Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A precíziós növénytermesztés elterjedését segítő legjelentősebb érv az alkalmazása hatására realizálható magasabb jövedelmezőség lenne – derül ki Agrárgazdasági Kutató Intézet „A precíziós szántóföldi növénytermesztés összehasonlító vizsgálata” című tanulmányából.

A precíziós szántóföldi növénytermesztés és talajkímélő művelés magyarországi elterjedtségének, illetve alkalmazás tapasztalatainak feltárása céljából az Agrárgazdasági Kutató Intézetben (AKI) kérdőíves felmérés készült 2016-ban a Tesztüzemi (FADN) hálózat szántóföldi növénytermesztő üzemeinek körében. A kutatás során többek között arra kerestek választ, hogy a magyarországi termelőknek megéri-e a precíziós technológiát alkalmazni, hiszen a szakirodalom eltérően vélekedik a precíziós növénytermesztés jövedelmezőségéről. A precíziós gazdaságok által a kérdőívre adott válaszokat összekapcsolták a tesztüzemi rendszer számviteli és gazdálkodási adataival, illetve az ágazati költség- és jövedelemelszámolási adatokkal.

Túl sokba kerül?

A többéves kutatás eredményeként megszülető, „A precíziós szántóföldi növénytermesztés összehasonlító vizsgálata” címmel megjelent könyvből kiderül, az AKI tesztüzemi rendszerében szereplő közel 1000 szántóföldi növénytermesztő üzemet kerestek meg, közülük 656 üzem adott választ. A válaszadók az egyéni gazdaságok 61,5 százalékát, míg a társas vállalkozások 65,6 százalékát reprezentálják. A kitöltők közül 45 üzem folytat precíziós gazdálkodást, 112 gazdaság pedig talajkímélő művelést (is) végez.
Szinte valamennyi válaszadó hallott már a precíziós és a talajkímélő technológiáról. Ismereteik elsősorban szaklapokból, internetes szakmai oldalakról és más gazdálkodóktól származnak, emellett kiállításokon, vásárokon, szakmai bemutatókon és szaktanácsadóktól tájékozódtak. Többségük a technológiák környezeti és gazdasági fenntarthatósághoz való hozzájárulását is elismeri, mégis számos gátja van a precíziós gazdálkodás elterjedésének. A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy a legfőbb akadályt a magas beruházási költség jelenti.

A válaszadók 12 százaléka – többségük kisméretű családi gazdaság tagja, egyéni vállalkozó vagy őstermelő – nyilatkozott úgy, hogy a technológia bevezetéséhez szükséges többletráfordításhoz nem áll rendelkezésére megfelelő finanszírozási lehetőség. A gazdák 15 százaléka – főként 200 hektár alatti vetésterülettel rendelkező gazdaságok – szerint gazdasági méretükhöz nem alkalmazható eredményesen a technológia. A tapasztalatok alapján az elérhető szaktanácsadás hiánya is hátráltatja a precíziós gazdálkodás terjedését hazánkban, a válaszok azonban ezt nem támasztották alá, vélhetően azért, mert a válaszadók többsége még nem alkalmazta ezt a gazdálkodási módot, így a szaktanácsadás szükségességével, illetve hiányával sem szembesülhetett.

Lassú felfutás

A válaszadók szerint a precíziós növénytermesztés elterjedését segítő legjelentősebb érv az alkalmazása hatására realizálható magasabb jövedelmezőség lenne. Ezt támogatná a kutatási eredményekkel alátámasztott jövedelmezőségtöbblet kimutatása. Fontos volna, hogy a termelők minél több és részletesebb információ birtokába juthassanak az új technológia bevezetésével kapcsolatban. Az elterjedést könnyítené továbbá, ha a technológia alkalmazását valamilyen támogatási konstrukcióval is segítené az agrárirányítás, illetve ha magasabb felvásárlási árat szabhatnának meg az előállított termékek jobb minősége okán.

A vizsgált gazdaságokban a precíziós növénytermesztést legkorábban bevezető üzem már 2004-ben megkezdte a technológia alkalmazását. A technológia terjedését lassú felfutás jellemezte, majd 2012-től folyamatosan növekedett a precíziós növénytermesztők száma, jellemzően 1-3 növénykultúrát bevonva a helyspecifikus technológia alkalmazásába.  

A válaszadók a 2014/2015. gazdálkodási évben 16 503 hektár területet műveltek meg precíziósan. A hagyományos szántóföldi növénytermesztési gyakorlathoz hasonlóan legnagyobb területen őszi búzát, kukoricát, napraforgót és őszi káposztarepcét termesztettek. A precíziós technológia alkalmazása a tápanyag-utánpótlásban és a vetésben volt a legjellemzőbb, kisebb szerepet kapott a növényvédelemben és a talajművelésben. A betakarításban terjedt el legkevésbé a precíziós gyakorlat, kivéve a repcét, amelynél a precíziós módon végzett betakarítás aránya 35,0 százalékot tett ki.

A technológiai elemeket tekintve az automata kormányzás volt a legelterjedtebb a vizsgált üzemeknél, ezt követte a sorművelés, majd a ráfedés- és kihagyásmentes vetés. Változó tőszámú vetést már jóval kevesebben alkalmaztak. A tápanyag-utánpótlásban szintén a sorvezető használata dominált, a kialakított zónákra történő, illetve a négyzetméterenként változó tápanyag-kijuttatás kevésbé volt elterjedt, viszont az alapműveléssel egybekötött tápanyag-kijuttatás a talajművelésben kimagasló elemnek bizonyult. A precíziósan végzett növényvédelemben közkedvelt volt a növényvédő szer mennyiségének változtatása, ezt követte a területileg differenciált kijuttatás és a növényvédelemmel egybekötött differenciált fejtrágyázás.

Jövedelmező

A válaszadók több mint fele a fajlagos jövedelmezőség kismértékű növekedéséről adott számot, míg 8,9 százalékuknál nagyobb mértékű növekedés következett be a technológia hatására. A megkérdezettek 11,1 százaléka kismértékű, 6,7 százaléka pedig jelentős csökkenést tapasztalt. A fajlagos költségek tekintetében már nem ilyen egységes a kép, a válaszadók 31,1 százaléka számolt be kismértékű, 20,0 százaléka pedig jelentősebb mértékű csökkenésről, míg 26,7 százalékuk költségnövekedést tapasztalt. A költségnövekedés azzal magyarázható, hogy mivel Magyarországon az inputfelhasználás szintje jellemzően alacsony, a precíziós művelési módra való áttéréssel szükséges azt növelni a kívánatos hozamok elérése érdekében. Ezen felül előtérbe kerülnek értékesebb, magasabb genetikai potenciával bíró fajták, amelyek gyakran magasabb költséget eredményeznek.

A munkaerő-felhasználásra vagy nem volt hatással a technológia bevezetése, vagy csökkentette azt. Az egy hektárra jutó munkaóra költsége a mintagazdaságok 22,2 százalékánál jelentősen csökkent. Hozamok tekintetében leginkább növekedésről számoltak be az üzemek, 46,7 százalékuk kisebb, 13,3 százalékuk nagyobb mértékű növekedést tapasztalt. A gazdálkodók 26,7 százaléka szerint a technológia bevezetése nincs hatással a hozamokra, és elenyésző volt azon üzemek száma, amelyek kisebb mértékű vagy akár jelentősebb hozamcsökkenést realizáltak. A minőség többnyire javult, 35,6 százalék pedig nem tapasztalt változást.

Az „A precíziós szántóföldi növénytermesztés összehasonlító vizsgálata” című könyv elektronikus letölthető a www.aki.gov.hu portálról.

(forrás: Agrárgazdasági Kutató Intézet)