jelentős szennyező. A mezőgazdasági termelésből származó közvetlen ÜHG-kibocsátások – amelyek elsősorban metán és dinitrogén-oxid – 2023-ban nagyjából 6,5 GtCO2e-t tettek ki, ami a globális kibocsátások körülbelül 11 százaléka. Noha a növekedési ütem 2018 és 2022 között kissé lelassult (évente 0,5%-ra), 2000 óta átlagosan évente 0,7 százalékkal növekedett.

Három területen szükséges változtatni

Ahhoz, hogy a világot táplálkozási és fenntarthatósági szempontból is megfelelő módon lássuk el, a következő területeken van szükség elmozdulásra:

1. Élelmiszer-veszteség és -hulladék mérséklése

Az ellátási láncban évente megtermelt élelmiszer tömegének akár 40 százaléka is elveszhet, vagy hulladékká válhat. Ez nemcsak a növekvő népesség élelmezését nehezíti, hanem környezeti terhelést is okoz. A rendelkezésre álló adatok szerint a globális élelmiszer-veszteség aránya 2016 és 2021 között a 13,0 százalékról 13,2 százalékra emelkedett. Ez a trend rossz irányba mutat a 2030-as 6,5 százalékos célértékhez képest.

Míg az egy főre jutó élelmiszer-hulladékról nincsenek elegendő adatok a pontos haladás megítélésére, a becsült mennyiség (2022-ben 130 kg/fő) messze meghaladja a 2030-as 61 kg/fő célt. Az élelmiszer-veszteség és -hulladék megfelezése jelentős enyhítő potenciállal bír, és elengedhetetlen a 1,5°C-os felmelegedési útvonal betartásához.

2. Egészségesebb és fenntarthatóbb étrend

Az étrend megváltoztatása szintén elengedhetetlen a kibocsátások csökkentéséhez. A kérődzők húsának fogyasztása a magas fogyasztású régiókban lassan csökkent (2022-ben 104 kcal/fő/napra), az előrelépés továbbra is nagyon messze van a céltól. A 2030-as cél (79 kcal/nap vagy az alatti érték) eléréséhez az erőfeszítések ütemének ötszörösére kellene gyorsulnia ezekben a régiókban. Regionális összehasonlításban Nyugat-Európa halad a cél felé (2022-ben 75 kcal/nap), de Dél-Európának (81 kcal/nap) 1,2-szer gyorsabb ütemben kellene csökkentenie a fogyasztást.

3. Kibocsátás-intenzitás csökkentése

Az élelmiszer iránti globális kereslet várhatóan tovább fog nőni, a mezőgazdasági termelés kibocsátás-intenzitásának még az abszolút kibocsátásoknál is gyorsabban kellene csökkennie. Sajnos ez a folyamat jelentősen lemaradt a kitűzött céloktól. 2018 és 2022 között a kibocsátás-intenzitás átlagosan mindössze 1,9 gCO2e/1000 kcal csökkent évente. A 2030-as cél (290 gCO2e/1000 kcal) eléréséhez az előrehaladás ütemének ötszörösére kellene gyorsulnia.

A legnagyobb kibocsátási források esetében is hasonlóan rossz a helyzet:

• Enterális fermentáció. Ez felel a mezőgazdasági termelési kibocsátások közel feléért, mivel a kérődző állatok (például szarvasmarhák és juhok) emésztési folyamatai metánt bocsátanak ki (főként böfögés révén). Itt az intenzitás csökkentésének üteme a jelenlegi 2,5-szeresére
• Trágyakezelés. A kibocsátás-intenzitás csökkentéséhez hatszoros gyorsításra lenne szükség a 2030-as célok eléréséhez.

4. Termelékenység fenntartható növelése

A termésátlagok és az állattenyésztés hatékonyságának fenntartható növelése kulcsfontosságú a kibocsátások csökkentése és a növekvő kereslet kielégítése szempontjából. Bár az elmúlt évtizedekben a termésátlagok stabilan növekedtek, 2019 és 2023 között lelassult a növekedés, évente mindössze 0,01 tonna/hektár (t/ha) volt az átlag, 2023-ban elérve a 6,8 t/ha-t. Ez az ütem a 2030-as céltól (7,7 t/ha) messze elmarad, és eléréséhez a jelenlegi ütemet nagyjából tízszeresére kellene gyorsítani.

A kérődzőkből származó hús termelékenysége is elmarad a kívánttól, a 2030-as célhoz (35 kg/ha) képest az előrehaladás ütemét 1,6-szeresére kellene növelni. A termelékenység növelése lehetővé teszi, hogy kevesebb földterületen több élelmiszert állítsanak elő, ami csökkentheti a földhasználat-változásból származó nyomást.

A pozitív előrelépések közé tartozik a takarmányadalékok fejlesztése. A 3-Nitrooxipropanol (3-NOP) nevű adalékanyag, amely akár 30 százalékkal is csökkentheti az enterális metánkibocsátást, már engedélyezett az Európai Unióban, Brazíliában, Kanadában és 2024-ben az Egyesült Államokban is.

Politikai keretek kialakítása

A nemzetközi közösség kezd ráébredni az élelmezési rendszerek szerepére. A COP28 Egyesült Arab Emírségek Fenntartható Mezőgazdaságról, Ellenálló Élelmezési Rendszerekről és Éghajlati Akcióról szóló Nyilatkozata, amelyet 2025 júliusáig 160 ország írt alá, fontos lépést jelent.

Néhány ország és régió konkrétabb, jogilag kötelező erejű célokat is bevezetett vagy tervez bevezetni. Dánia 2024-ben úttörő mezőgazdasági és klímapolitikát fogadott el, beleértve a világ első, mezőgazdasági ÜHG-kibocsátásokra kivetett szén-díját.

A haladáshoz azonban az anyagi feltételek is szükségesek. Bár a mezőgazdaságra és élelmiszerrendszerekre fordított teljes klímafinanszírozás aránya nőtt (2021–2022-ben 7,2 százalékra, azaz 95 milliárd dollárra), ez messze elmarad az évente szükséges 1,1 billió dollártól, ami a klímacélok eléréséhez 2030-ig szükséges.

A globális élelmiszerrendszer átalakítása tehát nem csupán a fenntartható gazdálkodási módszerek bevezetését jelenti, hanem a fogyasztási minták átgondolását, a hulladék minimalizálását és a politikai akarat megsokszorozását is. E kihívás leküzdésének üteme jelenleg kritikus, hiszen a legtöbb kulcsmutató szerint jócskán le vagyunk maradva a 1,5°C-os felmelegedést korlátozó útvonal eléréséhez szükséges tempótól.

Forrás: System Change Lab

NAK / Oláh István