A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2019. november 18-án gazdatájékoztatót szervezett Szekszárd és környéke gazdálkodóinak és a bejegyzés alatt álló Szekszárd és Környéke Gazdakör tagjainak, valamint Tamási és környéke gazdálkodóinak és a Tamási Gazdakör tagjainak.
A rendezvény hiánypótló témaválasztása nagyszámú érdeklődőt vonzott Szekszárdon és Tamásiban egyaránt. A megjelenteket Vendégh Edit, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Tolna megyei elnöke köszöntötte. Kiemelte, hogy mielőbbi megoldást igényelne a hazánkban jogilag lényegében rendezetlen agráröröklés témája.
– A legtöbb osztatlan közös földrészlet az öröklések során keletkezik. Ha az öröklést nem rendezzük, akkor reménytelen az osztatlan közös földtulajdon rendszerének megszüntetése, mert folyton újra fognak termelődni az osztatlan közös területek. A birtoktestek szétaprózódása művelési nehézségek miatt okoz jelentős versenyhátrányt hazánknak. Meg kell húzni ugyanakkor a mérethatárt, ami alá örökléssel már nem lehet menni, ez a birtokminimum, mely több országban bevett gyakorlat és biztosíték az életképes üzemméretre. Mivel szinte mindenkit érint valamilyen mértékben a termőföldkérdés, ez az ügy nagyon széles társadalmi vita lefolytatását igényli, hogy eldönthessük mi az a jó és követendő út, ami figyelembe veszi a nemzetközi példákat, de magába foglalja a hazai specialitásokat is – mondta.
Az első szakmai előadást „Birtokminimum nélkül elaprózódnak a földjeink!” címmel Jakab Tamás, a MAGOSZ főtitkára kezdte a birtokminimum kérdéséről és az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás előkészítéséről.
– Jelenleg kétféle módon szüntethető meg az osztatlan közös tulajdon. Az egyik mód az ingyenes OKTM eljárás, mely nem volt igazán sikeres. A másik mód a teljes tulajdonosi egyezség, amely elérése nagyon nehéz. Ezért létre kell hozni egy új keretrendszert. A jogszabálytervezetek elkészültek. Szükség van a gazdálkodók véleményére, hogy a szükséges módosításokat meg tudják tenni, őszinte nyílt párbeszédet kíván folytatni – mondta.
Kiemelte, hogy a föld egy biztos pont, a stabilitást kell elérni a birtokviszonyokban. Kitért a birtokstratégia kérdéseire továbbá öntözéses gazdálkodás témakörére. Megjegyezte, hogy a birtokstratégia kapcsán szükséges kijelölni minimális területnagyságokat, továbbá cél az, hogy az osztatlan közös terület 1/1 tulajdonba kerüljön. Az előadásban megemlített Tolna megye főbb adataitaz osztatlan közös területek tekintetében.
Az öntözéses gazdálkodás kapcsán kiemelte, hogy az öntözés közérdek.
– Jó lenne, ha térségenként lehetne rendezni az öntözés kérdését, az öntözés minél nagyobb területen kell, hogy megvalósuljon. Az összterület 1,5%-a van öntözve Magyarországon, ez nagyon kevés. Az NFA jogutódjaként az NFK jött létre 2019. év nyarán. Feladata a birtokrendezési eljárásokon felül többek között az öntözés ügyének kezelése. Az NFK szervezetén belül szükséges létrehozni az öntözési ügynökséget – tette hozzá.
Az „Agráröröklés a gazdák szemszögéből” című előadást dr. Cseh Tibor András, a MAGOSZ szakmai titkára ismertette. Kitért a hazai specifikumokra, továbbá a nyugat-európai országok gyakorlatát mutatta be. A hazai specifikumok között részletezte a magyar öröklési rendszer sajátosságait.
– A földforgalmi törvény hatálya a törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésre nem terjed ki. Azt hogy ki örököl, általános szabályok határozzák meg. Egyenesági leszármazottak, továbbá házastárs örökölhet. Olyan személy is termőföldtulajdont szerezhet, aki nem minősül földművesnek. Mivel nem tartozik a földforgalmi törvény hatálya alá, törvényes öröklés esetén a tulajdonszerzési maximum (nem földműves esetén 1 ha, földműves esetén 300 ha) is átléphető. A mezőgazdasági üzemek egységként, öröklés jogcímén történő átszállása tekintetében nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami az üzem egységben történő öröklését biztosítaná. A törvényes öröklés több örökös esetén a birtok elaprózódásához vezethet – mondta.
A továbbiakban a gazdaság egyben tartásának módozatairól volt szó. A gazdaság egyben tartása történhet gazdaságátadással, mely kapcsán elhangzott, hogy az ajándékozás nem javasolt. További lehetőség a lemondás az örökségről, mely az örökhagyó halála előtt történik. Az előadás során a gyakorlatban leginkább elterjedt végintézkedéseket részletezte: a végrendeletet, az öröklési szerződést és a halál esetére szóló ajándékozást.
A továbbiakban a nyugat-európai országok gyakorlatát ismertette az agráröröklés szempontjából, melyet két csoportra osztott. Az első csoportba tartoznak azok az országok, ahol léteznek speciális agráröröklési szabályok (Dánia, Franciaország, Finnország, Norvégia, Belgium, Luxemburg, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Svájc, Ausztria és Németország), a másodikba pedig azok, ahol nincs speciális mezőgazdasági öröklési szabályozás (Egyesült Királyság, Írország, Hollandia, Portugália). A legtöbb nyugat-európai országban speciális szabályok a mezőgazdasági üzemek öröklésére vonatkoznak. Ezen országokban ugyanis a mezőgazdasági üzem képezi a szabályozás alapját. Bár léteznek speciális szabályok az üzemek öröklésére, a gyakorlatban ezeket ritkán kell alkalmazni, ugyanis általában végrendeletben rendezik az üzem öröklésének kérdését. Legtöbbször a végrendeletben is egy leszármazóra hagyják a teljes mezőgazdasági üzemet, azzal a megkötéssel, hogy örököstársait az üzem jövedelméből elégítse ki.
(nak.hu)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön