Hároméves integrációs szerződést vezetne be az agrárgazdaságban a NAK. Igaz, egyelőre az együttműködési hajlandóság alacsony az érintett szervezetek között.
Összevont osztályülést tartott március 9-én a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, amelynek középpontjában az integrációs együttműködések lehetősége volt. Győrffy Balázs NAK-elnök felszólalásában azt mondta, a nyugat-európai országok élelmiszergazdaságára jellemző magas szintű kooperációs kultúra kialakulása Magyarországon lassan halad, a mezőgazdasági szereplők együttműködési hajlandósága néhány ágazat kivételével (zöldség- és gyümölcsszektor, bor- és baromfiágazat) eltekintve még mindig alacsony. Mindezt, mint mondta, a kamara egy korábbi felmérése is alátámasztotta. A felmérés kiértékelése során kiderült, hogy az együttműködésekben való részvételre az értékesítés biztonságának javulása ösztönzi leginkább a gazdálkodókat (63%), emellett az árak kiszámíthatóságát, az inputanyagok olcsóbb beszerzését, valamint a piaci alkuerő javulását is a válaszadók több mint felénél jelentett ösztönző erőt. Mindemellett a támogatási forrásokhoz jutás, illetve a pályázati elbírálás során szerezhető előnyök is motiváló tényezők. Figyelemfelkeltő, hogy a termelői csoportok vagy a termelői értékesítési szervezetek tagjainak 60%-a a pályázatoknál megszerezhető plusz pontot jelölte meg a belépés fő okaként.
Bizalom kell
A kamara elnöke megjegyezte, az egyes szervezeti formák közül a közel 600 mezőgazdasági szövetkezet nyújtotta előnyök főként az inputanyagok beszerzésében, a termékértékesítésben, a feldolgozókkal, kereskedőkkel fenntartott közvetlen üzleti kapcsolatokban mutatkoznak meg. A szövetkezetek működésének közvetlen haszonélvezői a tagok.
– Piacgazdasági körülmények között az együttműködés a gazdasági szereplők versenyképességének alapját jelenti. A termelőknek meg kell érteniük, hogy önmaguk szervezetlensége miatt kiszolgáltatottabbak a piaci ingadozásokkal, a koncentrált kereskedelemmel szemben. Egyértelmű, hogy összefogás, együttműködés nélkül elképzelhetetlen a fejlődés. Ezt támasztja alá az is, hogy a valós árutermelő gazdák között szignifikánsan magasabb az együttműködők aránya, a magasabb iskolai végzettség is nagyobb kooperációs hajlammal párosul, a piaci igények is indokolják az együttműködések elterjedését – mondta Győrffy Balázs. – Ehhez azonban ehhez elengedhetetlen a bizalom erősítése, a kiszámíthatóság javítása, a gazdálkodók tudatos képzése, felvilágosítása, a szabályozási környezet segítővé tétele és a türelem. A piaci szereplők leginkább olyan, bizalmi tőkén alapuló, ellenőrizhető együttműködési megoldásokat részesítenek előnyben, amelyekkel a kockázatok csökkentése mellett növelhető piaci részesedésük, árbevételük, vagyonuk.
Az elnök szerint a horizontális együttműködések szerepe főként a beszerzési, értékesítési stabilizálásában, a tranzakciós költségek csökkentésében, a termelési színvonal javításában, valamint az új technológiák elterjesztésében jelentős. Ezzel szemben a vertikális integráció magasabb szintjét megvalósító együttműködések tartósan kedvező piaci alkupozíciót, a gazdasági teljesítményben is kimutatható eredmények elérését teszik lehetővé.
Kiemelte, hogy a főbb termékpályákon a termelés és az együttműködés koordinálásában – pénzügyi mutatóik, valamint foglalkoztatásuk alapján is – az integrátor szervezetek szerepe meghatározó.
– A beszerzési és értékesítési integráció javítja a termelők alkupozícióját, mérsékli a tranzakciós költségeket, a piaci és technológiai kockázatokat. Az élelmiszergazdaság és a vidékfejlesztés területén az együttműködéseknek meghatározó szerepük van a hozzáadott érték növelésében, a tudástranszferben, valamint az innovációk terjesztésében, ezáltal pozitív gazdasági és társadalmi hatás érhető el vidéken – tette hozzá.
Széles körű segítségnyújtás
Mivel az alaptörvény mellett több más jogszabály is utal az integrációra, mint lehetséges működési formára az agráriumban, ezért ezeket, valamint a NAK elnöke által is elmondottakat figyelembe véve a kamara kidolgozott egy új, integrációs szerződési koncepciót, és ezt mutatták be részletesen a rendezvényen megjelent tagoknak.
A koncepcióról tájékoztatott (balról jobbra) Mikó Zoltán választottbírósági elnök, Győrffy Balázs és Jakab István Magosz-elnök
Ennek lényege, hogy az integrációs szerződés három gazdasági évre vagy három termelési/tartási/tenyésztési ciklusra szólna. Ezen idő alatt az integrátornak teljes körű szolgáltatást kell nyújtani az integrált vállalkozásnak, amely kiterjed többek között a pénzügyi támogatásra, a termék/termény felvásárlására, tárolására, adatszolgáltatásra, a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó technológia, anyag, eszköz biztosítására, a termelési- és kereskedelmi szervezésre, tanácsadásra. Az integrált vállalkozás pedig az ezzel összefüggő munkára, tevékenységre vállal kötelezettséget. Az integrátort a NAK veszi nyilvántartásba, az egyes vitás esetekben pedig a kamara választottbírósága jár el.
A tanácskozás után Győrffy Balázs elmondta, ha a kamara elnöksége elfogadja az integrációs szerződésre vonatkozó javaslatot, akkor ezt követően elkezdik a részletes jogszabály-előkészítő egyeztetést az érintett minisztériumokkal. Úgy vélte, szerencsés esetben már az idei őszi törvényhozási időszakban az Országgyűlés elé kerülhet a javaslat.
(nak.hu) (fotó: Gyulai Tóth Zoltán/NAK)
Felülvizsgálnák a szerződéses viszonyrendszert
A Földművelésügyi Minisztérium feltett szándéka a termelők alkupozíciójának javítása és kiszolgáltatottságának csökkentése, ezért a gazdálkodók és felvásárlók közötti szerződéses rendszerre vonatkozó szabályozást felül kívánja vizsgálni – mondta Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára a III. Zsendülés konferencián, csütörtökön, Szegeden.
Örvendetesnek nevezte, hogy az egy főre jutó zöldség és gyümölcsfogyasztás az elmúlt öt évben folyamatosan növekedett. Mivel a zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának mértéke szorosan összefügg a háztartások jövedelmi helyzetével, ezért a kormányzati bérnövelő intézkedések és a reálkeresetek növekedésének haszonélvezője lehet az ágazat. Feldman Zsolt hangsúlyozta: az agrárkormányzat célja, hogy elsősorban stabilizálja, a továbbiakban pedig növelje a zöldség és gyümölcs ágazat termelését, piaci lehetőségeit és az ágazat jövedelemtermelő képességét. (MTI)
