Cikksorozatunk V. részében felvezetőként már újat írni nem tudunk, így belecsapunk a közepébe. Mely makrotápanyag is az, melyről még nem beszéltünk? Igen a kálium.
Nézzük tovább a mit is láthatunk erről a laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvben. Az alábbi táblázat tartalmazza az AL oldható foszfor értékeket a MÉM-NAK egykori ajánlásai szerint. Azonban szükséges azt tudni, hogy az elmúlt évtizedekben kísérletekre alapozottan a lenti adatoktól kissé eltérő környezetkímélő, illetve a gazdaságossági elemzésekre – a legnagyobb jövedelmet biztosító számítások – alapozottan számos más határértéktábla létezik, alkalmazásban van (Általánosságban elmondható, hogy 180-200 kg/ha K2O már jónak mondható.). Jelen cikkünkben csak tájékoztató jelleggel az alap, klasszikus táblázatot csatoljuk.
A talajok AL-K2O ellátottsági határértékei fizikai féleségenként csoportosítva, az 1960 és 2000 közötti hazai szabadföldi kukorica K-trágyázási kísérletek alapján azonban további elemzések is léteznek. (Csathó 1997, 2004)
A káliumnak (K) kiemelt szerepe van a sok szénhidrátot termelő növények táplálkozásában. Sok káliumot igényel, pl. a szőlő a fürtök beéréséig. Káliumigényes még a dinnye, burgonya málna is. A kultúrnövények káliumigénye függ attól, hogy egyszikűek pl. gabonafélék, vagy kétszikűek (pl. bab, borsó, szója stb.). Az egyszikűek kevésbé érzékenyen reagálnak a káliumra, mint a kétszikűek.
A kálium igen mobilis elem, amelyet a növények elsősorban a vegetatív fejlődés során vesznek fel intenzíven pl. a gabonafélék káliumtartalma bokrosodáskor 45-ször több, mint éréskor. Tápanyagfelvételi zavarok esetén az idősebb levelekből a fiatalabbakba helyeződik át, míg a levelekből pedig a termések felé vándorol. Éppen ezért káliumhiány tünetei a hosszabb hajtások alján levő idősebb leveleken jelennek meg legelőször. A növény lankad, majd a levelek széleitől kiindulva, először világosabb jól körülhatárolható sáv jelenik meg a jelentkező anyagcserezavarok eredményeként.
A kálium a növények vízfelvételét és vízhasznosítását szabályozza. Kimutatták, hogy a káliummal jól ellátott növények egységnyi szervesanyag-előállításához kevesebb vizet használnak fel, mint a kevésbé jól ellátottak. A kálium a sejtnedv nagyobb koncentrációján keresztül csökkenti a növények fagyérzékenységét, növeli a növények ellenálló képességét. Kedvezően hat a hozam alakulására és a minőséget meghatározó beltartalmi anyagok (cukor, keményítő, vitamin) szintézisére.
A hiánytünetek kifejlődésének és súlyosbodásának a száraz időjárás kedvez. Előrehaladottabb állapotban a korábban világosabb levélszéli foltok elbarnulnak és elhalnak. A levelek széle sokszor befelé hajlik. A káliumhiányos növények leveleinek mérete kisebb. A terméshozam és a termések mérete is csökkenhet (gyümölcs szénhidráttartalma alacsony, gyenge színeződés stb.)
Kálium-túladagolás alacsony kolloidtartalmú talajokon (pl. vályogos homok) jelentkezhet. Vigyázni kell, hogy klórra érzékeny kultúrákban ne használjunk klorid tartalmú trágyákat. A klórra érzékeny a dohány, a szőlő, a gyümölcsfák, a burgonya. Nem érzékenyek a gabonafélék, a Beta-répák, a vörös- és fejeskáposzta stb.
Ha valamely ásványi tápelemből túlzott mennyiség található meg a talajban, az gátolhatja a többi tápelem felvételét, vagyis az ionantagonizmus jelenségével találkozunk. Kálium esetében az ionantagonista pár K/Mg, K/Ca. N/K.
Korábbi cikkeink a témában:
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek IV.
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek III.
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek II.
Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek I.
NAK/Sztahura E.