Mezőgazdasági termelés

A tenyészértékbecslési és ivadékvizsgálati rendszer igen bonyolult folyamat. A modern nemesítés elképzelhetetlen lenne e módszerek nélkül.

 

(A modern állattenyésztés... c. cikk folytatása)

Hazánkban az árutermelő tenyészetek gazdái sokféle irányelvet képviselnek. Abban azonban mind egyetértenek, hogy a jó minőségű (magas áron értékesíthető) áruhoz megfelelő tenyészalapanyag szükséges. A tenyészállat-előállítók és a törzstenyészetek igyekeznek ezeket az igényeket kielégíteni. Nem véletlen, hogy ezen a piacon az apai vonalként használt francia fajták dominálnak, mivel ezek terminál, befejező fajták. Ráadásul egy állományban 30-50 nőivarú állatra (tehénre vagy üszőre) használnak egy vagy két tenyészbikát, mely minden nőivarú állat után született utódokba örökít. Vagyis egy-egy rossz tehén egy-egy utódba örökíti problémás tulajdonságait, egy rossz bika azonban számtalanba. Éppen ezért fontos, hogy a bikák minősítése korszerű, ugyanakkor közérthető legyen. Ehhez a legegyszerűbb módszer az egyedek indexálás alapján történő sajátteljesítmény vizsgálata. Hazánkban a legtöbb szakmai szervezet ezt alkalmazza.


Indexálás


Az indexek kialakítása az egyes tulajdonságok mért, valamint pontozott értéke, illetve az ettől való százalékértékben kifejezett eltérés. Minden vizsgált tulajdonságra külön kell számítani állomány átlagot és országos átlagot, ez alapján pedig külön-külön indexértéket. Ezeket az értékeket a sajátteljesítmény-vizsgálati lapon tünteti fel a teljesítményvizsgáló szervezet.

Részlet a Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesületének STV minősítő lapon feltüntetett adatairól

Az ábra alapján a 205 napra korrigált súlyhoz (262 kg) 108-as, és 91-es index tartozik, ami azt jelenti, hogy a választott egyed korrigált választási súlya a tenyészetben, a bikák átlagos eredményénél 8%-kal jobb, ugyanakkor az országos átlagnál 9%-kal rosszabb. Ez a két mutató nem csak a bikáról, hanem a tenyészetekről is információt ad, ha a vásárló ezt megfelelően tudja értelmezni.
Természetesen nem csak a bikák tulajdonságaira lehet index-szisztémát kialakítani. A nőivarban is fontos ez a metódus, mert bizonyos „képességek” örökítése kulcskérdés a jövőre nézve. Ilyen tulajdonságok pl. a szaporaság, melyet a könnyűellések gyakoriságával és a két ellés közt eltelt idővel reprezentálunk legtöbbször. De nagyon fontos a borjúnevelő képesség is. Ez utóbbit az évek során felnevelt borjak választási súlya alapján értékelünk és indexálunk. Noha ehhez szükség van a tehenek megfigyelésére, az ellési paraméterek lejegyzésére és a választott borjak egyedi mérlegelésére. Tapasztalataink szerint azonban ezeket az adatokat nagyon kevés tenyésztő gyűjti és őrzi meg.


Küllemi bírálati kontroll


Akár a mért tulajdonságokat, a konformációt is értékelni kell. Ezt minden teljesítményvizsgáló szervezet elvégzi a tenyészbikák minősítésekor. Az egyik legfontosabb összetevője ez a minősítésnek, hiszen nemcsak mintegy leíró szakmai jellemzése a tenyészbikának, hanem alkalmasságának feltétele is.

A küllemi bírálat lényege, hogy információt ad a tenyészbika kinézetéről, ezzel beosztva azt tenyésztípus vagy végterméktípus kategóriákba. A bírálati pontok olyan küllemi jegyeket értékelnek, melyeknek kulcsszerepe van a termelésben, vagy a hosszú hasznos élettartamban. A vizsgált tulajdonságokat a húsmarha esetén három nagy csoportra lehet osztani. Az első csoportba olyan küllemi jegyek tartoznak, melyek a végtermék (a vágott féltest) méreteit prognosztizálják. Ilyen például a hátszélesség, háthosszúság, ágyékvastagság, combkerekség, combszélesség. A második csoport az úgynevezett hosszú hasznos élettartamra enged következtetni (segítségével azt becsüljük, hogy egy-egy tenyészbika milyen hosszú ideig használható.).

Ezeket használati érték tulajdonságcsoportnak hívjuk. Ide tartozik a lábszerkezet, felső vonal, csontfinomság. Végül a harmadik csoport a reprodukciós tulajdonságok örökítésének becslésére szolgáló tulajdonságok összessége. Itt példaként a farlejtést, csípőszélességet, ülőgumók közti távolságot lehetne megemlíteni. Nem nehéz belátni, hogy egy gazdaságban olyan tenyészbika használata, amely hasonló értékeléssel rendelkezik jóval „biztosabb” a minőségi előrehaladás valószínűsége.

Méretfelvétel a központi sajátteljesítmény során (Forrás: LBTE 2019.)


Az ivadékvizsgálat


A tenyészbikák nagy része, mely a nívós törzstenyészetekben lát napvilágot, olyan párosításokból származik, ahol legalább az apai oldalon ivadékvizsgálati eredményekkel találkozunk. Ezek többnyire mesterséges termékenyítés eredményeképp fogannak, amihez a húsmarhatenyésztésben legtöbbször külföldi szaporítóanyagot használnak a tenyésztők. Mivel ezek a tenyészbikák világszerte forgalomba kerülhetnek, a forgalmazók nem elégednek meg mindössze a sajátteljesítmény-vizsgálati adatokkal, hanem inkább ivadékvizsgálati (ITV) indexekkel kívánják „elvarázsolni” a vásárlókat. Az egyik legkiemelkedőbb ITV szisztémát Franciaország alkalmazza Európában. Itt az elit bikák központi sajátteljesítmény-vizsgálata után a szaporítóanyag-termelő cégek megvásárolják a bikát, és a termelt spermával különböző farmok teheneit inszeminálják.

Ez azt jelenti, hogy minden bika szaporítóanyagával első körben 25-35 tehenet termékenyítenek, és vizsgálják a születendő borjak eredményeit. Az értékek IBOVAL-index (Indexation des Bovins Allaitants) néven ismertek, mely a találomra kijelölt tehenek termékenyítése után születő borjak születési és választási adatait tartalmazza. A részben mért, részben pontozott tulajdonságok alapján indexet számítanak a könnyűellés gyakoriságára (IFNAIS), súlygyarapodásra vagy más néven növekedési erélyre a választásig (CRsev), a vázfejlettségre (DSsev), az izmoltságra (DMsev), valamint az ellés anyai hatására (Avel), mely elsősorban az anya anatómiájából következik, illetve az anya tejtermelésére (Alait) választásig.

Utóbbi kettőre azért van szükség, mert az anyák ezen indexei hosszútávon elárulják, hogy a borjú születésére milyen hatással van maga a borjú mérete, illetve az anya anatómiai állapota (értelem szerűen ebből csak a borjú mérete függ a bikától), valamint választási eredményeit mennyiben befolyásolja a növekedési erély (mint genetikai hatás) és az anya tejtermelő-képessége (mint környezeti tényező).  Az indexek ilyen aspektusból történő megközelítése el tudja választani a tényleges eredmény vonatkozásában a genetikai potenciált a környezettől.

Az IBOVAL index értékek eloszlása a tesztelt egyedek létszámának arányában (2016). (Forrás: Créalim)


Minősítés a felnevelés után is


A francia ivadékvizsgálati rendszer második lépése a hústremelési, és vágóérték index meghatározása (Les index d’aptitudes bouchères).  Az egyes tesztelt tenyészbikák után született utódok IBOVAL indexálása után a hímivarú egyedeket meghizlalják, majd vágóhídon levágják, és a féltesteket a minősítik. Néhány értékmérőt még az élő állaton vizsgálnak, mint például a súlgyarapodást (CR) – hasonlóan a hazai STV rendhez – vagy az izmoltságot (DM), ahol a hát-, és farizom konformációját pontozzák. A 100 pont itt is az átlagértéket jelenti. A vágott féltestet ezután minősítik, ahol nézik a súlyát (PCAR), formáját (CONF), ezen kívül a faggyútelítettséget (GRAS), végül a hús színét (COUL). A vágott féltest végső minősítését a szintetikus hústermelési index (IAB) adja. Óriási jelentősége van annak, hogy a központi STV-t végzett, minősített tenyészbikák – amelyek spermát termelnek – számos utódának ismert a vágóértéke.
Bár hazánkban ezeket az eredményeket kevésbé figyelik a tenyésztők, hiszen a hazai, valódi húsmarhavágás nagyon kis volumenű, ezért kevés embert érdekelnek a végsúlyra hizlalt marhák mutatói – ami érthető – azok hasznából ugyanis a tartó és a tenyésztő nem profitál. Ellenben azokban az országokban, ahol a húsmarha-termékpálya a születő borjútól a vágott féltestig folytonos, a végtermék bikák, és utódaik vágóértékének rendkívüli jelentősége van.  
Az ivadékvizsgálat harmadik eleme az apák nőivarú utódainak anyai tulajdonság-indexálása. Ilyenkor az IBOVAL indexekkel rendelkező nőivarú utódokat üszőnevelő telepen, azonos körülmények között felnevelik és különböző tenyészbikák (tesztbikák) spermáival termékenyítik. Sajnos ez időigényes folyamat, hiszen mind a Limousin, mind a Blonde d’Aquitaine esetében az első ellés általában 29-35 hónapos korban aktuális. Az ITV állomásokon különösen odafigyelnek a 20-24 hónapos tenyésztésbevételre, ugyanis a korai ellés által okozott esetleges negatív fejlődés és negatív borjúnevelési képesség (vagy az újravemhesülés hiánya) negatívan befolyásolja a teszteredményeket.

A termékenyítéskor vizsgálják a fertilitást (IFER), a vemhesség után, elléskor indexálják a könnyűellési arányt (IVEL), a borjú hízékonyságát, gyarapodóképességét és vázfejlettségét (IMOCR), a borjú 120 napra korrigált súlya alapján pedig az anya tejtermelésére (PLAIT) állítanak fel index értéket. Ezek együttesen adják az anyai tulajdonságok (IQM) mutatót, mely információt ad arról, hogy az egyes tenyészbikáktól milyen tulajdonságú nőivarú utódok várhatók.

Ivadékvizsgálati index eredmények a tesztállomáson és a vágóhídon (2018). (Forrás: EVOLUTION FRANCE)


Ismételhetőség


Az ivadékvizsgálatok esetén fontos az úgynevezett „ismételhetőség” (R) érték, mely a közölt indexek biztonságát jelzi. Ha ez a megbízhatósági érték R=0,99 (azaz 99%), akkor a becslés biztonsága magas. Ez akkor jelentkezik, ha egy tenyészbikának sok utódát tesztelték már, ugyanis kevesebb utóddal kisebb biztonsággal lehet tenyészértéket becsülni. Mivel a szarvasmarha egy évben általában egy borjút ad, így a biztonsági faktor értéke – nem meglepő – évről évre növekszik. Persze ez csak akkor eredményes, ha az ivadékok azonos körülmények között termelnek.

Magyarországon a tenyészbikák utódjainak eredményeit csak a törzstenyészeteknél tudjuk számon tartani, közülük sem mindenki szolgáltat adatot. Míg a tenyésztésre szánt bika utódok adatait az STV miatt pontosan ismerjük és indexáljuk, addig az üsző utódokról sokszor nem érkezik információ. A rendelkezésre álló adatok is sokszor torzítanak, mert némely tenyészbika szaporítóanyagát széles körben használják, másokét csak egyes farmokon. Ha például egy vagy két farmon tesztelnek bika utódokat, és odafigyelnek a takarmányozásra, akkor jó eredmények születnek, ellenben több farmon – a tenyészetek vegyes technológiája, eltérő takarmányozási programja miatt – szélsőségesebb eredményeket mérhetünk.

Ezt nevezzük „farmhatásnak”. Így egyes bikák utódait nehéz hazánkban összehasonlítani, ezért nem lehet biztonságos tenyészértéket becsülni az ivadékok alapján. A megoldást a francia rendszerhez hasonló központi ITV rendszer jelentené, de ennek fenntartása és működtetése nagyon sok pénzbe kerül. De nem a költség volumene az egyetlen probléma. Láthattuk, hogy a folyamat nagyon időigényes. Mivel a szarvasmarha generációs intervalluma magas, rendszerint 4-6 évbe telik, mire értékelhető eredményeket kapunk egy-egy bika után. Mire a megbízhatóság eléri a 99%-os szintet, akár 9 év is eltelhet a tesztelt bika szaporítóanyag termelésbe állításától.


Genomikai értékbecslés


Napjaink vívmánya, a genomikai tenyészértékbecslés mára egyre nagyobb teret hódít. Noha nem helyettesíti az előbb említett ITV-t, mégis egyre többen kérik tenyészbikáik genomikai vizsgálatát. A módszer lényege, az örökítőanyagot tartalmazó szövetminta segítségével meghatározzák a DNS bizonyos pontjain megtalálható SNP (single nukleotid poliformizmus) adatokat, melyek segítségével teljesítményadatokra következtetnek. Ehhez a vizsgáló szervezetnek adott egy nagy állatlétszámból álló referenciabázis, melynek a DNS-en lokalizált SNP adatai ismertek, valamint az ehhez tartozó fenotípusosan mért és bírált értékmérők eredménye is rendelkezésre áll. A vizsgált minta genetikai markereinek adatait megállapítják, tipizálják, majd megkeresik a referenciabázisban, hogy mely egyedek csoportjában találják a leginkább hasonló SNP adatokat. Mivel a csoportok adott értékmérői ismertek, megbecsülhető, hogy a mintaállatnak milyen értékmérői lesznek. Ez viszonylag gyors módszer, mert fiatalon elvégezhető. Itt a hosszú generációs intervallum adta időtartamot könnyedén „átugorjuk”, azonban fontos megjegyezni, hogy mindössze egy becsült adatot kapunk. Nyilván ezt a becslést követi valószínűleg a „végeredmény”, ám a végső megelégedés egyéb hatásoktól is erősen függ, például a környezettől! A genomikai értékre következtetni annál nehezebb, minél több gén határoz meg egy tulajdonságot. Éppen ezért a szarvatlanság megállapítása (homozigóta vagy heterozigóta) a legegyszerűbb, mert ez a tulajdonság monogénes, autoszomális kromoszómán lokalizálódik. Mivel egyetlen gént kell vizsgálni, 100% biztonsággal megállapítható a genotípus. Ez pedig az örökítés szempontjából fontos (különösen ott, ahol a genetikai szarvatlanság az egyik legfontosabb szempont). Míg a homozigóta domináns szarvatlan egyedek minden utóda szarvatlan lesz (bármivel párosítjuk), addig a heterozigóta szülők keresztezéséből akármilyen genotípusra számíthatunk (akár szarvalt egyed is).  Heterozigóta szarvatlan és szarvalt egyedek párosításából pedig 50% eséllyel születik szarvalt és szarvatlan utód..

A szarvatlanság öröklődési sémája (Forrás: Szücs Márton 2017.)

A többi értékmérő már jóval kisebb biztonsággal becsülhető. A vázfejlettség (DS), izmoltság (DM), súlygyarapodás (CR) sokkal összetettebb, sok gén által meghatározott tulajdonságok. A poligénes kombinációk varianciája igen magas, így a hozzájuk tartozó allélvariációk nehezen feltérképezhetők, mely a közreműködő gének számának függvényében változik. Nem szabad elfelejteni továbbá, hogy a küllemi és fejlődési tulajdonságok esetén a környezetnek is nagy szerepe van. Gondolunk itt a technológiára, a takarmányozásra, az éghajlati hatásra, és az állategészségügyi problémák befolyásolóképességére, melyek nagy mértékben hatnak a gének által irányított folyamatokra. (Ez a monogénes tulajdonságoknál, mint pl. a szarvatlanság – nem állnak fenn.)


Az örökölhetőség


 Azt, hogy egy-egy tulajdonság mekkora valószínűséggel öröklődik, mennyire függ a genomtól, az örökölhetőségi értékkel fejezzük ki. Azok az értékmérők, amelyeknek magas az örökölhetőségi értéke, tehát jól öröklődő tulajdonságok, kevésbé függnek a környezettől. Ilyen pl. az izmoltság. Közepesen öröklődik a vázfejlettség és a gyarapodóképesség (hízékonyság). Legkisebb az örökölhetősége a reprodukciós tulajdonságoknak, mint például a tejtermelés és az ellés lefolyása. A reprodukciós tulajdonságokat rendkívül sok gén határozza meg, melyek szinte végtelen rekombinációs variánsokat képesek alkotni. A pontos becsléshez éppen ezért nagyon nagy referenciapopuláció kell, melyek genomikai pontértékét mindig igazítani kell az ivadékvizsgálati eredmények átlagértékéhez. (könnyű ellés IFNAIS; gyarapodóképesség CRsev; izmoltság DMsev; vázfejlettség DSsev; csontfinomság FOSsev; utódok tejtermelése Alait; utódok ellésének lefolyása (AVel), másnéven anyai hatás az elléskor).

Az EVALIM pontok és az IBOVAL tenyészértékek összefüggése (Forrás: INGENOMIX 2017.)

A referenciapopulációt az EVALIM módszere szerint 10 részre osztják a DNS-SNP adatok alapján. Az 1-es csoporthoz tartoznak azok a mintájú állatok, amelyek a legrosszabb 10% fenotípusos eredményt produkálták az adott tulajdonságra nézve, míg a 10-es csoporthoz a legjobb 10% értéket mutatók. 10+ és 10++ csoportokat a legjobb 10% teljesítményen belül is elkülönítenek. Ez a jelzőszám azt mutatja, hogy a tenyészbika az adott tulajdonságra nézve a referenciapopuláció legjobb 5%, illetve legjobb 1% termelésű egyedeihez hasonlít leginkább DNS-SNP adatait tekintve. Vagyis ideális esetben, ha felnő az állat, hasonlóan jó termelést várhatunk. Az igen erős hangsúly azonban az „ideális esetben” kifejezésen van…


Hazai eredmények, célok


Első ránézésre a tenyészértékbecslési és ivadékvizságlati rendszer igen bonyolult folyamat. Nem véletlen, hogy az egyetemi képzésben ezt a tételt szeretnék leginkább elkerülni a diákok az állattenyésztési vizsgákon, ennek ellenére be kell vallanunk, hogy a modern nemesítés elképzelhetetlen lenne e módszerek nélkül. Már pedig a jó minőségű tenyészállatok előállításához és a genetikai előrehaladáshoz a nemesítés nélkülözhetetlen, ezért minden modern lehetőséget, eszközt meg kell ragadnunk állattenyésztésünk fejlesztéséhez. Tisztelt olvasók! Mit tehetünk mi törzstenyésztők, áruelőállítók? – A módszerek adottak, mindössze választanunk kell; melyik eséllyel kívánunk hosszútávon élni, hogy portékánk minősége javuljon, fejlődésünk egyre magasabb értékesítési árat realizáljon a minőségi tenyészállat-, és árupiacon…!

(Szücs Márton/NAK)

Címkék:

Kapcsolat

Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Székhely: 1115 Budapest, Bartók Béla út 105-113. (Bartók Udvar)

Adószám: 18399257-2-43

E-mail: ugyfelszolgalat@nak.hu

Zöld szám: +36 80 900 365

Személyes ügyfélfogadás

 

Ügyfélszolgálati irodák elérhetőségei

 

Őstermelői adatok lekérdezése