Február 20–21-én tartotta rendkívüli ülését az Európai Tanács (EIT). Charles Michel elnök azzal a céllal hívta össze az uniós tagállamok vezetőit, hogy végre döntés szülessen az Európai Unió következő időszaki költségvetéséről. A felek a kétnapos diskurzust követően végül megállapodás nélkül álltak fel a tárgyalóasztaltól, és egyelőre azt sem tudni, hogy ugyanebben a körben mikor ülnek majd össze újra.
A tagállami hozzájárulások tekintetében még mindig nagyon eltérőek az álláspontok az országok között. A takarékos négyekként emlegetett Ausztria, Dánia, Svédország és Hollandia nem ért egyet az EIT ülésen javasolt bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,074%-os hozzájárulásával az uniós költségvetéshez, és nettó befizetőként ragaszkodnak annak 1 %-os mértékéhez. Ezzel szemben a Magyarországot is magában foglaló 17 tagú Kohézió Barátai – legújabb nevén Ambiciózus Európa Barátai – országcsoport, valamint az Európai Parlament továbbra is a GNI 1,3%-át gondolja elegendőnek ahhoz, hogy az EU következő időszakra megfogalmazott célkitűzései megvalósuljanak.
Németország és Franciaország egyelőre nem foglalt állást, de annyi bizonyos, hogy a franciák prioritásként kezelik az agrárpolitika költségvetésének szinten tartását. A kompromisszum elérése érdekében igyekeztek különböző engedményeket is tenni. Hollandia például 2021 és 2023 között megtarthatta volna a vámbevételei 25%-át, szemben a többi tagállammal, akik ebből csak 12,5%-ra jogosultak, illetve valamennyi takarékos ország 2020-ban visszakaphatta volna a nemzeti visszatérítés egészét. Azonban ez sem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a takarékos tagállamok engedjenek az álláspontjukból. A költségvetés mellett számos olyan, a közös agrárpolitikát (KAP) érintő kérdés is van, amelyet az Európai Tanács is megvitat. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb szinten, tehát a tagországok vezetői között folyik a diskurzus például a cappingre, a mezőgazdasági tartalékra, a pillérek közötti átcsoportosításra, valamint a nemzeti társfinanszírozásra vonatkozóan.
A KAP jogalkotási javaslatokról szóló egyeztetések ezzel párhuzamosan az Európai Parlamentben (EP) is zajlanak, de a trialógus tárgyalások megkezdéséhez szükséges pozíciót még ott sem sikerült kialakítani. Mindent összevetve joggal merül fel a kérdés, hogy mind a következő időszaki uniós költségvetés, mind az új KAP-ot meghatározó jogszabályok hiányában továbbra is csak a bizottság által javasolt egyéves átmeneti időszakkal számolhatunk-e. Az EP kijelölt rapportőre, Elsi Katainen az átmeneti rendelkezésre vonatkozó jelentésében már erre a kérdésre is kitért. Javaslata szerint amennyiben 2020. június 30-ig nem születik döntés sem az uniós költségvetésről, sem a KAP-reformról, és az szeptember 30-ig nem jelenik meg az Európai Unió hivatalos lapjában, úgy az átmenetre kétéves időtartamot kell biztosítani.
Ez ugyan még csak tervezet, de a költségvetésről és a KAP-ról szóló, továbbra is elhúzódó tárgyalások is egyre kevésbé teszik valószínűvé az egyéves átmenet megvalósítását. Egyelőre tehát még mindig nem tudni, hogy mikor lesz az EU-nak elfogadott költségvetése a 2021 és 2027 közötti időszakra. Figyelembe véve azonban a tárgyalások eddigi ütemét és a korábbi időszak tapasztalatait, elképzelhető, hogy a pénzügyi keretről már a következő, német elnökség alatt születik majd döntés, amely még tovább nyújtja az eddig is elhúzódó, KAP-ot érintő jogalkotási folyamatokat.
Horváth Dóra/NAK
