A húsmarhatenyésztés minőségi javulása alig képzelhető ma már el a modern, korszerű lehetőségek kiaknázása nélkül, melyek a teljesítményadatok elemzésére szolgálnak napjainkban.
(Kettős segítség a húsmarhatenyésztés minőségi fejlődéséhez c. cikk folytatása)
A módszerek és lehetőségek tárháza folyamatosan bővül, kérdés azonban, hogy az állattenyésztők mennyire tudják átvenni a technológia innovatív vívmányait, akarják-e egyáltalán követni az újszerű irányokat, van-e mód élni a modernizáció lehetőségeivel. Teljesen mindegy, hogy az állattenyésztés mely szegmensére tekintenek, akár a tartástechnológia, takarmányozás, állathigiénia kerül szóba, vagy éppen a tenyészértékbecslés, melynek fejlesztése a szakmai szervezetek kiemelt feladata. Az állattenyésztés irányítási és végrehajtási szereplőinek ebben ugyanúgy fogékonynak kell lenni, mint az ágazat oktatásában közreműködőknek, és maguknak a tenyésztőknek, illetve az őket kiszolgáló kereskedelmi és szolgáltatói szférának.
Az egyetemek az egyesületekkel szorosan együttműködve már húsz éve követik az értékmérők genetikai trendjének változását, örökölhetőségi értékeket és korrelációt számolnak a hazai húsmarha-populációban. Ezek eredményeit ma is használjuk a tenyésztési programok végrehajtásában.
A párosítási terveknek (főleg célpárosítások esetén) ez adja az alapját, főleg az induló anyaállomány kialakításakor, valamint azok továbbfejlesztésének érdekében. Ezzel nagyjából minden tenyésztő szembesül (vagy szembesülnie kellene) akkor, amikor nőivarú alappopulációját kialakítja, vagy éppen tenyészalapanyagot állít elő. Üsző- és tenyészutánpótlás esetén általában a vázfejlettséget növelik a tenyésztők, mely közepesen öröklődő tulajdonság, míg végtermék előállításkor az izmoltság a legfontosabb, mely azonban jól öröklődik. Ezért nem mindegy, hogy milyen bikát használunk a két különböző célra.
Napjainkban a szaporasági tulajdonságok (könnyűellés, tejtermelés) a legfontosabbak, melyek örökölhetősége kifejezetten alacsony, vagyis nagyon oda kell figyelni rájuk, ugyanis egy rossz konstrukció esetén kialakuló genetikai rekombináció „elszaporítása” az állományokban nagyon nehezen és hosszú idő alatt javítható ki ezen értékmérők tekintetében. Mit lehet tanácsolni ebben az esetben?
Először is azt, hogy a vásárlók mindig nézzék meg a vásárolt tenyészbikák teljesítményvizsgálati lapját, és lehetőleg ne vegyenek olyan állatot, ami nem rendelkezik ilyen okmánnyal. Ha ennek ellenére valaki központi lajstromszám nélküli, minősítetlen bikát akar venni, az sok olyan tulajdonságot szórhat el tenyészetében, ami később negatívan befolyásolja állományának termelését. Sőt, mire a gazda rájön, hogy probléma van, addigra már rendszerint késő, hiszen olyan genetikai anyagot szaporít, amely ellenőrizetlen környezetből került ki. Sokszor az ilyen „defektek” (pl. hibás láb, hát, rossz tejtermelés, gyenge fertilitás és ellenállóképesség) nem is az első generációban jelennek meg, hanem esetleg a nőivarú utódok termelésében realizálódik.
(A cikk folytatódik...)
(Szücs Márton/NAK)