Sajtóközlemények

Újra erőre kapott a húsellenes narratíva Brüsszelben. Nemrég az Európai Bizottság egyik tudományos főtanácsadója beszélt arról, hogy támogatná az európai húsadó bevezetését. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoporthoz, valamint a Copa-Cogeca-hoz hasonlóan – elítél minden olyan kezdeményezést, ami, tudományosan meg nem alapozott ötletek alapján, hatástanulmányok nélkül negatívan érintené az európai, s így a magyar állattenyésztőket.

Időről időre felmerül az európai húsadó bevezetésének ötlete. Szeptember elején Eric Lambin, az Európai Bizottság egyik tudományos főtanácsadója a European Science-Media Hubnak nyilatkozott az EU fenntartható élelmiszer-fogyasztásával kapcsolatos elképzeléseiről. Az interjúban többek közt említést tett arról is, hogy támogatja a nagy vöröshúsfogyasztó országok megadóztatását.

Nem ez az első ilyen állítás: 2020-ban a Tapp Coalitie nevű holland civil szervezet ugyanezzel az ötlettel állt elő, feltételezhetően az EU „Termelőtől a Fogyasztóig” stratégiája által inspirálódva, mivel ez a javaslat nagy valószínűséggel az Európai Bizottság 2024 utáni, jövőbeli kezdeményezéseihez kapcsolódik.

A kérdéssel az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló ”Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport is foglalkozik. Jacek Zarzecki, a Copa-Cogeca Marhahús Munkacsoportjának alelnöke négy konkrét okot jelölt meg, amiért ellenzi a vörös húsra – vagy egyébként bármilyen más színű húsra – kivetett európai adó leegyszerűsítő ötletét.

1. Az alapvető fogyasztási cikkekre kivetett adók nem túl eredményesek. A hús alapvető árucikk, a fogyasztó számára egy adott húsfajta egyetlen valódi helyettesítője kizárólag egy másik húsfajta. A hús súlyos megadóztatása ráadásul igazságtalanság lenne és megakadályozná, hogy a megélhetésért küzdő rétegek a kiegyensúlyozott étrend ezen tápláló összetevőjéhez hozzájussanak. Egy folyamatosan emelkedő inflációs környezetben egy ilyen intézkedés kettős büntetést jelentene a leginkább érintett csoportok esetében. A húsadó ötletgazdái szerint a beszedett bevétel egy része a "fenntartható élelmiszer-választás" támogatását szolgálná, de milyen kritériumok alapján lehetne ezt megtenni anélkül, hogy az intézkedés teljesen igazságtalanná válna? A húskészítmények helyettesítése, kiváltása várhatóan a növényi alapú imitátum termékek számára is előnyös lesz, amely termékek sok esetben magasan feldolgozottak, és sokkal „zsírosabb” árrést kínálnak egy maroknyi vállalat számára.
2. A hústermékekre kivetett adó ellehetetlenítené az állattartást Európában. Az EU mezőgazdasági földterületeinek 29%-a marginális terület, ahol a szántóföldi növénytermesztés környezetvédelmi és éghajlati szempontból gyakorlatilag lehetetlen. Az európai állattenyésztők vezető szerepet játszanak a legelők fenntartásában és a bozótos területek karbantartásában, a nyári erdőtüzek terjedésének megakadályozásában. Emellett a gazdálkodók nap mint nap lépéseket tesznek a gazdaságaik átalakítása érdekében. A hústermékekre kivetett adó megbénítaná az erőfeszítéseket és olyan piaci jelzésként hatna, amely egyszerűen veszteségessé tenne minden beruházást. Ez tovább súlyosbítaná a vidéki elvándorlás és a generációváltás amúgy is kritikus problémáját.
3. A húsadó támogatói hajlamosak elfeledkezni az állattenyésztést globális gazdasági kontextusáról. Egy ilyen adó minden bizonnyal ahhoz vezetne, hogy termelésünket harmadik országokba helyeznénk át. Ugyanakkor, ha az állattartó gazdaságainkat elveszítjük, hogyan biztosíthatjuk, hogy szabványainkat más tagállamok betartsák és ellenőrzési rendszereinket tiszteletben tartsák?
4. Egy másik alapvető tény, amelyet a vita során figyelmen kívül hagytak, hogy egy ilyen adót nem lehetne európai szinten alkalmazni anélkül, hogy az ne lenne ellentétes az uniós szerződések szellemével. Az adózásra vonatkozó jogkörök a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartoznak. Ezenkívül az Európai Unió működéséről szóló szerződés39. cikke egyértelműen kimondja, hogy a Közös Agrárpolitika célja az élelmiszer-ellátás biztosítása, valamint annak garantálása, hogy az élelmiszerek elfogadható áron jussanak el a fogyasztókhoz. Egy olyan időszakban, amikor a bevásárlókosár tartalmának átlagára rendszeresen emelkedik a tagállamokban, amikor már tudjuk, hogy a meglévő „Termelőtől a Fogyasztóig” stratégiai javaslatok további áremelkedéshez fognak vezetni, hogyan ösztönözhetnénk további drágulást egy, az összes húskészítményre kivetett, 10%-ot meghaladó adóval?

Az európai húsadó ötlete mögött nincs semmilyen háttértanulmány, Jarek Zerzecki szerint ez a vita annak a folytatása, ami Brüsszelben az elmúlt néhány évben a „Termelőtől a Fogyasztóig” stratégia körül zajlott. Különösen kiábrándítónak tarja, hogy egy ilyen állítást az Európai Bizottság egyik tudományos vezetője – aki a növényi alapú imitátum termékek és a laboratóriumban tenyésztett hús támogatásáról ismert – is magáénak vall.

A szakember okfejtésével a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is egyetért és elítél minden olyan kezdeményezést, ami az európai, s így a magyar állattenyésztést is negatívan érinti.

Jacek Zarzecki magyar nyelvre fordított nyilatkozatának teljes szövege elérhető a NAK honlapján.