Nagyszabású húsmarhatenyésztési tanácskozás zajlott Lengyelországban, amelyen a Magyar Állattenyésztők Szövetsége is képviseltette magát. A segítségükkel készült el az elhangzottakról szóló összefoglaló első része.
2018. december 3. és 4. között a lengyelországi Serockban nemzetközi szakmai tanácskozást tartott a Lengyel Húsmarhaszövetség és lengyelországi Mezőgazdasági Termelői Szakszervezetek Szövetsége – a helyi agrártárca támogatásával –, amelyen jelen voltak az európai húsmarhapiacot meghatározó szervezetek döntéshozói és képviselői. Az eseményről több részben számolunk be: elsőként a húsmarhatenyésztési és a marhahústermelési szektor közötti általános összefüggések témakörben elhangzottakról.
Többek között Írországból, Dániából, Franciaországból, Ausztriából érkeztek előadók Serockba, akik több példát mutattak be arról, hogy a húsmarha-szektor elsősorban a marhahústermelés szempontjából hogyan épül fel, milyen marketingfogásokat építenek be a kereskedelembe, hogyan próbálják a gazdákat segíteni, hogy azok minél nagyobb jövedelemhez jussanak mindamellett, hogy rájuk egyre nagyobb teher hárul mind adminisztrációs szinten, mind a szakma egyéb kihívásainak szintjén. A fogyasztó, illetve az unió egyre több előírást és követelményt támaszt, és igen nehéz kérdésként merül fel több országban: hogyan lehet ezeknek az előírásoknak úgy megfelelni, hogy közben a jövedelmezősége megmarad az ágazatnak? Úgy tűnt a beszámolókból, hogy ezt a sarkalatos kérdést egyik országban sem sikerült még megoldani.
Erre a projektre létesült az ERBS (European Roundtabe for Beef Sustainability) platform, amely a fenntartható és jövedelmező marhahús-előállítást célozza. A csoport munkájában részt vesz a szektor számos résztvevője a termelőktől a kiskereskedőkig. Jane Duncan szakértő szerint a platformban a teljes termékpályára kiterjedő jövedelmezőség javítását vagy fenntartását vizsgálják, emellett arra is törekednek, hogy az egyes termékpálya-állomások a külvilág számára környezeti és társadalmi szempontból elfogadottá váljanak. Az előadó ugyanakkor elismerte, hogy nehéz országonként magas priorítású gazdasági fejlesztési célokat támogatni egy olyan Európában, ahol a termelési rendszerek az éghajlat is nagyon változatosak, ezzel együtt pedig a termelői környezet is különböző. Hozzátette, ezt kiegészíti az a kellemetlen jelenség is, hogy egyre több olcsó marhahús kerül a piacra, amely így árversenyre készteti a termelőket, az alacsonyabb ár pedig kihat a bevételre, a nyereségre, a jövedelmezőségre. Mindez rontja a termelési és tenyésztési kedvet is.
Az angol szakértő és John Clarck, a DG AGRI igazgatója eltérő véleménye nagyon érdekes volt abban a tekintetben, hogy míg az előbbi szerint a harmadik országokban érvényben lévő, kevésbé szigorú marhahús-előállítási szabályozás (minőségi, állategészségügyi és környezetvédelmi téren) miatt olcsó árut kerül az unió területére, addig az utóbbi szerint ettől a jelenségtől nem kell tartani, mert ilyen nem létezik. Úgy vélte, minden Európába érkező, harmadik országból származó hús és húskészítmény megfelel a szigorú európai uniós előírásoknak. John Clarck megjegyezte, mivel ezekben az országokban még az előírások betartása mellett is olcsóbban termelnek (első sorban Dél-Amerikában), az olcsóbb munkaerő és hosszabb legeltetési idők miatt kerül kevesebb pénzbe az egységnyi marhahús megtermelése.
Angus Woods, az Ír Farmerek Egyesületének elnöke azt mondta, hogy a termelés költségeinek különbségét a harmadik országokban a termelési feltételek és az agrárpolitika által irányított hatósági előírások kevésbé szigorú mivolta okozza. Azaz: nem azonosak a feltételek.
(nak.hu)