Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A mézhez a fogyasztók többféle jótékony tulajdonságot kapcsolnak: egészséges, biológiailag aktív anyagokat tartalmaz, és persze a hízás veszélye nélkül fogyasztható. Ezek egy része természetesen nem igaz, de vajon melyik része? Dietetikus szakértőt kérdeztünk a méz táplálkozásunkban betöltött szerepéről.

Élelmiszerkémiai szempontból a méz egy telített cukoroldat, amely kis mennyiségben egyéb anyagokat is tartalmaz, mint például ásványi anyagokat, fehérjéket és enzimeket. Ezek mennyisége azonban csekély: a méz 80-85 százalékban szénhidrátokat, 16-19 százalékban vizet tartalmaz, a fennmaradó alig egy százaléknyi részben találjuk meg a virágpor maradványait, a méhből származó enzimeket, az ásványi anyagokat és a vitaminokat is. A virágmézek kilogrammonként mintegy 100 milligramm ásványi anyagot és csupán egy grammnyi fehérjét tartalmaznak.

A szénhidrátok közül legnagyobb mennyiségben, 30-40 százalékban fruktózt (gyümölcscukor) 25-35 százalékban pedig glukózt (szőlőcukor) tartalmaz. Az összetett szénhidrátokból az oligoszacharidok néhány típusát találjuk meg benne, ez viszont fajtára jellemző, miként a pollentartalma is (ezek segítségével is lehet azonosítani). Magas szénhidráttartalma miatt természetesen energia dús élelmiszer: 100 gramm méz energiatartalmát különböző források 300-330 kcal közé teszik.

Antal Emese, a TÉT Platform szakmai vezetője szerint erről a tényről vagy nem tudnak, vagy szívesen megfeledkeznek az emberek.
– Saját, reprezentatív kutatási adataink szerint az átlagnál gyakrabban vásárolnak mézet az egészségtudatos és az úgynevezett „próbálkozó” fogyasztók – utóbbiak sokféle fogyókúrát vagy életmódot kipróbáltak már. Ez megerősíti azt az elterjedt nézetet, miszerint a méz egészséges, és fogyókúra esetén cukor helyett is használható. A két csoport összesen a lakosság közel 40 százalékát alkotja, ezért fontos tudatosítani a fogyasztókban, hogy bár a méz valóban jobban beilleszthető az egészséges táplálkozásba, mint például a kristálycukor, de előnye nem túl jelentős, és számolni kell a magas kalóriatartalmával is – mondta.

A mézben – a cukortól eltérően – azonban vannak ásványi anyagok, sőt vitaminok is: előbbiekből a vas, a cink, a mangán, a réz és a króm említésre méltó, utóbbiak közül a B1, B2, B5, B6, C- és K-vitamin emelhető ki. Ám ahhoz, hogy ezek jelentős mértékben hozzájárulhassanak szükségleteink fedezéséhez, sajnos túl sok mézet kellene fogyasztani.

A méz évszázadok, sőt évezredek óta használatos népi gyógyszerként is: javasolják megfázásra, rekedtségre, álmatlanságra, nyugtalanságra, az immunrendszer erősítésére és fejfájásra is. Kevéssé ismert, hogy magas cukortartalma – és emiatt jelentős ozmolaritása miatt – átmenetileg sebkezelésre, fertőtlenítésre is használható, persze csak szükség esetén és kisebb sebeknél. A náthaszezonban elfogyasztott mézes tea hatását nehéz lenne tudományos módszerekkel, egzakt módon igazolni: a panaszokat enyhítő hatásában valószínűleg egyforma súllyal szerepel a tea révén jobban hidratált szervezet, a méz biztosította energia, a forró mézes folyadék felületi fertőtlenítő hatása és persze a placebo-effektus is.

Mézet alapvetően mindenki fogyaszthat, Antal Emese szerint csak a csecsemők és a nagyon legyengült immunrendszerű betegek tartózkodjanak tőle. A méz ugyanis baktériumspórákat tartalmazhat (például a Clostridium Botulinum baktériumét), amely számukra rendkívül veszélyes. A dietetikusok rajtuk kívül nem ajánlják a rendszeres és nagyobb mennyiségű méz fogyasztását azoknak, akik gyomorsav-túltermelődéstől – hétköznapi nevén gyomorégéstől – szenvednek, vagy gyomorfekélyük van. A méz savtartalma ugyanis fokozhatja a panaszaikat. Mindenki más azonban remekül felhasználhatja a mézet a kristálycukor kiváltására, az étrend színesebbé, változatosabbá tételére. Sportolóknak a magas energiatartalom és a gyorsan felszívódó szénhidrátok miatt különösen ajánlott a méz fogyasztása.

A méhészettel kapcsolatos további részlete NAK Élelmiszeripari  hírlevelének májusi számában olvashat.

(forrás: Tét Platform)