Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A világ húsigénye folyamatosan nő, a kézenfekvő megoldásnak pedig a baromfi tűnik. Magyarországon is a baromfitenyésztés vált meghatározó állattenyésztő ágazattá.

A világ csirkehús-termelése és ezzel párhuzamosan a fogyasztás is az utóbbi két évtizedben dinamikusan emelkedett. A kereslet alakulása nemcsak a népesség, vagy a globális vásárlóerő növekedésén múlik, az egyes húsfélék fogyasztásával kapcsolatos táplálkozástudományi kutatások újabb eredményei, a „fogyókúraipar”, de még az állatjóléttel, környezetvédelemmel kapcsolatos fogyasztói nézetek változása is erősen befolyásolja. A globális csirkehús-termelés az elmúlt két évtizedben évi 6,4 százalékkal bővült, meghaladva bármely más állattenyésztési ágazat növekedését. 1990 óta a világ valamennyi régiójában jelentősen emelkedett az éves termelés: Brazíliában négy és félszeresére, 13,6 millió tonnára, Észak-Amerikában közel duplájára, 21,8 millió tonnára Nyugat-Európában közel másfélszeresére, 10,3 millió tonnára, Kelet-Európában 40 százalékkal, 3,8 millió tonnára.
Ez annak köszönhető, hogy az előállítást segítő genetikában és tenyésztéstechnológiában valóságos forradalom zajlott az elmúlt évtizedekben. A napi súlygyarapodás az 1960-as éveket jellemző 23 grammról napjainkra 58 grammra nőtt, úgy, hogy egy kilogramm hús előállításához 2,1 kilogrammról 1,5 kilogrammra szorították le a felhasznált takarmány mennyiségét. A termelés fajlagos vízigénye kétharmadára csökkent, és az elmúlt húsz évben a szektor környezeti terhelése több mint 20 százalékkal mérséklődött.
A prognózisok további jelentős, globálisan évi 3,6 százalékos növekedést jeleznek a következő évtizedre is. Az Európai Unióban a következő tíz évben mintegy 3,8 százalékos bővülés várható. A jövőben azonban számolni kell Oroszország önellátottságának növekedésével és Ukrajna európai jelenlétével a brojlerszektorban. Mindez erős versenyt jelent majd, amire fel kell készülniük a magyar termelőknek és feldolgozóknak.

Enyhe fordulat után

Magyarország állattenyésztése 1990-től kezdődően fokozatosan válságba került. A kedvezőtlen folyamatok az uniós csatlakozás után megerősödtek, és csak az elmúlt 3-4 évben volt enyhe pozitív fordulat. A támogatáspolitikai, piacvédelmi változások és az éles piaci verseny szinte teljesen átalakította a hazai állattenyésztés szerkezetét. Meghatározó állattenyésztő ágazattá a baromfitenyésztés vált, valamivel több, mint 38 százalékos részesedéssel, amit a szarvasmarha-ágazat követ 29 százalékkal. A sertéstenyésztés már csupán egynegyedét adja az állattenyésztés bruttó termelési értékének. A baromfiszektor vezető ágazata a brojlercsirke-tenyésztés, baromfihús önellátottságunk rég meghaladta a 100 százalékot.
Magyarországon a tyúkfélék állománya 2012-ig csökkent, az elmúlt három évben viszont növekedett és 2015-ben már meghaladta 32 millió darabot. A vízi szárnyasok közül mind a lúd-, mind a kacsaállomány csökkenő tendenciát mutatott, ahogyan a pulykaállományé is. Tavaly a teljes hazai baromfiállomány meghaladta a 40 millió egyedet. (A nagyobb európai versenytársainknál – Franciaországban, Németországban, Lengyelországban – négyszer, négy és félszer ennyi baromfit nevelnek és dolgoznak fel évente.)

A hazai baromfiipar valamennyi hústermelő alágazata stabil helyzetben van, ami annak köszönhető, hogy szervezett és tervezett maradt, és jellemzően magyar tulajdoni viszonyok között, 85-90 százalékban teljes, feldolgozók által koordinált integrációban működik. A termékpálya versenyképességének egyik legnagyobb akadálya, hogy az élőállat-termelés kevéssé hatékony, amit a súlygyarapodási és takarmányhasznosulási mutatók elmaradása a versenytársakétól, az elhullások és a ráfordítások nagysága is jelez. Utóbbinál az egyik legnagyobb gond, hogy a termelők zöme a piacról vásárol takarmányt, kiszolgáltatva a váratlan és szélsőséges terményár-, és a forintárfolyam-ingadozásoknak, amit az árakban nem, vagy csak részben tudnak érvényesíteni. A felvásárlási és feldolgozási átadási árak belföldön évek óta nem változtak érdemben, az exportpiacok léte, áralakulása a meghatározó. Mindezek ellenére már számos, világszínvonalon termelő telep van Magyarországon.
Az európai piacvezető csirkehús-előállító integrációkhoz képest mégis relatíve kicsik és elaprózottak vagyunk. Hazánkban évente mintegy 200 millió csirkét vágnak le. A legnagyobb, világszínvonalú – a Master Good Kft. által várhatóan napokon belül induló – csirkevágóhíd teljes kapacitása a bővítéssel mintegy 60 millió csirke vágására lesz alkalmas. Emellett 10-20 millió csirkét vág további 5 hazai vállalkozás, a többi feldolgozó azonban mind kisebb. Európában ezzel szemben 15, a Master Goodnál nagyobb integráció működik, de ezek több üzemben vágnak, és néhányan több országban is.

Mostohán kezelve

Nemcsak a nyugat-európai országok termelőihez, feldolgozóihoz, de Lengyelországhoz képest is versenyhátrányban vagyunk. A baromfiágazat hazai és nemzetközi versenyképessége hosszú távon csak akkor javítható, ha termékpályán a jövőben tovább fog növekedni a koncentráció, mind a vágóalapanyag-előállítási, mind a feldolgozási fázisban.
A baromfiágazat teljes termékpályáira kidolgozott fejlesztési terv szerint a versenyképességhez mintegy 280 milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség 2016-2020 között – ebből 220 milliárd az alapanyag-termelés és a 60 milliárd a feldolgozóipar igénye. Ötvenszázalékos támogatásintenzitás mellett mintegy 100-110 milliárd forint támogatás kellene a termelő vállalkozások, 30 milliárd pedig a feldolgozóipar fejlesztésére. A támogatási rendszer nem kezeli súlyának megfelelően az ágazatot: a valóban méretgazdaságos vállalkozások elesnek a következő versenyképességi ugráshoz szükséges támogatástól mind az élőállat-tartás, mind a feldolgozás terén.

(forrás: OTP Agrár)