Országos hírek

Előreláthatóan 2020 után is megmarad az unióban a Közös Agrárpolitika, vagyis továbbra is számíthatnak támogatásra a termelők, de előfordulhat, hogy akár a dotáció egésze valamilyen zöldítési tényezőhöz lesz kötve – mondta a Világgazdaságnak adott interjújában Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.

– Már folyamatban van az úgynevezett zöldítési rendszer felülvizsgálata az unióban, a kamara szerint várható e téren valamilyen könnyítés?
– A zöldítés bevezetése kétségkívül bonyolultra sikerült. Európa-szerte számos kritika érte, a gazdák részéről elsősorban a bürokratikus mivolta, illetve az esetleges termeléskorlátozó hatása miatt, míg a környezetvédők amiatt aggódtak, hogy az eredeti elképzelésekhez képest szerintük kilúgozott intézkedések kevéssé járulnak majd hozzá a biodiverzitás növeléséhez. A 2015. évi alkalmazás tapasztalatairól készített bizottsági tanulmány szerint mindkét fél aggodalmai beigazolódtak valamelyest: a zöldítésnek valóban volt enyhe termeléskorlátozó hatása, főleg az ökológiai fókuszterületek (EFA) bevezetése miatt. Egyelőre nem lehet pontosan kiszámítani, mekkora hatással jár, de különösen a parlagon hagyás miatt várhatóan csökkenti a termelési potenciált. Különböző okokból, de a biodiverzitás növekedésére vonatkozó elvárások is kevéssé teljesültek.
A most zajló háttéregyeztetéseken is látszik, hogy a másodvetés visszaszorítása mellett jövőre életszerűbbé teszik majd a tájképi elemek alkalmazására, kijelölésére vonatkozó szabályokat. A kifizető ügynökségek is szabadabb kezet kapnak ezek támogatási kérelmeinek elbírálásakor, hogy ne pár centiméteren dőljön el a jogosultság. Tárgyalnak arról is, hogy milyen szorzók mellett lehet majd az adott EFA-elemet beszámítani támogatás feltételeként.

– Milyen arányban jelentettek be ilyen ökológiai fókuszterületeket a gazdálkodók?
– A 28 tagállamban összesítve a teljes használt mezőgazdasági terület mintegy 9 százalékát kitevő ökológiai fókuszterületet jelentettek be, ami már most is meghaladja az ötszázalékos kötelezettséget. Ezért nem lesz meglepő, ha az utóbbit a jövő évi felülvizsgálatnál 7 százalékra emelik, erről márciusban várható döntés.

A NAK elnöke optimista

– Ez hogyan befolyásolja a magyar gazdák életét, tovább csökkenhet a termelési potenciál?
– A hazai gyakorlatban valószínűleg nem okoz majd különösebb gondot az EFA-arány növelése. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ugyanakkor lobbizik a legnagyobb uniós gazdaszervezeten, a Copa-Cogecán keresztül azért, hogy lehetőség legyen üzemi helyett akár kistérségi szinten megfelelni az EFA-aránynak. Ez a gyakorlatban úgy nézhetne ki, hogy az egy településhez tartozó mezőgazdasági területek öt vagy hét százalékát kellene EFA-ként kijelölni – ez lehetne akár belvizesedésre hajlamos vagy egyéb terület is.
Mindenesetre az üzemszintű teljesítés szigetszerű hatása helyett ökológiai szempontból hosszabb távon kedvezőbb lenne egy nagyobb, összefüggő terület, és a települési szintű teljesítéssel minden gazda jól járna, hozzájutnának a támogatáshoz is. Arra a lényeges kérdésre viszont még nem sikerült jó megoldást találni, hogy miként szankcionálják ez esetben a nem teljesítést. Az üzemszintű EFA kijelölésnél az egyéni gazdát szankcionálják, települési szinten azonban e logika alapján mindenkit büntetni kellene, így pedig kevés az esély rá, hogy a gazdák éljenek a közös EFA-teljesítés lehetőségével.

– Milyen változásokra érdemes még e téren felkészülni?
– A változások közé sorolható, hogy az ökológiai másodvetésekre legalább nyolchetes fenntartási időszakot vezetnek be: ez idő alatt nem szabad beforgatni a talajba az elvetett kultúrákat. Ezek köre is bővül, például a sziki kenderrel és a fekete zabbal. A spárga és az óriás virágosnád zöldítési szempontból állandó kultúrának minősül majd. A nitrogénmegkötő növények termesztésére rendelkezésre álló időszakok pedig a szabályozásban is jobban igazodnak majd a hazai gyakorlathoz. Változnak a beszántás bejelentésével kapcsolatos határidők is.

– Mi várható a támogatások terén a zöldítéssel összefüggésben?
– Komolyabb változások a termeléshez kötött támogatások szabályaiban lesznek, de döntően ezek is az elmúlt két év tapasztalatain alapulnak, és az agrártárca, a kifizető ügynökség, az agrárgazdasági kamara, valamint a szakmai szervezetek egyeztetései eredményeként inkább a finomhangolás kategóriába sorolhatók. A hazai termesztéstechnológiához igazodóan módosulnak a többi között a felhasználható szaporítóanyag-normák az egyes kultúráknál – mint a borsó és a spenót, illetve több szemes és szálas fehérjenövénynél –, illetve a hozamelvárások is. Például a rizsnél hektáronként 2,5 tonnás termést kell majd igazolni a támogatás feltételeként. Bővül azoknak a növényeknek a köre, amelyekre termeléshez kötött zöldségtermesztési támogatást lehet igényelni.
Ezek elsősorban fűszernövények (rukkola, menta, citromfű, bazsalikom, kerti kakukkfű, orvosi zsálya, rozmaring, tárkony, majoránna), de felkerül a listára a burgonya is, ami új lendületet adhat a visszaszorulóban lévő hazai termesztésnek. Az olajtök marad, de az olajretek kikerül a támogatott körből. A termeléshez kötött gyümölcstermesztési támogatásnál pedig 2017-től magasabb összeget kaphatnak majd az intenzív, vagyis magasabb hektáronkénti tőszámmal ültetett ültetvények gazdái, míg az extenzív ültetvények dotációs feltételei nem változnak.

– Meglátása szerint érdemes számolni azzal, hogy az unió 2020 után is fenntartja a mostani felállásban a Közös Agrárpolitikát (KAP), vagy megszűnhet a pénzbőség?
– Előreláthatóan alaposan átalakul a rendszer, de valószínűtlen a támogatások teljes megszüntetése. Az Európai Parlament a közelmúltban hozott nyilvánosságra egy 300 oldalas javaslatcsomagot arról, hogyan képzeli el a következő évtized európai mezőgazdaságát, és noha ez jelentős részben a KAP uniós költségvetési szempontból fenntarthatóbbá tételére koncentrál, ebben sincs szó a megszüntetésről. Véleményem szerint főleg a közvetlen támogatásoknál kaphat minden eddiginél nagyobb szerepet a fenntarthatóság. Azt is el tudom képzelni, hogy a teljes területalapú támogatást zöldítési feltételekhez vagy akár újabb növényvédőszer- és műtrágyahasználattal kapcsolatos feltételekhez kötik.
Persze hosszabb távon emiatt az is előfordulhat, hogy a termelők mérlegelik, megéri-e ennyi feltételt bevállalni a támogatásért cserébe, vagy inkább lemondva a kötöttségekről, a jobb minőségű földeken a nagyon professzionális termelés mellett döntenek. Egyes számítások szerint a kukoricánál hektáronként akár két tonnával is magasabb hozamot lehet elérni a támogatási feltételek megkötései nélkül, a jelenlegi agrotechnológiával. Más kérdés, hogy ennek milyen környezeti hatásai lehetnek hosszabb távon.

– A javaslatcsomag milyen főbb irányokat jelöl ki?
– Több nyugat-európai tagállam részéről is felmerült, hogy az eddig a közvetlen finanszírozási körbe tartozó területalapú támogatásoknál is be kellene vezetni a tagállami társfinanszírozást, a vidékfejlesztési támogatások mintájára. Ez Magyarországnak egyértelműen hátrányos lenne, mivel megjósolhatatlan, hogy az akkori magyar költségvetésekből mekkora összeg juthat agrárcélú társfinanszírozásra. Emellett a vidékfejlesztési forrásokat tekintve se járnánk jól.
Egy hektár mezőgazdasági területre konvertálva az egy tagállamra jutó támogatási keretet, Magyarország jelenleg több közösségi támogatást kap, mint néhány nyugati ország, ám a magyar költségvetés most mindössze 15 százalékos társfinanszírozást nyújt az uniós támogatásokhoz, szemben például az olasz 50 százalékos kiegészítéssel. Nem kedvezne a hazai termelőknek az a parlamenti elképzelés sem, miszerint a beruházási célú vidékfejlesztési forrásoknál jelentősen csökkentenék a vissza nem térítendő támogatások arányát, és a visszatérítendő források felé tolnák el a finanszírozást. Kedvező viszont, hogy a britek kilépésével többségébe kerülhet a támogatások megtartását preferáló tagállamok álláspontja.

(vg.hu) (fotó: Gyulai Tóth Zoltán/NAK)