Kölcsönös megfeleltetés

Egyes támogatások teljes körű kifizethetőségének feltétele a már jól ismert kölcsönös megfeleltetés követelményrendszerének teljesítése. Ennek részét képezi a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (a továbbiakban: HMKÁ) előírásrendszere, illetve a Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK).

Fontos azonban, hogy az előírásokban ne csak a kötelezés tényét lássuk, hanem gondoljuk át, s alkalmazzuk gazdaságunkban, hiszen hosszútávon előnyünkre válik. Az előírásokból most a talaj fedésére vonatkozó részt ismertetjük.

„Fenn kell tartani a minimális talajborítást a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után,
- őszi kultúra vetésével,
- másodvetésű takarónövény termesztésével, vagy
- a tarló szeptember 30-ig történő megőrzésével vagy legfeljebb sekély tarlóhántás és ápolás, illetve középmély vagy mély talajlazítás elvégzésével, valamint a tarló gyommentes állapotban tartásával, kivéve a nitrátérzékeny területeken termesztett tavaszi vetésű kultúrák esetében, ahol a szintvonalakkal párhuzamos talajelőkészítő munkák elvégzése szeptember 1-től megengedett.”

Az előírások által részben megóvjuk talajainkat az eróziós hatásoktól, azaz talajunk földünkön marad, s nem viszi el a víz, a szél. A talaj fedésével az eróziós hatásokon túl óvjuk talajainkat a hirtelen lezúduló csapadék szerkezetromboló hatásától. Az elporosodott talajokban a víz tározása is csekély, továbbá csökken a talajélet, s nő az aszályérzékenység. Az élő gyökerek segítik a talajban a hasznos mikróbák életfeltételeinek biztosítását, esetileg a mélyen gyökerező másodvetések, vetések lazítják talajainkat.

A már betakarított növények tarlóját a rendelkezés szerint szeptember 30-ig – esetenként szeptember 1-ig – fenn kell tartani, sekély tarlóhántás és ápolás, középmély- vagy mélylazítás megengedett. Fontosnak tarjuk azonban a talaj nedvességmegőrzése és szervesanyagkészletének javítása, fenntartása érdekében a sekély tarlóhántás, majd lezárás elvégzését. A sekélyen hántott tarló, amelyre a tarlómaradványok részleges bekeverése és felületen maradása egyaránt jellemző, a vizsgálatok szerint átlagosan 6-36%-kal kevesebb nedvességet veszít, mint a bolygatatlan és fedetlen tarló. A tarlóhántás a nedvességtakarékos termesztési technológiák egyik legfontosabb eleme. A tarlóhántást a lazító-porhanyító műveletek elvégzésével egy időben gyengén tömöríteni is szükséges, tehát a felszínt le kell zárni. Így alakul ki az ún. második szigetelő réteg, amely egyben a szél szárító hatását is csökkenti. További cél a talaj biológiai tevékenységének előmozdítása. A nyirkos, kellően laza és levegős talajban a hasznos mikroszervezetek tevékenysége felélénkül.

Fontos azt felismerni, hogy a talaj megfelelő állapotában igen nagy mennyiségű víz tározására alkalmas, azonban ahhoz úgy is kell gazdálkodnunk rajta (eketalp réteg megszüntetése, szervesanyag-visszajuttatás, vízmegőrzést biztosító agrotechnikák stb.)

A leírtak átgondolása és alkalmazása mindenki számára kölcsönös előnyöket biztosít! A gazdálkodónak termékeny talaj, a víz helyben tartása, környezetnek a terhelések (por, sár, szermaradék stb.) minimalizálása.

(NAK /Sztahura Erzsébet)