Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A közép-európai húsmarhatenyésztés helyzetéről szólt az idei országos húsmarhatenyésztési tanácskozás. Többek között kiderült, hogy jelentős különbségek vannak az érintett országok támogatási rendszerei között.

Hagyományos országos húsmarhatenyésztési tanácskozását rendezte meg 2019. október 17-én, Keszthelyen a Pannon Egyetem Georgikon Kara, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ), ami egyvalami miatt mégis egyedi volt. Ritkán van arra mód, hogy közvetlen közép-európai húsmarhatenyésztési áttekintést kapjanak a szakmabeliek, hogy testközelből szembesüljenek a közeli versenytársak helyzetével, ám ezúttal a lengyel, a cseh és a romániai/erdélyi előadók hasznos(ítható) információkkal szolgáltak.

Bevezetőjében Wagenhoffer Zsombor, a MÁSZ ügyvezető igazgatója – a NAK országos állattenyésztési osztályának vezetője – a gazdák közös felelősségét hangoztatta. Ugyanis szerinte a jelenlegi állattenyésztés-ellenes mozgalmak éppen azokból a rossz példákból „táplálkoznak”, amelyekből világosan kiderül, hogy egyes gazdák alap állattartási dolgokat nem tartanak be. Hozzátette, egyes kirívó vágási esetek miatt – mint amilyen az év elején a lengyelországi volt – egy egész ágazat kerülhet kellemetlen helyzetbe, függetlenül attól, hogy az állattartók, tenyésztők jelentős többsége betartja az alapvető szabályokat.
– Indokolt rendet tenni a saját területünkön – jegyezte meg.

Jó magyar példa

Bár ez a lengyelországi példa valóban elrettentő volt, Jacek Zarzecki, a Lengyel Húsmarhatenyésztők és Marhahústermelők Szövetségének elnöke mégsem ezt nevezte hazája ágazatának legkomolyabb problémájának. Hanem azt, hogy – például Magyarországgal ellentétben – náluk nincsen egy egységes támogatási rendszer. Hiszen míg Magyarországon a termeléshez kötött hízottbika-tartást és a húshasznú anyatehén-tartást uniós és nemzeti forrásból is támogatják, addig egyetlen jogcímen, az anyatehenek után ad szerény juttatást a lengyel állam.
Hasonló a helyzet Romániában is. Mint Gál Attila, az Erdélyi Limousine Tenyésztők Egyesületének képviselője elmondta, náluk létezik az átmeneti nemzeti támogatás (ANT), ami viszont több sebből vérzik.

Ahogy fogalmazott, ennek odaítélésénél a 2013-as bázisévet veszik alapul, azok a gazdák kapják, akik akkor rendelkeztek minimum három egyed, 16 hónapos kort betöltött állattal, és akkor is kapják, ha azóta már nem is tartanak állatot. Szintén problémásnak nevezte, hogy ez a támogatás a kérelembeadástól számított körülbelül egy év múlva érkezik meg a gazdákhoz. Romániában van még a magyarországihoz hasonló felépítésű termeléshez kötött támogatás (SCZ) is, amire minden olyan aktív gazda jogosult, aki minimum tíz, maximum 250 húsmarhát tart. Jozef Kucera, a Cseh Szarvasmarhatenyésztők Szövetségének igazgatója e témáról csak annyit jegyzett meg, hogy az 1990-es években jelentős állami támogatások jutottak az ágazatnak, így ennek hatására gyorsan növekedett az állomány (jelenleg a tenyészbikák 85 százaléka belföldi tenyésztésű).

Ki mit tart?

A fajtákat tekintve Jacek Zarzecki megjegyezte, hogy Lengyelországban 15 húsmarhafajtát tenyésztenek, ezek közül a legnagyobbak a Limousine (75 százalék), a Charolais (10 százalék) és az Angus (4 százalék), a Blonde d’Aquitaine népszerűsége pedig egyre növekszik az utóbbi két évben. Azt viszont elismerte, hogy azért lehet jól eladni a lengyelországi állatokat, mert alacsony az áruk. Csehországban 23 húsmarhafajtát tartanak a helyi gazdálkodók, a legjelentősebbek a Charolais, az Aberdeen Angus és a Limousine. Gál Attila elmondása szerint Romániában a tenyészállat-értékesítés az egyetlen kitörési pont; az Angus az egyik legkedveltebb fajta, amit nagy számban adnak el Magyarországra is. Hozzátette, emellett egyre nagyobb az igény a Charolais és a Limousine tenyésztése iránt. Mint mondta, a román kormány adózási kedvezményeket tervez bevezetni az értékesítési szövetkezetek számára, és ha ez megtörténik, a húsmarhatenyésztés helyzetét is javíthatja.

Eltérő célok

A jövőről szólva, a közép- és hosszútávon megoldandó lengyelországi feladatok közé sorolta Jacek Zarzecki a húshasznú és főként a fajtatiszta állomány, valamint az anyatehén-állomány növelését; a vágómarhák hízlalását 550-770 kg élősúlyig; a marhahús-feldolgozással foglalkozók integrálását; a hasznossági tenyészértékek és a genomika alkalmazását; az árverések és a közvetlen értékesítések megszervezését; a húsmarhaágazati közvetlen támogatások bevezetését, valamint az árutermelő csoportok létrehozását. Továbbá megjegyezte, hogy a lengyelországi tenyésztőket is károsan érintheti az Európai Bizottság és a Mercosur-államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás, ezért a szövetség kérni fogja erről az új lengyel kormány állásfoglalását.

Csehországban is van tennivaló bőven. Jozef Kucera szerint – többek között – szükséges bevezetni a teljesítményvizsgálatokat, a küllemi bírálatokat, a tenyészérték-meghatározásokat, a törzskönyvezést, javítani kell az ágazati marketinget és létrehozni a Fiatal Tenyésztők Klubját.

A MÁSZ-igazgató szerint Magyarországon a mennyiségi növekedés után most a minőség emelése a cél. Hozzátette, a gazdálkodóknak és szakmai szervezeteknek hatékonyabban kell a közösségi médiát használni, hogy az emberekhez jobban eljussanak az állattenyésztést érintő információk, üzenetek.
– Elszakadtunk a természettől, az agráriumtól. Ezeket az információkat újra vissza kell hozni a köztudatba.

(nak.hu/RF)