Méhek közt a mézről

Egy a méhész szakmát példaértékűen művelő családdal is volt időnk megismerkedni Csömörön, miközben a NAK és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület vezetője fontos dolgokat említett.

Szeptember első szerdája, kis utcából nyíló porta a főváros melletti Csömörön, a hajnali hűvös után ragyogó napsütés. Mervald József idén 76 éves csömöri családi méhészetében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület néhány munkatársa várakozik; az udvari kis tóban halkan csobog a vízesés, a felette átívelő fahídon keresztül pedig érkeznek a meghívott újságírók. Sajtótájékoztató – a méhészet aktualitásiról és a két szervezet együttműködéséről.

Házigazdánk lánya, Erzsébet kávét, mézes aprósüteményeket, nagy üvegbödönben mézes-citromos teát készít elő, s készséggel kínálja a betérőket. Közben kiderül, az egyik újságíró édesanyja az egykori HungaroNektár vállalatnál dolgozott, szóba kerül számos emlék és érdekesség. A rendezett, almával, körtével, szőlővel teli udvaron közel nyolcvan méhcsalád tagjai repkednek a kaptárak körül, duruzsolva, közelről meg-megvizsgálva a gyülekezőket. A vendégek egyöntetűen mondják: ez bizony egy különösen szép és exkluzív helyen, a méhek közt, érdekes témában tartott esemény – dicséret a szervezőknek, ötletgazdáknak.

A szálldosó méhektől sokan tartanak, de nyugodtan telik az idő. Nem kis izgalmat az ad, hogy kiderül, a kamarai fotós kolléga bizony allergiás a méhcsípésre, a hatása ellen adandó injekció pedig nincs nála – de közel van a kistarcsai kórház, nyugtatja magát és a többieket. Azért távozóban mindenki megjegyezte: ,,bátor voltál". Mert persze az igazi fotós közel megy a témához, még ha éppen több ezer méhről is van szó – bizonyítja ezt képgalériánk is.

Szoros együttműködésben

A sajtótájékoztatón Győrffy Balázs, a NAK elnöke méltatja a két szervezet együttműködését: az OMMÉ-vel évek óta dolgoznak együtt, az egyesület a 2012-13-as kamarai választásokkor a MAGOSZ szövetségese volt, az idén novemberi voksoláskor is közös listán indulnak. A kamara és az OMME korábban például az akác és az akácméz hungarikumként elismertetése során is szorosan összedolgozott, ahogy a növény invazív, irtandó listáról levételében is. Jelenleg egyebek közt az EU piacát ellepő hamisított, főleg kínai mézek ellen küzdenek közös erővel. Emlékezetes, 2015-ben a magyar méhészek Brüsszelben demonstráltak, a NAK akkor anyagilag is segítette őket ebben.

Persze, széles körű az együttműködés, a mézfogyasztás hazai népszerűsítésére is kiterjed, hangsúlyozva a közvetlenül a termelőktől vásárlást, ami a méhészeknek és a fogyasztóknak is előnyös. Egy adalék: a kamara által támogatott Mézes reggeli program keretében ötszáz iskolában közel százezer gyerek kóstolt mézet.

Mint a NAK elnöke elmondta, hamarosan létrehoznak az OMMÉ-val egy közös munkacsoportot, az elsők közt a mézbor, márc, mézsör és egyéb különleges termékek jövedéki helyzetének egzakt szabályozására dolgoznak ki javaslatot. Illetve a méhegészségügyi felelősi rendszer OMMÉ-hez áttételének lehetőségét vizsgálják meg.
– A NAK méhész mobilapplikációt is készít – árulta el Győrffy Balázs –, ezzel a termékpálya minden szereplője elérhető lesz, mint például műlépesek, anyanevelők, mézfelvásárlók, asztalosok, méhegészségügyi felelősök, üvegforgalmazók. (A sajtótájékoztató témái részletesebben itt olvashatók.)

Az olaszok több magyar mézet esznek a magyaroknál

A békés, halk zümmögéssel teli udvaron időközben mindenki megszokta a méhek társaságát, Bross Péter OMME-elnök mindenesetre elárulja: az itt is lévő krajnai pannon alfaj a legszelídebb a méhek közt. Ezért is az egész világot tekintve Magyarországon a legnagyobb a méhsűrűség: 12 méhcsalád jut egy négyzetkilométerre. Hazánkban mintegy húszezren tartanak méheket, évi 25-30 ezer tonna mézet állítanak elő. Az állatlétszám és a méhet tartók száma is megduplázódott a rendszerváltozás óta, 1,2 millió a méhcsalád. A magyar méz kétharmada exportra megy, zömmel Olaszországba, Németországba, Franciaországba, Ausztriába és – ki gondolná? – érdekes módon újabban Japánba. Az EU harmadik legnagyobb méztermelője vagyunk, és itt él a hatodik legtöbb méhcsalád.
– Amiben hatalmas a lemaradás, az a mézfogyasztás – hívta fel a figyelmet Bross Péter –, évi 0,7 kg/fő, szemben a nyugat-európai 2,5-2,7 kilós átlaggal. Viccesen, de valahol szomorúan megjegyzi: az olaszok ugyanannyi magyar mézet fogyasztanak, mint a magyarok…

Ellenben ami örömteli, a méhészeti egyesület idén 118 mézmintát vizsgált (boltokban, termelőknél), s mind magyar eredetű és természetes volt. Nagy szó ez, emeli ki az elnök, ugyanis korábban a minták 70 százaléka tartalmazott idegen anyagot. A NAK és a NÉBIH segítségének is köszönhető a mostani jó eredmény. Az idei évre térve részletezi, hogy a téli veszteség az elmúlt tíz év legnagyobbja volt, a repce rossz lett, az akác ellenben már jobb, a napraforgó pedig kiemelkedően jó. Összességében öt rossz esztendő után 2017-ben jót zárhatnak a méhészek.

Minden a helyére kerül

A hivatalos részt jelképesen lezárja egy fáról lehulló körte koppanása, a széklábak közt pedig tarka cica fut át. A szó a házigazda Mervald családi méhészetre terelődik. Tábla hirdeti: 1941 óta vannak méhek a portán. Mervald József nagyapja kezdett el méhekkel foglalkozni, házigazdánk 16 évesen vágott bele, 54 éve méhészkedik. A szerelem továbböröklődik, hiszen Erzsébet lányával közösen viszik a gazdaságot, valamint a napi munkába egy rokonuk is besegít.

Mint József meséli, bizony nem unatkoznak. Megjegyezte, ha azt hinné valaki, hogy az otthoni méhészkedés nagy szabadságot ad, azt ki kell ábrándítani. Kéthetes nyaraláson közel harminc éve volt, három napra is csak négy esztendővel ezelőtt tudott elmenni otthonról. A több lábon állás jó példája méhészetüké: a méztermelés mellett anyanevelők, műlépkészítők is, valamint gyertyákat, pempőt állítanak elő. A közel nyolcvan méhcsalád és az egyéb teendők kitöltik az egész évet. Március elején indul a méhészkedés, anyanevelés, a vevők kiszolgálása folyamatos – a termékeik 80 százalékát a háztól viszik el. Szeptember végén, október elején berepülnek a méhek, most az atkák miatt zárókezelésre is szükség lesz. Karácsonyig készítik a viaszt, az öntött és tekert gyertyákat, aztán márciusig a műlépet.

Példás a rend most is a portán, a gazda ide kapcsolódva elmondja: télre mindent úgy szoktak elrakni, hogy tavasszal csak elő kelljen venni. Mi, résztvevők pedig így raktározzuk el emlékezetünkbe ezt a csömöri pár órát, amikor egy szakmát példaértékűen művelő családdal is volt szerencsénk megismerkedni.

A képgaléria