Vízgazdálkodás

A 21. század hazai mezőgazdasága egyre nagyobb nyomás alá kerül a vízgazdálkodás terén. A klímaváltozás, a növekvő élelmiszerigény, valamint a vízkészletek korlátozottsága miatt a hagyományos öntözési rendszerek sok helyen már nem elegendőek.

A modern vízgazdálkodási szektor célja ezért nem csupán a termelés vízellátásának biztosítása, hanem a víz körforgásának integrált, fenntartható kezelése és egyben olyan alternatív vízforrások felkutatása, amelyek már bizonyos módon, bizonyos formában a rendelkezésünkre állnak. Eljuttatás a helyről, ahol nincs szükség rá oda, ahol adott esetben elengedhetetlen.

Az ország teljes területén érezhető hatással bír, de legfőképpen a déli és keleti régiókban érezhetőek az egyre intenzívebb aszályos időszakok, melyeket nem egy kiegyensúlyozott csapadékeloszlási tendencia, hanem inkább a ritkán előforduló, hirtelen lezúduló esők és esetenként villámárvizek jellemeznek.

Mindezen tényezők figyelembevételével, a városokban korábban elvezetendő csapadékvíz ma egyre inkább hasznosítható erőforrásként jelenik meg. Az egyik legfontosabb irány a csapadékvíz és szennyvíz elválasztása, amely nemcsak a szennyvíztisztítók terhelését csökkenti, hanem lehetővé teszi az esővíz helyben történő tárolását és újrahasznosítását.

A hagyományos, egyesített városi csatornarendszerekben (combined sewer systems) az esővíz és a szennyvíz ugyanazon a vezetéken folyik, ezáltal nagyobb mennyiségű csapadék lehullása esetén a rendszer túlterhelődik, és a keverék (szennyvíz + csapadék) tisztítatlanul kerülhet a felszínre. A folyamat fordított esetben is előnytelen, ugyanis az esővíz, amely tisztán is felhasználható lenne, elkeveredik a szennyvízben ahelyett, hogy öntözésre, zöldfelületek fenntartására vagy hűtésre hasznosítanák. A kettős rendszer (separate sewer system) ezzel szemben külön vezeti el a csapadékvizet és a szennyvizet, így az előbbi tisztítás nélkül is felhasználható helyben, vagy szabályozott módon visszajuttatható a természetbe.

Esővíz-hasznosítási megoldások a városokban:

• Lokális gyűjtés és tározás:
  Az esővizet az épületek tetőfelületéről, közterületekről vagy parkolókból gyűjtik, majd tározókban vagy föld alatti ciszternákban tárolják. Ezt a vizet öntözésre, köztisztasági célokra, sőt tűzivíz-tartalékként is felhasználhatják.
• Zöld infrastruktúra:
  Az esőkertek, zöldtetők, vízáteresztő burkolatok és városi tavak segítenek a csapadék helyben tartásában és elszivárogtatásában. Ezek a rendszerek nemcsak vízvisszatartást biztosítanak, hanem javítják a mikroklímát és csökkentik a városi hőszigethatást.
• Okos vízgazdálkodási rendszerek:
  Szenzorok és automatizált szelepek szabályozzák, hogy az esővíz mikor tárolódjon, mikor engedhető ki vagy hasznosítható újra.

Nemzetközi példák:

• Koppenhága (Dánia) – integrált csapadékvízgazdálkodás:

A 2011-es súlyos árvíz után a város elindította a Cloudburst Management Plan nevű programot. Ez 300 projektet foglal magába, köztük esőkerteket, vízáteresztő utcákat, városi tározókat és csapadékvíz-elvezető parkokat. A cél az esővíz helyben történő tárolása és hasznosítása, nem pedig elvezetése. A csapadékvíz elkülönített csatornákon keresztül jut el a zöldterületekre vagy a városi tavakba, így csökken a szennyvíztisztító terhelése is.

• Rotterdam (Hollandia) – városi vízmegtartó infrastruktúra:

Rotterdam számos helyen vízvisszatartó parkolókat, esőtároló medencéket és zöldtetőket hozott létre. A tetőkről származó esővíz külön vezetéken jut a tározókba, ahol a városi zöldfelületek öntözésére használják. A rendszer az évi több millió liter csapadék helyben tartását teszi lehetővé.

• Berlin (Németország) – decentralizált csapadékvíz-kezelés:

Berlinben az új városrészekben kötelező a csapadékvíz-szétválasztás. Az ún. „Berliner Regenwasseragentur” koordinálja a városi szintű esővíz-hasznosítási projekteket, beleértve a tetővíz újrahasznosítását és az elszivárogtató zöldterületek kialakítását.

• Szingapúr – teljes vízkörforgás:

A városállam a „Four National Taps” stratégia részeként kezeli az esővizet, mint önálló vízforrást. A városi vízgyűjtő rendszerek az esővizet közvetlenül a tározókba vezetik, ahol előkezelés után ivóvízminőségre tisztítják, vagy újrahasznosított vízrendszerekbe irányítják.

Hazai példák:

• Budapest:

A fővárosban legfőképpen a hagyományosan egyesített csatornarendszer jellemző, de egyre több új fejlesztésnél különítik el a csapadék- és szennyvízágat. Az új városfejlesztési projektek, már zöld infrastruktúrás csapadékvíz-kezelést alkalmaznak. A csapadékot nem vezetik el, hanem tározókban és növényágyásokban tartják vissza, majd öntözésre használják.

• Szeged és Pécs:

Mindkét városban kísérleti programok futnak a csapadékvíz külön gyűjtésére és újrahasznosítására. Pécsen több közintézmény és iskola épületében telepítettek tetővízgyűjtő rendszereket, amelyek az esővizet mosdóöblítésre és zöldfelületek öntözésére használják.

A városi esővíz hasznosítása és szennyvíztől való elválasztása nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági és infrastrukturális előnyöket is kínál:

• csökkenti a szennyvíztisztítók terhelését
• mérsékli az árvizek kockázatát
• enyhíti a vízhiányt
• és támogatja a városi zöldfelületek fenntartható fenntartását

A jövő városai azok lesznek, amelyek képesek a vizet körforgásban tartani, ahol az eső nem elvezetendő probléma, hanem újrahasznosítható erőforrás.

Habár a legjobb megoldás a forrásnál történő elkülönítés, azonban, ha az esővíz és a szennyvíz elválasztása nem lehetséges, a tisztítás után - bizonyos feltételek mellett - biztonságosan felhasználható opció lehet vízpótlásra, főleg öntözésre, ipari felhasználásra. Ezzel kapcsolatban további információkat tudhat meg korábbi cikkünkből.

NAK / Rubos Norman