Van még Magyarországon a gazdálkodói körnek egy olyan széles rétege, amely szeret és akar is mezőgazdaságból élni – mondta Rácz Imre, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke a Kelet-Magyarország című lapnak.
„Az idei termesztési év a „téli aszály" miatt nem indult jól a gyümölcsösökben sem. Bár a jégkármérséklő rendszer áldásos működésében bíztak, bíznak a gazdálkodók, de az sem mindenható, így az idén tavasszal is elő-előforduló fagyok mellett a gazdálkodóknak ez a természeti anomália továbbra is okoz kisebb-nagyobb gondokat. Aztán megjött a június 27-i vihar. Ezekkel a problémákkal, mióta a gazdálkodó ember a termesztéssel foglalkozni kezdett, számol, próbál együtt élni, megoldásokat találni. Kicsit talán könnyebb elviselnie lelkileg az így elszenvedett károkat, mint a más emberek gátlástalansága árán kapott pofonokat. Azokat, melyek a vidéki lakosság csökkenését, az elvándorlást, gondolkodásmód-változást előidézik, és a vidéki és a városi emberek közötti feszültséget generálják. Az árak valóban nagyban ki vannak téve az évenként ingadozó termésmennyiségnek, de a nagy gondot meglátásom szerint nem csak ez okozza.
Igaz ugyan, hogy az 1980-as években alig vártuk a „más rendszert", de senki nem gondolta, hogy a rendszerváltás után még közel 30 évvel is az akkor elkövetett hibák terhei nyomják majd vállunkat. Hiszen megszűnt a szervezett értékesítés, ellenben megjelentek a „pénzestáskás emberek". Rossz emlékeink vannak az együttműködésről, pedig Nyugat-Európában mégis a gazdálkodói összefogásra, a profi együttműködésekre láthatunk rengeteg példát. A magyar termelést sokan kritizálják azzal, hogy elavult technológiákat alkalmazunk, nem vagyunk elég haladó szellemiségűek, váltani kellene. Ez sajnos csak részigazság. A mostani termelői árak mellett azok a 15-70 hektár körüli gazdaságok élik nálunk a végnapjaikat, akikre a fenti állítás a legkisebb mértékben igaz csak. Hatékonyságnövelésre a szuperintenzív, öntözött, sokszor jéghálóval takart gyümölcsösökben már a szakemberek szerint sincs sok lehetőség. Az előrelépés záloga talán a sokat emlegetett összefogás lenne. Amikor a sokadszor megreformált TÉSZ-szövetkezési rendszer nem felülről, nem a már nagyon megerősödött kereskedői-felvásárlói oldalról szerveződik, hanem alulról. Van még Magyarországon egy olyan széles, nagyszámú gazdálkodói kör, aki szeret és akar is mezőgazdaságból élni. Vidéken képzeli el a saját és családja boldogulását, de a felvásárlási árak miatt ehhez az élethez nem tudja előteremteni a pénzügyi alapokat. Megfelelő jövedelem nélkül nem lehet vidéken tartani az embereket.
Almatermelői fórum volt idén januárban, amelyen Rácz Imre is részt vett
Mert hiába látszott a szezon elején, hogy kevesebb meggy lesz, a tavalyi nyomott árakhoz képest alig változott valami. A termelőknek nem sikerült sajnos azt a kormányzati segítséget sem meglovagolniuk, hogy a feldolgozók ellenőrzött kötelezettségévé tették, hogy termelésük legalább 60 százalékát jól értelmezhető, „garantált ársávot" tartalmazó szerződéssel kössék le. Mert több panaszkodó gazdával beszélgetve sajnos azt érzékelem, hogy a termelők legnagyobb hiányossága továbbra is az összefogás hiánya. Hiszen a mostani, kissé magasabb árakat produkáló évben sem állnak sorban a felvásárlóknál, feldolgozóknál, hogy a tavalyi nyomott árak helyett a mostani kicsit jobb árak alapján kössenek szerződést. A hozzánk a reklamációk során eljutó szerződéstervezetek még mindig a lehető legalacsonyabb árat tartalmazzák, vagy még azt sem.
Sajnos, ezt a helyzetet látom megyei NAK- és Magosz-vezetőként visszaköszönni azokban a szerződéstervezetekben, melyeket a megye legnagyobb gyümölcsfeldolgozó vállalata termelőknek megküldött. Úgy látom, aki nem volt kényszerhelyzetben, annak nem is volt szükséges, hogy augusztus elsejéig aláírja a szerződést. Itt elsősorban az inputanyagok és gyümölcsfák finanszírozásával kapcsolatos, még előszerződéseket gondolhatjuk kényszerítő erőnek. Akinek nincs ilyen elköteleződése, az vélhetően szerződés nélkül is a „most ajánlottnál" magasabb áron fogja értékesíteni a gyümölcsöt. Most az a fajta gazdálkodói összefogás szükséges, hogy a kevés gyümölcs miatt a feldolgozók kerüljenek kényszerhelyzetbe.
A mezőgazdaságba invesztált tőke és a tisztességes piaci magatartás súlyát, jelentőségét talán a honvédelmi kiadásokhoz tudom kicsit hasonlítani abból a szempontból, hogy békeidőben, amikor nem fenyeget háborús veszély vagy más konfrontáció, kidobott pénznek, energiának tűnik az abba beleölt minden fillér. De ha háborúra kerül a sor és nincs fegyver, mert békében nem költöttünk rá, csak nagyon drágán vagy egyáltalán nem beszerezhető már. Kicsit ilyen a mezőgazdaság is. Élelmiszerre mindig szükség van és lesz is. Az ország élelmiszer-szükségletét azonban lehetőleg hazai termésből és alapanyagból kell biztosítani, mert csak a kitettségünket növeljük a kereskedelem gátlástalan profitnövelését magában hordozó import növeléssel.”
(forrás: Kelet-Magyarország)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön