Növénytermesztés

A jégkármérséklő-rendszer védekezési szezonjában további új információkat, elemzéseket szolgáltat a NAK. Az időjárási helyzettől függően különböző, eddig nem alkalmazott szempontok szerint utólagos elemzéseket is készítünk a zivataros napokról. Ezúttal az augusztus 29-30-i rendkívüli napokat mutatjuk be a talajgenerátorok bekapcsolása és a meteorológiai helyzet szempontjából.

Szombaton egy tőlünk nyugatra elhelyezkedő ciklon hatására szubtrópusi eredetű, „forró” levegő áramlott fölénk délnyugati irányból. Ennek köszönhetően országszerte kánikula volt jellemző, azonban a nyugati országrész határ menti területeire egy Ausztriában kialakult, már nagyméretű jégszemeket tartalmazó szupercella sodródott be. Ezzel megvalósult a széle hatás és a szupercella klasszikus esete, amelyek külön-külön is károkat tudnak okozni, együttes hatásuk azonban fokozottan veszélyes.

Széle hatás alatt azt értjük, hogy a határon túl kialakult zivatarfelhőkben a jégkármérséklő rendszer nem tudja megszüntetni a felhőkben lévő jégszemeket.

A szupercella egy hidegfronttal érkező, forgó feláramlást tartalmazó, többnyire hosszú életű és gyakran jelentős károkat (jégeső, szélvihar, felhőszakadás, tornádó) okozó zivatartípus. A legerősebb tornádók többsége szupercellákhoz köthető. A szupercella mozgása során akár 250-300 km-t is megtehet, emellett hatalmas energia halmozódhat fel, ami kimagasló elektromos tevékenységet okoz. A szupercellákban a szélsebesség akár 120 km/h is lehet, mely fákat csavarhat ki és tetőket rongálhat meg.

Az a szupercella, ami Szombathely térségében lépett be hazánk területére, szélviharral, helyenként tojás nagyságú jéggel (2. kép - a képek száma egérrel a képekre állva tekinthető meg) vonult végig az késő délutáni órákban a Szombathely-Győr vonalon (3. kép).

A jégkármérséklő rendszer talajgenerátorai a zivatarokat megelőzően és azok ideje alatt is be voltak kapcsolva.

17 és 20 óra között Győr-Moson-Sopron megyében 13 846, míg Vas megyében 6 604 villámot mértek.

A következő tényezők hatására alakult ki a szupercella és a nagyméretű jég:

1. Az alapvetően is magas páratartalom mellett átlagosnál melegebb volt, 30°C körül.
   
   
2. A 0 fokos hőmérséklet (felhőzetben lévő fagyhatár) magassága az Országos Meteorológiai Szolgálat szombathelyi mérései alapján 600 métert ereszkedett augusztus 29-én az éjféli és a déli mérés között. Ez azt jelenti, hogy az átlagosnál sokkal gyorsabban hűlt le a levegő a felhők magasságában.
   
   
3. Az előző két meteorológiai tényező együttes hatásaként a meleg, páradús levegő gyorsabban tudott feljutni a felhők leghidegebb rétegeibe (11 440 méter és -45 °C).
   
   
4. A szupercellában, jégveszélyes magasságokban (6 000–10 000 méter) az OMSZ meteorológiai radarjai extrém magas dBZ értékeket mértek.
   
   
5. A szupercella a haladásának irányában 8 járást érintett, ahol jellemzően végig 13 ezer méter feletti felhőtető értékeket mértek.
   
   
6. A szupercellában körkörös feláramlás hatására egy-egy jégszem többször is felkerült a 8000 - 10000 méteres magasságig. Emiatt hullottak az átlagosnál jóval nagyobb jégszemek.

0 fok magassága: általánosságban a Föld légkörének hőmérséklete a magassággal, kilométerenként 6 °C-ot csökken. A vízcseppek fagyását, és ezzel a jégszemek kialakulását a levegőben lévő nagyon kicsiny, szilárd halmazállapotú részecskék segítik elő. A -15 °C-os hőmérsékleti szint fölé emelkedve jégmagvak jelennek meg a felhőzetben, majd a -30 °C körül a vízcseppek jégszemekké alakulnak át. 0 °C értéknél kezdődik a vízcseppek fagyása és a jégszemek kialakulása. Nyáron a 0 °C magassága 3 000–4 000 m magasságra tehető, míg a téli időszakban talaj közelében mérhető. A jégveszélyes zivatarfelhők a nagyobb magasságokhoz és az alacsonyabb hőmérsékleti értékekhez köthetők egy adott zivatarcellán belül. Minél hevesebb a zivatar, annál intenzívebb a jégképződés a felhőben. Az egymással összeolvadt jég¬szemek mérete néhány esetben elérheti akár a 10-12 cm átmérőjű nagyságot is.

DBZ jelentése: az időjárási radarok nagy területről, jó felbontással adnak információt a csapadékintenzitásról. A radarok által mért refklektivitás értékeken a pillanatnyi csapadékintenzitást értjük (mm/óra). A reflektivitás – a radar által kibocsátott és a csapadékelemekről visszavert jel – alapján meg tudjuk határozni a visszaverő képességet. Ezt a mennyiséget reflektivitási tényezőnek (Z) nevezik, amelynek a mértékegysége dBZ. A radar működési elve egy mondatban leegyszerűsítve: a radar egy olyan berendezés, ami radarhullámokat bocsát ki, és a felhőkről visszaverődő jelek alapján határozza meg a felhők veszélyességét. Az alábbiakban részletezzük a leggyakoribb csapadéktípusokat és a radarmérésekben tükröződő jellemzőiket.

Augusztus 29-én, szombaton a fővárosban és környékén alakultak ki zivatarok, amelyek azonban nem fejlődtek szupercellává, és itt nem a jég, hanem az erős széllökések okozták a jelentős károkat (4. kép).

Az Adria-Alpok vonalában kialakult zivatarrendszerben több helyen fejlődtek ki szupercellák, amelyek hatására szombaton a szomszédos országokban, Olaszországban (5. kép) és Ausztriában (6. kép) nagyméretű jégdarabok okoztak jelentős károkat.

Augusztus 30-án Szlovéniában (7. kép) és Olaszországban (8. kép) ismét kialakult szupercella, amiből 5-6 cm átmérőjű jégdarabok hullottak. Ugyanezek a zivatarok a délnyugati határainkat már legyengülve érték el, de például Lenti járásban borsó nagyságnyi jeget okoztak.

Jégbejelentések

Forrás:
https://eswd.eu/cgi-bin/eswd.cgi
https://www.idokep.hu/hirek/szupercella-torte-meg-a-kanikulat
https://www.idokep.hu/hirek/downburst-soport-vegig-eszakon

(NAK)