Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Az idei növények napja eseménysorozathoz igazodva az ELTE Füvészkert és a NAK közös szakmai rendezvényt szervezett. A Füvészkertben tartott, laikusoknak és szakembereknek egyaránt szóló eseményen a selyemvirág és a fák voltak a fókuszban.

A május 22-i eseményt Orlóci László, a Füvészkert igazgatója nyitotta meg, megköszönve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának a program felvállalását. Mint mondta, Európa-szerte fontos tudatosítani: ha a növények csak egy napot nem „dolgoznának”, nem lenne élet a Földön, azaz gondoljunk rájuk minden nap. Van klorofiljuk, fotoszintetizálnak, oxigént és energiát állítanak elő – közvetlenül vagy bomlás nyomán –, illetve táplálékul szolgálnak. A mostani eseményen az ismeretterjesztés, az érdekességek oldaláról közelítették meg a növényeket.

Cserepesként lett népszerű

Az igazgató „Selyemvirág, ami él” című előadásában a sokak által „művirágként” ismert selyemvirágot mutatta be, vele kapcsolatban a nagyvilágban és a saját, pomázi kertjében szerzett tapasztalatait is megosztva. Mint elárulta, a Lagerstroemia fajok és változatok hazánkban dísznövényként váltak közismertté, a kertészek egyre látványosabbá, nagyobbá tették, teszik (formák, illatok stb.) őket, felerősítve egyes jegyeiket. A rózsa nemesítése egyidős az emberi történelemmel, a selyemvirágot ellenben csak 50-60 éve nemesítik. Ázsiából származik, ahol régóta dísznövény, de a nemesítéséről nincsenek adataink, míg például a krizantémot a kínaiak háromezer éve nemesítik. Egyébként a fajt Linné – a kettős növény-nevezéktan megalkotója – írta le közel 250 éve, nevét egy barátjáról, Markus von Lagerstromról adta.

Az „eredeti” növény itthon inkább cserepesként lett népszerű, ugyanakkor az USA-ban nagy hagyománya van a szabadföldi termesztésnek, tartásnak. Nálunk inkább edényes növényként alkalmazható, de soha nem lesz olyan népszerű, mint a leander. A lisztharmat és a viszonylag kései virágzás nehezíti az elterjedését, továbbá a fajok nagy része a fagyokra érzékeny

A legelterjedtebbek a hibridek, a washingtoni arborétum munkája nyomán. Egy másik, japán hegyekben élő faj a L. fauriei, ami mínusz 20 Celsius-fokig kiválóan bírja a fagyot, és teljesen rezisztens a lisztharmatra. Ezt a fajt hibridizálták: nem kerekded, hanem hosszúkás a levele, törzsrajzolatban és lombban nagyon sokféle változatot állítottak elő belőle. A növényfajnak öntisztuló törzse van, kérge magától lehullik, ősszel szépen szineződik, a virágzat nyár elejétől a fagyokig tart ki, és a nemesítők dolgoznak azon, hogy minél hamarabb virágozzon. Tőlünk északabbra pedig nehéz elterjeszteni, mert nem virágzik.

A holland nemesítő amerikai történelemszeretete miatt a fajtákat indián törzsekről nevezte el. Magyarországra 1994-ben kerültek be az első hibridek. Az egyik a kertészeti egyetemnél lévő parkolónál található, sose volt öntözve és nyírva, mégis virágzik minden évben. A másik a Füvészkert pálmaházának sarkában él, minden évben metszik, tápanyagozzák, öntözik – szép nagy virágokat hoz, -18 fokot is túlélt védelem nélkül, kis sérüléssel.

A növény fényigényes, a folyamatos nyári virágzásért azonban érdemes minden második hajtáscsúcsot visszacsípni – árulta el az otthoni kertjében kitapasztalt praktikákat Orlóci László. Kiváló várostűrő, sótűrő – például az olasz tengerparti homokban is megél –, a légszennyezést is bírja a faj. Hátránya csupán, hogy a szép virágzat az alkalmi „virággyűjtőket” is vonzza. A fának – fóliával rásegítve is – minimum 5-7 év a faiskolai nevelése, emiatt nem elterjedt. Ellenben városi cserjének kiváló.

Az igazgató érdekességként elárulta, hogy a selyemvirág-nemesítés korábbi „fellegvárában”, Amerikában inváziós hajlama van a selyemvirágnak, a déli államokban nem is engedélyezett a faiskolákban nevelése. Ami szerencse, hogy nem a madarak terjesztik, hanem a bokor körül szétszóródó magok, valamint minimálisan a szél, azaz nagyjából 50 méter a „hatósugara”; illetve gammasugár-terápiával steril egyedek állíthatók elő.

Alkalmazkodók

Papp László biológus-botanikus „Növények a szárazságban” címmel tartott előadást. Egyrészt ismertette, hogy milyen hatással van a növényekre a szárazság, másrészt képekkel illusztrált példákkal mutatta be, hogy milyen „trükkökkel” viselik el a növények azt. Szélsőségesen száraznak például afrikai – a Szahara –, belső-ázsiai, ausztráliai területek mondhatók, illetve Grönland, ahol ugyan van víz, de a növények számára felvehetetlen. Nem szélsőségesen, de arid területek vannak még többek közt Dél-Amerikában, ahol a fákra települt orchideák élnek.

A szárazságban a növényeknek különféle bélyegei jöttek létre, ezekkel képesek átvészelni. Ilyen az alacsony felület/térfogat arány, a vastag kutikularéteg, a vízraktározás. Az előadásban nagy hangsúlyt kapott a kaktuszfélék védekezése, átvészelésük, a biológus egy 28 méteres kaktuszról is szólt. A túllegeltetés is fokozza a termőterletek szárazságát, ugyanis jobban elpárolog a víz, a talaj tömörül, ellenben az állat ürüléke segít, általa nedvesebb és tápanyagdúsabb lesz a talaj. A globális klímaváltozást jól mutatja, hogy az amerikai Mojave-sivatagban évente 2 Celsius-fokot emelkedik az évi középhőmérséklet. Erre reagálva már a téli csapadékot is elkezdik hasznosítani a növények, ami új evolúciós utat jelent.

Hazánkra térve az előadó megemlítette, hogy a honfoglaláskor a Tiszántúlon még rengeteg víz volt, ám az azóta történt folyószabályozások nyomán egyes fajok a csapadék csökkenésével már alig vannak jelen. Hazánkban az öntözés, a nemesítés, a mesterséges szaporítás, a potenciális élőhelyekre betelepítések jelenthetnek megoldást. A botanikus szólt a nagyszabású magyar Pannon Breeding programról is, mely a Kárpát-medence genetikai értékeinek innovációs termékfejlesztését célozza – 160 kutató dolgozik benne, 22 kutatási témán, figyelve gazdasági oldalról is a piac igényeit.

A biológia csodája a növényi gyökérrendszer

Lukács Zoltán, a NAK díszkertész alosztályának elnöke a fákról tartott színes előadást, melyet annak fő részeire, a gyökérre, a törzsre és a koronára épített fel. Mint mondta, a gyökér rögzít, táplál és kapcsolatot tart. A föld feletti sokkal nagyobb tömeget gyakorlatilag egy földlabdával ellensúlyozza. A faápolásnál fontos tudni, hogy milyen a gyökérzet, ezt például gyökérszondával tudják feltérképezni. A dinamikus gyökérvizsgálat során pedig a szél ereje és az elhajlás mérése alapján tesznek megállapításokat. Már Darwin is készített a növények mozgásáról tanulmányt.

A természetes és a városi élőhelyek közt óriási a különbség, a fák 500-600 évre születnek, de városi környezetben csak 30-40 évet élnek. Kutatások szerint a gyökércsúcs az érzékelés szerve: kerüli a fényt, illatanyagokat érzékel, ízlel, hall és hangot ad, tapint, azaz kikerüli az akadályokat. A szakember korábbi érdekes kísérletekről szólt, melyek az újratájolásra fókuszáltak. Régebben tudósok megállapították, hogy a növények felismerik a gravitáció irányát, majd később mások azt, hogy mégsem. Darwin mondta ki, hogy a gyökércsúcsnak van szerepe a fent és lent érzékelésben (100 év alatt jutottak el idáig), illetve audio-kísérletekkel bizonyított, hogy a csobogó víz hangját érzékeli. A biológia csodái a hajszálgyökerek: leghosszabb élettartamuk három nap, ők veszik fel a tápanyagot, s a fának mindig újra kell termelnie őket. A városokban nagynyomású levegővel, levegőztető kutak készítésével lazítják a talajt. Kísérlet bizonyította be, hogy a gyökerek kapcsolatot tartanak egymással.

Mint elhangzott, a törzs tartja a koronát, szállít a korona és a gyökér közt. Oldalirányú erőnek is ellen kell állnia (rugalmas), folyamatosan növekvő tömeget kell megtartani, folyamatosan feljebb kell emelnie a koronát a fényre, illetve ki kell egyensúlyoznia a fát. Vizes oldatot kell szállítania, két anyagot két irányba, fagypont alatt is, tavasszal több táplálékot, nyáron kevesebbet, évről évre többet, továbbá tisztán kell tartania a szállítási útvonalat. A korona pedig élenyt (oxigént) termel, szenet és port köt meg.

Az előadásokat a Füvészkertben tett, Papp László által vezetett botanikai séta zárta, ezzel gyakorlatiasabbá téve a rendezvényt.

Növények napja

Sorrendben ötödik alkalommal tartotta meg az Európai Növénytudományi Társaság (EPSO) a növények napját (Fascination of Plants Day). Elsőként 2012. május 18-án volt egy speciális, a növényekkel foglalkozó tematikus nap, melyet 2013-ban, majd azt követően minden második évben egy hasonló követett. A nemzetközi kezdeményezés célja, hogy az emberek figyelmét ráirányítsa a növényeknek a természetben és a mindennapi életünkben betöltött alapvető szerepére és hangsúlyozza a növénytudományok jelentőségét a környezetmegőrzésben valamint a fenntartható gazdasági fejlődés összhangjának megteremtésében. A növények a napfény energiáját cukorrá alakítják, és ennek köszönhetően az élő anyag, a biomassza elsődleges előállítói a Földön. Ennek a jelentőségét mi sem jelzi jobban, minthogy az állatvilág és az emberiség táplálékát – közvetlenül vagy közvetve – a növények biztosítják. A növények a bolygó szinte minden lehetséges élőhelyét benépesítették és a különböző körülményekhez alkalmazkodva hihetetlen változatosságra tettek szert: az élő növényfajok számát jelenleg mintegy 250 000-re becsülik.

(nak.hu/Pécsek Imre)