Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Hétfőn tartották New Yorkban az ENSZ új klímaügyi csúcstalálkozóját. Az emberi eredetű globális felmelegedés több évtizedes időtávon ugyan, de megállítható, ehhez viszont regionális szintű klímavédelmi intézkedésekre van szükség – írta az mta.hu.

A 20 legmelegebb év közül 18 az utóbbi két évtizedben fordult elő, vagyis elmondhatjuk, hogy a 21. század eleje a legmelegebb időszak a tudományosan rendszeres-módszeres meteorológiai adatgyűjtés kezdete, az 1850-es évek óta a Meteorológiai Világszervezet (WMO) összegzése szerint. Erre az adatra hivatkozott 2018 szeptemberében António Guterres, az ENSZ főtitkára a szervezet közgyűlése előtt mondott beszédében, hozzátéve, hogy „a klímaváltozás gyorsabb, mint mi vagyunk”. Egy évvel később, 2019. szeptember 23-án az ENSZ újabb klímaügyi csúcstalálkozót tart New Yorkban, ahová Guterres azzal az üzenettel várja a döntéshozókat, hogy „szép beszédek” helyett konkrét, megvalósítható tervekkel érkezzenek. A főtitkár négy szakpolitikai igényt is bejelentett: készüljenek tervek készítése arról, miként lehet elérni 2050-re a karbonsemlegességet; a fosszilis tüzelőanyagok állami támogatásának kezelése; a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatása; ne épüljenek újabb szénerőművek 2020 után.

Az ENSZ tagállamai 2015 decemberében, a párizsi klímacsúcson kötöttek megállapodást arról, hogy 2100-ra a globális átlaghőmérséklet 2 Celsius-foknál nagyobb mértékben ne haladja meg az ipari forradalom (az 1750-es évek) előtt jellemző átlaghőmérsékletet, sőt lehetőség szerint 1,5 fokban kell limitálni a felmelegedést. A közös cél elérését a tagállamok úgynevezett nemzeti hozzájárulásai szolgálják (NDC). Egy kutatókat és klímapolitikával foglalkozó szakembereket tömörítő konzorcium, a Clima Action Tracker (CAT) legfrissebb, 2019. szeptemberi adatai szerint mindössze két nyugat-afrikai ország tartja magát a maximum 1,5 fokos felmelegedést célzó párizsi megállapodáshoz: Gambia és Marokkó. A legtöbb ország az elégtelen kategóriában szerepel – Magyarország is, az Európai Unió többi tagországával, továbbá Ausztráliával, Brazíliával, Kanadával, Mexikóval együtt.

A 2019 augusztusában megjelent második IPCC-különjelentés szerint a jégmentes szárazföldek 69–76%-ára közvetlenül hatást gyakorol az emberiség. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és egyéb talajhasználati módok felelősek a szén-dioxid-kibocsátás 13, a metánkibocsátás 44 és a dinitrogén-oxid-kibocsátás 82%-áért, ami a nettó emberi eredetű üvegházgáz-kibocsátás 23%-ának felel meg (2007–2016-os adatok). Amennyiben ehhez a teljes élelmiszer-termelési és -felhasználási láncot is hozzászámítjuk, a különböző számítások szerint a kibocsátás 21–37%-a van kapcsolatban a földhasználattal. Ugyanakkor a talaj párhuzamosan kibocsát és el is nyel szén-dioxidot, amely folyamatban nagyon nehéz szétválasztani az emberi eredetű és a természetes tényezőket.

A klímaváltozás (beleértve a szélsőséges időjárási események gyakoriságát és intenzitását) rontja az élelmiszer-biztonságot, destabilizálja a szárazföldi ökoszisztémákat, és számos térségben ráerősít az elsivatagodásra és a talajok leromlására. A leromlott talajon kevésbé teremnek a növények, ami behatárolja, hogy mit lehet ott termelni, csökkentve a szénelnyelő képességet. Ez pedig fokozza a klímaváltozást, míg a klímaváltozás tovább fokozza a talajromlást. A talajhasználati módok változása pedig globális és régiós skálán is befolyásolja az éghajlatot; e változások iránya és jelentősége helyről helyre és évszakról évszakra változik – derül ki a jelentésből.

A fenntartható talaj- és erdőgazdálkodás megelőzi vagy csökkenti a talajromlást, megőrzi a termőképességet és egyes esetekben ellensúlyozza a klímaváltozás hatásait. A talajromlás megelőzése vagy kezelése – a farmok szintjétől el egészen a teljes vízgyűjtőkig – költséghatékony, és az azonnali hatások mellett hosszú távon támogatja az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (SDG) elérését. A jelentés szerint egymást kölcsönösen támogató klímavédelmi és talaj-szakpolitikák szükségesek, amelyek erőforrás-takarékosak, támogatják a társadalmak rugalmasságát, fokozzák az érintettek közötti együttműködést, és támogatják az tájrehabilitációt, az ökoszisztémák visszaállítását.

Az egyes országok, régiók igényeihez igazított, jól megtervezett klímavédelmi és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást segítő intézkedések hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez és a szegénység visszaszorításához.

Részletek itt. (forrás: mta.hu)

Magyar vállalások

A New York-i klímacsúcson Áder János magyar államfő bejelentette, hogy Magyarország a következő három esztendőben közel 6 millió dollárt fordít a nemzetközi klímafinanszírozásra, aminek egy részével a Zöld Klímaalapot támogatja a globális felmelegedés elleni küzdelemben. A köztársasági elnök elmondta, hogy Magyarország 2030-ig megtízszerezi naperőművi kapacitását, befejezi a szén energetikai hasznosítását, bővíti atomerőművi termelését. mindez lehetővé teszi, hogy a magyarországi áramtermelés 90 százaléka 2030-ra, szén-dioxidmentes legyen.
Áder János azt is az elérhető célok közé sorolta, hogy a magyarországi épületek energiahatékonyságát 2050-re legalább 30 százalékkal javítsák. Kiemelte, hogy Magyarország folytatja erdőtelepítési programját, és 2050-re az erdőterületeket 30 százalékkal növelni szeretnék.  Az államfő Magyarország Virtuális erőmű programjával kapcsolatban elmondta, hogy az az energiahatékonyságot kívánja javítani magánszemélyeknél, cégeknél, állami intézményeknél. (MTI)