Idén mintegy 1024 hektáron ültettek burgonyát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gazdák.

Burgonyabemutatót rendeztek csütörtökön Gyulatanyán, a helyi fajtakísérleti állomáson. A Szon.hu hírportál helyszíni beszámolója:

Rácz Imre előadásában időutazásra invitálta a vendégeket. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke a „krumpli” hazai történelméből szemezgetett. Eszerint a burgonyatermesztés „hőskora” a 20. század elejére tehető. Ekkor tevékenykedett a térségünkben Teichmann Vilmos, aki Tornyospálcán, az Eszenyi-féle burgonyanemesítő telepen vállalt munkát Eszenyi Jenő tornyospálcai gazdaságában, ennek köszönhetően, 1919-ben tudományosan megalapozott, átgondolt burgonyanemesítés indult meg a régióban. A munka eleinte a hazai és a külföldi tájfajták kipróbálására, honosítására korlátozódott, de hamarosan beindult a keresztezéses nemesítés is, aminek eredményei mind a mai napig kihatnak. Ehhez a korszakához köthető a ma is emlegetett gülbaba fajta előállítása és elterjesztése. Az ebben az időben végzett nemesítési tevékenység másik fő terméke a kisvárdai rózsa fajta volt, ami a gülbabával együtt az 1960–70-es években a vetésterületek 80 százalékát uralta. Mára ezek a fajták a köztermesztésből kiszorultak, mert érzékenyek voltak a különböző vírusokra.

A technológiai és biológiai fejlődés azonban nagy áttörést hozott az ágazatban, és a termésbiztonság, a megnövekedett hozamok biztosították a termesztés gazdaságosságát. A nagy felfutást a ’70-es években, és még azután is a külföldi, elsősorban a holland fajták (desiré, kondor, kleopátra) elterjedése generálta, amihez teljes termeléstechnológiai váltás is párosult. Az áruburgonya termesztése mellett hazánkban igen nagy volt a jelentősége a ’70-es és a ’80-as években az ültetőgumó előállításának. Megyénkben Timár, Gávavencsellő, Kisvárda, Balkány, Mándok gazdálkodására a mai napig kihat ez az időszak. A rendszerváltást követő területcsökkenés ellenére még a 2000-es évek fordulóján is 7 ezer hektár felett volt a megyei termőterület. A termesztésnek az új, modern technológiával laboratóriumi körülmények között előállított, vírusmentes „minigumó” szaporítóanyag elterjedése és a fiatal gazda pályázatok adtak lendületet.

– A megyei termőterület mostanra 1000–1500 hektár közé csökkent, az idén mintegy 1024 hektáron ültettek burgonyát a gazdák. A termésmennyiséget illetően azonban kisebb a visszaesés, mivel a hozamok közben nőttek – fogalmazott Rácz Imre. A megyei elnök elmondta: az étkezési burgonya is átkerült a termeléshez kötött támogatásra jogosult kultúrák közé. Rácz Imre szerint az elmúlt 25 év hanyatlása ellenére reményre ad okot, hogy a modern táplálkozásban újra kezdik felfedezni a burgonyát, és értékelik sokoldalú feldolgozhatóságát és egyéb kedvező tulajdonságait.

A megyei elnök beszélt arról is: a 2010-es évekre gyakorlatilag megszűnt, illetve minimális szintre olvadt a hazai feldolgozóipar, holott az egészségbarát termékekre van igény, így erről a mélypontról, reményeik szerint, már csak felfelé vezet az út.

– A burgonyatermesztőknek is meg kell küzdeniük mind a klimatikus, mind a közigazgatási nehézségekkel. Az időjárás egyre szélsőségesebb, ez növeli az aszály esélyét és a levéltetvek járványszerű elszaporodását, ezzel együtt a jövőbeli eredményesség, így a termelési kedv csökkenése irányába hathat. Be kell rendezkedni az öntözéses termesztésre, és meg kell találni a kellően hatékony, a környezetet és az embereket mégsem túlzottan terhelő növényvédelmi eszközöket, szereket – fogalmazott Rácz Imre.

(Szon.hu)