A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot szabályrendszere a kölcsönös megfeleltetés keretében kimondja a védett tájképi elemek védelmét. Előzőekben szóltunk már a gémeskutakról, most pár szóval ismertetjük a kunhalmokat.
Miért is kell védenünk? Miért is nem megengedett területén a szántóföldi hasznosítás? A kunhalmok mesterséges eredetű földtani képződmények (építmények), amelyek tájképi, régészeti, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedően értékesek, az Alföld nagytáj sajátos antropogén formakincsei. Keletkezésük ideje döntő többségben a réz- és bronzkor szakaszaival egyezik meg, kb. i.e. 2300-tól 750-ig. Méretük változó; átmérőjük 20–90 méter, relatív magasságuk 0,5–12 méter, úgynevezett pajzsméretük 50–160 méter is lehet. Alaprajzuk többnyire a körhöz közelítő ovális alak, kúp vagy félgömbalakú képződmény. Számuk csak becsülhető, hajdan a Nagy-Magyarország területén belül mintegy negyvenezer lehetett belőlük az Alföldön, mára azonban 1300–1700 még esztétikai látványt nyújtó halom maradt, a többi elhordásra, beszántásra került.
Hazánk földrajzi fekvése miatt a legrégibb kortól adott szállást az ide települő népeknek. Kelet és nyugat érintkezési területén való fekvése miatt sokszor kulcsszerepet játszott, és nagy népi történeti események színhelye volt. A múlt megmaradt emlékeit takarja a föld. Ahány halom, annyi elképzelés létezik céljaik megítélésében. Elsődleges funkciók:
- temetkezési hely: a halmok közül az, amely a Kelet-Európai sztyeppéről nyugat felé haladó állattartó lovas nép hagyatéka. Sírok vannak bennük, a talajszintbe beásva.
- lakóhely: azok a halmok vagy helyek, amelyeket valaha laktak, és kultúrrétegeik egymásra rakódtak. Elnéptelenedésük után, hosszú évek folyamán felszínük tagolatlanná vált, betemetődött, és halommá, dombbá alakult.
- őrhelyek: azok a halmok, amelyek a többi már meglévő halmokat kötötték össze egymással. Üzenőszerepük és stratégiai szerepük lehetett. Elkészülésük idején nem temetkeztek ezekbe.
- pogány áldozótér: a korábbi Szovjetunió kurgánjain több helyütt, szakrális célokat szolgáló áldozó tereket találtak. Nálunk több halom neve is bizonyítékul szolgál.
- településhatár kijelölése: a középkori és újkori településhatárok vitáját sokszor a határban álló halmok döntötték el. A határok töréspontjait a halmokra helyezték el. Sok már meglévő halom így vált határhalommá.
A kunhalmok előfordulási helye hazánkban az Alföldre korlátozódik, azon belül is a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és Hajdúháton fordulnak elő. Ma kilenc megyében oszlik meg egyre fogyatkozó számuk (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest és Fejér megyében).
A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) feltételrendszerében tájképi értékként megőrzendő – egyébként a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény erejénél fogva kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló – kunhalmokról az Agrárminisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködésben készített el az „Értékőrző gazdálkodás – Kunhalmok a tájban” című, elsősorban gazdálkodóknak szóló tájékoztató kiadványokat. A tájékoztató anyag digitális változata itt, a figyelemfelkeltő-tájékoztató plakát itt, a témában készült kisfilm pedig itt tekinthető meg.
A kunhalmok védelmével tehát történelmi emlékeinket védjük, óvjuk!
(NAK/Sztahura Erzsébet)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön 