Egy tanulmány megállapította, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása 50 év alatt 50 %-kal csökkent, mindamellett hogy a tejelő tehenek ugyanazt a mennyiségű tejet termelték. Ez az állattenyésztés, az etetési és tartási gyakorlat, valamint az állati genetika javulásának tudható be.
Egy liter tej előállítása Kaliforniában kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki, kevesebb földet és vizet fogyaszt, mint 1964-ben - jelentették a Davisi Kaliforniai Egyetem (UC Davis Állattudományi Tanszék) kutatói legfrissebb tanulmányukban.
– Összehasonlítottuk az 1964-et és 2014-et, és arra jutottunk, hogy 50 %-kal kevesebb üvegházhatású gáz állítódik elő azonos minőségű és mennyiségű tej előállítása során – mondta Ermias Kebreab professzor és Sesnon Endowed tanszékvezető.
A tudósok a tejelő tehenek életciklusának környezeti vizsgálatát végezték azok születésétől kezdve a tenyésztelep elhagyásáig. A tanulmány olyan inputokat tartalmazott, mint az állatok számára előállított takarmány, valamint a tej előállításához szükséges gépek és a szállításhoz való logisztikai körülmények.
A tehenek, az emésztésük folyamatának során egy erős üvegházhatású gázt állítanak elő, a metánt. A legnagyobb visszaesés, ennek a gáznak a kibocsájtott mennyiségében tapasztalható.
– A metán intenzitás keletkezésének csökkenése (vagyis az egy gallonra jutó metán kibocsájtás) elsősorban a jobb genetika, a tenyésztés javulásának, és az állatok jobb táplálkozásának köszönhető – mondta Kebreab.
Az iparban a vízfelhasználás 88 %-al sikerült visszaszorítani, köszönhetően a takarmánynövények nemesítésének, és az új növényi melléktermékek (pl.: mandulahéj) takarmányozásban való alkalmazásának. A háztartásban tartott állatok tejelésére használt víz szintén 55 %-al esett vissza.
Az egy liter tej előállításához szükséges földterület mérete 1964-hez képest szintén csökkent. Ez nagyrészt a növénygenetika és a termelési gyakorlat fejlesztéseinek köszönhető, amelyek azonos méretű földterületnél is növelték a gabona-, széna- és silótermelést.
– Akkora földméretet takarítottunk meg, amely megegyezik Connecticut méretével – mondta Kebreab.
Az elmúlt 50 évben a kaliforniai tejtermelés jelentős javuláson ment keresztül és fejlesztette az állattenyésztést, az etetési és tartási gyakorlatokat, valamint az állat- és növénygenetikát, valamint a növénytermesztési módszereket. A tehenek teljes üvegházhatású gázkibocsátása Kaliforniában összességében megnőtt, mivel egyre növekvő népesség táplálásához több tehenet kell igénybe venni. De a tehenek most sokkal több tejet termelnek. Az 1960-as években egy tejelő tehén évi 4850 kg tejet tudott termelni. Most egy tejelő tehén évente több mint 10 000 kg-ot képes előállítani.
A tudósok tovább folytatják munkájukat, és keresik, hogyan lehetne csökkenteni a tehenek által kibocsájtott metán mennyiségét. Egy korábbi tanulmányban a Kebreab és csapata megállapította, hogy a tejelő tehenek etetésekor kis mennyiségű Asparagopsis armata nevű tengeri moszatot takarmányukkal együtt adva akár 60 százalékkal is csökkenhet a metánkibocsátás.
Összességében sok vita folyik arról, hogy teheneknek milyen hatalmas a környezeti lábnyomuk, de csak nagyon kevesen veszik figyelembe, hogy az évek során mekkora változáson ment keresztül a tejipar, annak érdekében, hogy minél kevesebb káros anyag kibocsájtása lehessen.
Forrás: Newfood Magazin - Tóth Dénes/NAK