Országos hírek

A termelői szövetkezetek hazai és európai szerepét vitatták meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara április 29-i konferenciáján. Bár a magyar gazdálkodók ódzkodnak az együttműködéstől, nincs más út előttük.

A termelőszövetkezet – sokáig használt kifejezéssel: „téesz” –, mint az egykor a hazai mezőgazdaságban honos szervezeti forma, egy letűnt kor darabja. Viszont az alapelve, vagyis az egy célért való közös együttműködés egyáltalán nem ördögtől való – ez volt a legfőbb tanulsága a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Magosz és az uniós mezőgazdasági szövetség, a COGECA április 29-i, a mezőgazdasági szövetkezetek európai lehetőségeiről rendezett konferenciájának.

A régi „téeszeket” a második világháború után szovjet mintára (kolhoz), erőszakosan hozták létre idehaza, amelyek a rendszerváltás után vagy megszűntek, vagy átalakultak különböző gazdasági társaságokká. Majd később – törvényi szabályozással – más típusú és funkciójú szövetkezetek jöhettek létre: a termelői értékesítő szövetkezetek (TÉSZ) és a termelői csoportok (TCS).

Aggasztó helyzet

E kis rövid visszatekintést azért tettük, mert a konferencia megnyitóján Győrffy Balázs NAK-elnök is utalt arra, hogy bár a mozaikszerű magyarországi mezőgazdasági termelést össze kellene fogni, erősíteni kellene az együttműködéseket az európai versenyképesség érdekében, sajnos a gazdálkodók, éppen a keserű történelmi tapasztalatok miatt, nem bíznak a kooperációkban. Hozzátette – ismertetve a kamara és a tudományos akadémia tavalyi közös, tízezer főre kiterjedő együttműködés-felmérésének eredményeit –, hogy emellett még az elköteleződéstől, a függéstől való félelem, az információk és valós kooperációk lehetőségének hiánya, valamint a korábbi rossz élmények az elutasítások főbb okai.

Győrffy Balázs, a NAK elnöke

A létező együttműködések többsége pedig rövid távú, alkalmi, látszat jellegű: csak a lehívható pályázati források elnyeréséért, esetleg pályázati plusz pontokért állnak össze az gazdálkodók, nem pedig valós eredmény elérése érdekében.  Ez a tény Győrffy Balázs szerint aggasztó, és az is, hogy a megkérdezettek kétötöde semmilyen együttműködésben nem vesz részt, akik pedig benne vannak ilyenben, azok is inkább kilépnének.

Az a kisebbség, amelyik valósan együttműködik egymással, átlagosan két és fél kooperációban érdekelt. A részvételi hajlandóságot leginkább az értékesítés biztonságának javulása ösztönzi, ezt követi az árak kiszámíthatósága, az input anyagok olcsóbb beszerzése és a piaci alkuerő erősödése.

Győrffy Balázs megjegyezte, a kamara minden rendelkezésére álló lehetőséggel elő kívánja segíteni a mezőgazdasági kis- és közepes vállalkozások integrációját, az így létrejövő szövetkezések piacra lépését a bizalom erősítésével, a kiszámítható gazdasági és szabályozási környezet javításával, segítővé tételével, a gazdálkodók tudatos képzésével és felvilágosításával. Mint mondta, e folyamatban mindenkitől nagyfokú türelemre van szükség.

Szárnyaló Európa

Tanulni a jobbtól nem szégyen, így a magyar gazdálkodók akár példát is vehetnek a német Raiffeisen Szövetségről, hogy az együttműködést miként is lehet jól végezni. Mint Guido Seedler, a szervezet vezetőségi tagja elmondta, a szövetséget a Raffeisen család két tagja alapította még a 19. században, jelenleg 2250 szövetkezetet tömörít – a tevékenységük sikerét pedig jelzi, hogy 2015-ben 60 milliárd euró árbevételt értek el. A német kereskedelmi forgalomban lévő mezőgazdasági termékek több mint fele pedig a szövetségtől származik.

Seedler szerint a legfontosabb törekvés, hogy a tagok egyedileg élvezhessék a szövetkezés előnyeit, hasznát, az együttműködés ennek eszköze. Mint mondta, így együtt tudnak védekezni a piaci kockázatok ellen, illetve erősítik a piaci jelenlétüket, közös dolgaikat pedig egy „önjáró” menedzsment helyett saját maguk intézhetik.

Európai helyzetképet adott Prodromosz Kalaitzisz, a COPA-COGECA főtanácsosa is. Az EU-ban 21 760 mezőgazdasági szövetkezet tevékenykedik – összesen 600 ezer munkavállalót foglalkoztatnak –, ezek adják a közösség agrártermelésének 40 százalékát, „fontos szereplői az európai élelmiszer-láncnak”. A főtanácsos adatokra támaszkodva említette, hogy az etalon Dánia, ahol a szövetkezetek majd’ egymilliárd eurós árbevételt generáltak tavaly. (Csak összehasonlításul: Magyarország 1116 szövetkezete együtt alig egymillió eurós bevételt könyvelhetett el.) Kalaitzisz szerint az uniós agrárszövetkezeti szektor folyamatosan növekedik, így támogatásra érdemes.

Együtt jól megy

Szinte rímeltek az elhangzottakra Kiss Gábornak, a TÉSZ-ként működő, a kajszibarack európai terítésével foglalkozó Gyümölcsért Kft. ügyvezető igazgatójának mondatai. Ugyanazokat az előnyöket említette, mint német kollégája, kiegészítve még azzal, hogy az előnyök közé tartozik még a tervezhető termelés, a stabil árak, az érdekérvényesítő képesség, az elérhető jó színvonalú eszközök. Szintén a pozitívumokhoz sorolta, hogy a tagok egységes technológiát és minőségbiztosítást alkalmaznak, közös az árukészítés, az értékesítés, a pályázás és a kutatás-fejlesztés is.

Ám hiába próbálnak ők valóban termelői szövetkezetként dolgozni, sok akadályba ütköznek. Ahogy fogalmazott, sem a bankok, sem az adóhatóság nem érti az ő speciális működésüket – például, hogy az év első hat hónapjában nincs bevételük, csak kiadásuk –, így állandó finanszírozási és adózási nehézségekkel küzdenek. Összességében Kiss azért jónak ítélte meg a TÉSZ-ként való tevékenységet.

Brazsil Dávid, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára úgy vélte – nemzetközi tapasztalatok alapján –, hogy az atomizált magyar borágazatnak is ebben a formában kellene működnie tovább, sokkal jobban élvezhetnék a szőlő- és a bortermelés előnyeit. Ezt egy jó példával illusztrálta: előfordult, hogy egy nyugat-európai áruházlánc magyar bort kívánt forgalmazni, szüksége lett volna tíz-tíz raklap üvegre, ám a magyar termelők néhányan összeállva is csak öt raklapot tudtak volna felmutatni, az áruházlánc pedig így nem kérte ezt a csekély mennyiséget. Gabriel Trenzado, a spanyol Cooperativas Agro-alimentarias képviselője szinte igazolta a HNT-főtitkár szavait, hiszen azt ecsetelte, hogy a spanyol borászatok összefogással együtt jelentős piaci sikereket értek el.

A józan ész hatása

Próbálta ösztönözni a magyar gazdálkodók szövetkezését Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára is. Mint mondta, az uniós forrásokból a kormány 2004 óta támogatja a mezőgazdasági termelői csoportok alakulását, a 2014-2020-as Vidékfejlesztési Programban a jogszabályoknak megfelelő termelői csoportok, szervezetek támogatására 26 milliárd forintot különítettek el. A Győrffy Balázs által elmondottakra utalva megjegyezte, hogy a pályázatok elbírálása során igyekeznek a látszat termelői csoportokat kizárni, ugyanakkor a jövőben is forrást biztosítanak a termelői csoportok, szervezetek alakításához, működéséhez, és új eszközök is rendelkezésre állnak majd az együttműködés segítésére.

Kis Miklós Zsolt államtitkár

Kis szerint mivel a pénzügyi támogatási lehetőségek kedvezőek, a gazdatársadalmon múlik, hogy mennyire hisz ebben a termelői formában, hajlandó-e ebbe beszállni, tudását beleadni. Úgy vélte, mivel nem lehet tudni, hogy 2020 után milyen uniós agrártámogatási rendszer lesz, ha lesz is valamilyen, az függ attól is, hogy például a magyar gazdák azt hogyan költik el. Ha nem átláthatóan, akkor jogosan mondhatják Brüsszelben, hogy máshova teszik az európai agráriumra szánt pénzeket. Így Kis szerint ezért elemi érdeke az országnak, hogy az uniós forrást megfelelően használja fel.

Az államtitkár azt is megjegyezte, hogy bár – történelmileg – a „szövetkezet” szitokszó, nincs más út, mint az európai mintájú szövetkezés. Ahogy fogalmazott, a józan ész fogja kikényszeríteni, hogy ilyen csoportok legyenek, „csak ebben van a jövő”.

(NAK; fotó: Gyulai Tóth Zoltán)