Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Hektáronként 150 ezer forint plusz árbevételt kell elérni a jövedelmező gabonatermesztéshez, különben nagy baj lesz! – nyilatkozta a Top Agrár magazinnak Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége, valamint a NAK szántóföldi osztályának elnöke. Ő 2022-2023-ra már sokkal kevesebb EU-pénzzel számol.

Hó alatt a határ, de sokfelé a repce, a búza sem kelt ki időben. Milyen az országos kép?

2018 száraz, rendkívüli év volt szántóföldi növénytermesztésben. Az is kérdéses volt, hogy a száraz őszön elvessünk-e időben. Végül a termelők 99%-a – a szokásosnál egy hónappal korábban – a porba vetett, hogy adjanak esélyt a búzának, ami sokfelé csak november végén, december elején kelt ki. De a mintegy 300 ezer hektár repcét nagyon megviselte az őszi szárazság. A szövetség több tagjánál egyáltalán nem kelt ki még a felülvetés sem. A felmérésünk szerint a repcénél a vetés csak 50%-a jó állapotú, a másik fele közepes vagy gyenge. Előrevetíti, hogy tavasszal akár 50-60 ezer hektárt is ki kell tárcsázni. A búzavetések állapota nagyjából egyharmad-egyharmad arányban jó, közepes, illetve gyenge. A kenyérgabonával nem lesz probléma.  

Már 2018-ban is kevesebb, mint ötmillió (4,84 millió) tonna búza termett, alig több mint öttonnás (5,1 t/ha) átlaggal. Elégedett?

Szerintem meg lehetünk vele elégedve, mert nagyobb terméskiesés is lehetett volna. A rendkívül száraz, csapadékmentes tavasz miatt minden nyári betakarítású növényből 2018-ban 200-300 ezer tonnával kevesebb termett országosan. A búza össztermése is csak 200300 ezer tonnával kevesebb az előző évinél.  

Tényleg visszavonulóban a hazai búzatermesztés, ezért csökkent egymillió hektár alá a vetésterület?  

A búzának 2012-ben volt utoljára jó ára, 2013-tõl évi 10-10 ezer forintot csökkent a bázisár, míg 2017-ben tonnánként 40 ezer forintot ért el. A termesztés gazdaságosságával súlyos gondok lettek emiatt. Aki csak az országos átlagon termelt, annak sokszor veszteséges volt a szántóföldi növénytermesztés, ezért kerestek sokan más, rentábilisabb kultúrákat. Az átlagos hozamokkal az elmúlt három évben a szántóföldi növénytermesztés önmagában nem biztos, hogy nyereséges volt.

Az öttonnás búzaátlaggal nem is csoda, ha a bőtermőkkel és a hibridekkel rossz évben is 8 tonnát takarítanak be, a jobbakban meg tízet – de milyen jövedelemmel?  

A szántóföldi gabonatermesztők következő nagy kihívása, hogy a 2020-as évek közepére hektáronként legalább 100-150 ezer forinttal növeljék az árbevételüket. Ehhez a jelenleginél 3 tonnával nagyobb átlagot kell elérni. Magyarországon a gabonatermesztők egytizede már stabilan képes 8-10 tonnát betakarítani, de az 5 tonnás átlagon termelőknek fel kell zárkózni ehhez a szinthez, ami egyáltalán nem elérhetetlen. A 3 tonnás plusszal a hektáronkénti 350 ezer forintos árbevételük már elérhetné a 450-500 ezer forintot.  

Mi kell hozzá?

Technológia, genetika és nagyobb inputráfordítás.

Közülük a genetika a szűk keresztmetszet, vagy a búza esetében a 30%-os „visszavetés"?

Ez sem teljesen igaz, mert még mindig van „fekete" vetőmagforgalom is. Olyan is, aki eleve vetőmagot termel, így magának is előállítja, bár nem szemlézteti, és nincs fémzárolva. Fajtauntság sem lesz, mert évente cserélgeti a „saját vetőmagot" a szomszédokkal.

A technológiával nincs baj?  

Át kellene gondolni a beruházásokat, hogy a termelők ne csak pótolják az elöregedő gépeket, hanem ehelyett haladó technológiát szerezzenek be, amivel a következő évtizedek eredményes gazdálkodását is megalapozzák. A gép- és a genetikai beruházásokban nem lehet már megállni, mert aki akár csak egy percre hátradől, lemarad. Mindenkinek el kell dönteni, melyik mellett teszi le a voksát. A sort kezdheti akár az öntözéssel is...  

Önmagában vagy a precíziós gazdálkodással, illetve a digitalizációval?  

A munkaerőhiány a technológiai fejlődés fő hajtóereje, ha akarjuk, ha nem, el fogja hozni az agrárdigitalizációt.

Ezért sürgető, hogy elérjük a plusz 3 tonnát, legyen miből gépet venni?

Ha nem érjük el, akkor itt nagy baj lesz!

Azért, amit Győrffy Balázs NAK-elnök állít, hogy területalapú támogatás nélkül a gazdák majd’ kétharmada veszteséges lenne? Tegyük hozzá, könnyen lehet is, ha kevesebb lesz 2020 után az EU-támogatás.

Ki merem mondani, hogy nagyjából 2022-2023-ra ezzel kell számolni, ezért kell növelni az árbevételt.  

Mennyit ront a jövedelmezőségen, hogy egyre több fontos növényvédőszer-hatóanyagot tiltanak ki a szántóföldről?  

Kimondhatjuk, hogy a növényvédőszer-hatóanyagok engedélyezése az EU-ban politikai üggyé vált. Politikai kérdésként kezelik, mint a glifozát öt évre szóló újraengedélyezését, amit a nemzetközi agrárpolitika legnagyobb eredményének tartok 2018-ban, amibe amúgy a német szakminiszter bele is bukott. Nem követte az utasításokat, és nem szakmai, hanem politikai oldalról közelítette meg a glifozát ügyét. De így is csak öt évre engedélyezték, miközben minden dokumentum, vizsgálati eredmény azt támasztja alá, hogy maradhatott volna újabb 15 évig. Azt is jelenti, hogy az EU nem mindig segíti a termelés versenyképességét, hanem társadalmi, politikai szempontoknak is próbálja megfeleltetni.

A szakmában azt beszélik, a glifozáttal valójában a hatóanyagra rezisztens GMO-s fajtákat akarták az EU-ból száműzni, de így a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték volna, miután a modern genomszerkesztés – az Európai Bíróság szerint – GMO-nak számít, azaz nálunk tilos szántóföldön használni. Hogyan lehet akkor a klímaváltozásra, az új kártevők megjelenésére gyors genetikai választ adni?  

A mi olvasatunkban csak addig számít GMO-nak, ameddig nem bizonyosodik be, hogy biztonságos. Ha ez bebizonyosodik, majd nem számít annak! Csak még nincsen kidolgozva a szabálya annak, miként bizonyosodhat be, hogy egy génsebészettel létrehozott, hasznot hozó élőlény, fajta biztonságos-e.  

De addig szűkül a jövedelemmel termeszthető fajták, sőt kultúrák száma, marad az aszály, ami ellenére szépen termett a kukorica, néhol 14 tonna feletti átlaggal. Milyen költségekkel, jövedelemmel termeljük itthon, mit kell javítani?  

A kukorica művelési költsége hektáronként csaknem 400 ezer forint volt 2018-ban, ezért ennél a növénynél is mielőbb el kellene érni a 150 ezer forint pluszbevételt hektáronként a hosszú távon tartósan jövedelmező termesztéshez, de ez más szántóföldi kultúrákra is igaz. Ugyanaz a recept, mint a búzánál: technológia, genetika, inputok.

Ez hány tonnát jelent?  

Akkor lennék elégedett, ha 2025-ig legalább 10 tonnás átlagot érnénk el kukoricából országosan.  

Ehhez öntözni kellene, de elviseli ezt a többletköltséget?  

Az öntözést fejleszteni kell, és szerintem még a kukorica fogja leginkább elbírni ezt a költséget, főleg a vetőmagtermesztés.

Ahol nem tudnak öntözni, a „félsivatagokban", ott marad a napraforgó?  

Sajnos, az elsivatagosodás már nálunk is egyre nagyobb gond, például Közép-Magyarországon, a bácskai térségben. E térségben teljesen más növényeket kell termeszteni, más vetésforgóban. De a Duna-Tisza közén is volt egy terv, amivel a paksi erőmű éjszakai áramával juttatták volna el oda az öntözővizet.

Az energia amúgy is érinti a szektort, mert új uniós irány, hogy a szántóföldön ne üzemanyagot „termesszünk". Mit szól hozzá?  

Ez az elsőgenerációs bioetanol-üzemekre vonatkozik, de a három, itthon működő ilyen gyárra szükség van, mert a gabonatermesztőknek nagyon jó lehetőség! De ezek az üzemek is jobban megszervezhetnék az együttműködést a közelükben lévő állattartókkal. Az lenne az ideális, ha a közeli kukoricatermelők nekik adnák el a termést, és visszavásárolnák – a szállítási költség nélkül olcsóbb, GMO-mentes – fehérjetakarmányt, amit az állataival feletetnek.  

Meddig tartható, hogy a gabonaszükséglet kétszeresét termeljük meg, amit elegendő állatállomány híján, nagyobb hozzáadott értékű termék helyett olcsó „gyarmatáruként" visznek ki a multik?  
Jobb lenne, ha a kétharmadát itthon dolgoznánk fel, vagy „bőrben", termék formájában távozna, ehhez fejleszteni kellene az állattenyésztést, mert gazdaságossági és munkaerőproblémái vannak: itt is digitalizálni kell.

És a GMO-mentesség mekkora piaci potenciál a gabonaszektorban?  

Nagyon komoly fejlesztés kezdődött a GMO-mentes termékek előállítására itthon. Ezt kellene mielőbb guruló forintokra váltani, ami leggyorsabban a tejszektorban várható. Egy liter tejnél szinte csak pár fillér többletköltség lenne, ha az állatokat életük során GMO-mentes takarmánnyal etetnénk a GMO-mentes tej előállításához. De ehhez Magyarországon sosem lehet majd annyi fehérjenövényt termeszteni, mint amennyire szükség van. A legoptimistább becslés szerint is legfeljebb százezer hektáron tudunk majd szóját termeszteni. Országos átlagban hektáronként 3,5 tonnás hozammal is csak évi 350 ezer tonna szóját termelnénk meg, ami ugyan a duplája a 2018-ban termett 174 ezer tonnának, de csak a fele a 650 ezer tonnás szükségletnek. Ehhez az is fontos lenne, hogy a Magyarországon megtermelt szója nagy részét ne Németországból vásárolják meg jó előre.  

De itthon nincs extrahálóüzem, ami fel tudná dolgozni?  
Extraháló sincs. De a magyar feldolgozók sem tudják megfizetni a gazdáknak ennek a GMO-mentes prémiumterménynek a felárat. El kell érni, hogy a magyar szóját itthon használjuk fel, ne hagyja el az országot.

(forrás: Top Agrár)